A Legidősebb Kamado

21

~ Három nappal később ~ Éjjel tizenegy óra környéke ~

Az éjszaka közepén értem haza. A démon nem volt semmilyen Hold, szóval hamar végeztem, csak maga az odajutás volt egy nap. Kinyitottam a kaput, utána bezártam, és előkerestem a lakáskulcsom. Elfordítottam a kulcsot a zárban, és átléptem a küszöböt. Bezártam az ajtót, és a haorim a székre tettem, a kardom pedig a falnak támasztottam. Még mielőtt bementem volna a hálószobába, megnéztem a gyerekeket. Mei a nővéremre emlékeztetett, Yuu pedig a hat éves önmagamra. Amikor vihar volt, mindig fogtam a nővérem kezét, aki kedves verseket, dalokat dúdolgatott nekem. Mikor kigyönyörködtem magam a látványban, átballagtam a hálóba, ahova halkan léptem be. Kasumi az én részemen aludt, a takarót a nyakáig felhúzta. Igen, ez az én feleségem, aki a negyven fokban is képes nyakig betakarózva aludni. Nem mintha én más lennék, de én sosem szoktam teljesen magamra húzni a paplant. Na, mindegy! Villámgyorsan átöltöztem, és azon nyomban bedőltem az ágyba. A fejem Kasumi hátába temettem, és átöleltem a derekát.

- Örülök, hogy itthon vagy, Giyuu! - simított rá a kézfejemre - Giyuu, mi van a kezeddel?

Na, igen. Megvédtem egy kislányt, ezáltal nem figyeltem, és belekapott a kezembe az az átkozott démon. Nem nagy a seb, csak egy kis vágás, semmi baj nem történt, csak vérzik. Bekötni nem volt időm, mert amint kinyírtam azt a lényt, már jöttem is haza. 

- Védtem egy kislányt, így nem tudtam odafigyelni. - vallottam be az igazat - De ne aggódj, majd holnap bekötöm, nem nagy ügy!

- Nem! - ezzel kikelt mellőlem, felkapcsolta a villanyt, egy kis vakságot okozva nekem - Most bekötjük, vagy mész a teraszra aludni!

- Kezdek félni tőled! - ültem fel, majd megfogtam a kezét, amivel a fiókban kotorászott - Ha akarod, akkor lásd el, én csak mondtam, hogy holnap is ráér.

- Jó, akkor ülj fel, gyorsan megcsinálom, hogy holnap ne keljen. - mosolygott, majd kivette a fertőtlenítőt és a kötszert

Mikor megvoltunk, elpakolta a cuccokat, és rám parancsolta, hogy ha nem vigyázok magamra legközelebb, úgy elver egy serpenyővel, hogy többet fel nem kelek. 

- Ígérem vigyázok magamra! - feküdtem vissza, majd amikor lekapcsolta a villanyt, és hozzám sétált, magamra húztam - Hiányoztál!

- Nekem jobban! - suttogta mosolyogva, majd csókot kezdeményezett

Már ő feküdt alattam, amikor kopogtak. Elváltam, kisétáltam a szobából, és kinyitottam a bejárati ajtót.

- Rengoku? - csodálkoztam

- Baj van! - tért a lényegre, egy kicsit hangosabban, mire befogtam a száját

- Shh, alszanak a gyerekek! - engedtem el, majd beinvitáltam a házba

- Kyojuro? - csodálkozott Kasumi is - Háromnegyed-tizenkettő van.

- De te sem alszol.

- Mert Giyuu most ért haza. Mindegy, mi az?

- Shinobu-val van valami. Megtámadta Oyakata-sama-t egy démon, és valahonnan ismeri Shinobu-t. - világosított fel minket

- Megyek, szólok a gyerekeknek, hogy, ha esetleg felébrednek, akkor ne ijedjenek meg, mert nem találnak itthon minket. - mondtam, mire bólintottak, Kasumi pedig bement elkészülni

Bementem a gyerekszobába, és befogtam Mei száját, így nem verte fel a fél falut.

- Shh. - tettem a mutató ujjam a számhoz, majd megsimítottam az arcát - Van egy kis dolgunk anyáddal, vigyázz magadra és az öcsédre, amíg nem vagyunk itt!