12.

85 4 1
                                    

- Mi a baj? - simogatta a hátam

- O-obanai... - kezdtem, mire rám emelte a tekintetét - T-ter-terhes vagyok...

Amint kimondtam, Obanai lefagyott. Még a keze is lecsúszott a derekamról, amit eddig görcsösen szorított. Lassan a kipirult arcomra emelte a tekintetét, és lehajolt hozzám egy csókra. Pár pillanat múlva már a konyhapulton ültem, Obanai csókjait élvezve. Lábam a csípője köré fontam, míg a kezem a nyakát ölelte, és húztam magamhoz, amennyire csak lehetett. Lihegve elváltunk egymástól, majd mélyen a szemébe néztem.

- Ugye örülsz? - kérdeztem félve

- Persze, hogy örülök! - mondta boldogsággal teli hangon, majd a hasamra simított, miközben újra egy szenvedélyes csókba hívott

Megőrülök ezért a fiúért! Meghalok, ha nem lehet az enyém! - gondoltam, miközben eltűrtem egy kósza hajtincset az arcából

~ Kasumi szemszöge ~

- Giyuu! - szóltam oda neki, mikor végre sikerült elaltatni a kislányt

- Igen? - döntött hátra az ágyon

- Mitsuri-éknak is lesz gyerekük! Megnéztem volna Obanai reakcióját. - nevettem el magam

- Azt én is! De mikor tudtad meg?

- Azért mentünk félre tőletek.

- Ja, értem.

Lelöktem magamról, de amint a feje a párnáját érte, befészkeltem magam a karjai közé. Fejem a mellkasába fúrtam, és mélyen beszippantottam az illatát.

~ 5 hónappal később ~

Ha minden jól megy, és a fiatal úr is hajlandó lesz rá, a mai nap folyamán fog megszületni. Igen, az utolsó pillanatban tudtuk meg, hogy fiú, így a nevekkel nem kellett annyit bajlódni. Tomioka Yuu lesz a neve, persze Giyuu jóvoltából. Nyilván, hogy az ő ötlete volt... Mei a múlt héten töltötte be a második életévét, és még az aznapi szülinapi buli maradványait takarítom. Giyuu ma sajnos nincs itthon, ahogy Mei sem. De szerencsére ketten mentek el a faluba, egy amolyan "apa-lánya" napot tartani, így szülinap után. Elmondásuk szerint, majd hamarosan jönnek, csak dangozni mentek el. Rá kellett, hogy jöjjek arra, hogy Mei kedvenc étele a dango, amin nem csodálkozom, ugyanis amikor vele voltam várandós, mindig csak azt kívántam. Mitsuri pont az ellentétem ezügyben. Ő pont, hogy a sósat kívánja, például onigiri, sushi. Ő és Iguro már két hónapja házasok, aminek mindenki nagyon örült, hogy végre egymásra találtak, és Iguro a sarkára állt, mikor bevallotta Mitsuri-nak, hogy szereti. Pár perc múlva csöngettek, és meglepetésemre pont Mitsuri állt az ajtóban.

- Szia! - köszöntöttem, majd betessékeltem - Ülj le a kanapéra, mindjárt jövök én is, csak leteszem a seprűt.

- Kilenc hónapos terhesen takarítasz?! Elment az eszed?! Hol van Giyuu, ilyenkor miért nem tud terhet levenni a válladról?

- Mitsuri, nyugi. Giyuu Mei-vel elment a faluba, és nekem már az segítség, ha valaki vigyáz a kislányra.

- Jó, de akkor is! - ült le, majd én is helyet foglaltam mellette

Kb. fél óráig beszélgettünk, amikor meghallottam Giyuu nyúzott hangját. Pár pillanat múlva egy életvidám Mei ugrott az ölembe, és szorosan megölelt. Mikor Giyuu bejött, egy csók után bement a hálószobába, és valószínűleg lefeküdt aludni. Rápillantottam Mitsuri-ra, és megbeszéltük, hogy este visszahozza Mei-t. Amikor csak én voltam a nappaliban, egy sóhaj után bevánszorogtam Giyuu-hoz. Ő az ágyon hasalt, és elmélkedett valamin.

- Min gondolkozol, Szívem? - kérdeztem, miközben leültem mellé, és elkezdtem simogatni a haját

- Hogy megérdemellek-e téged. - fordította felém a fejét

- Persze! Én vagyok az, aki nem érdemel meg téged.

- Ez hülyeség! - ült fel - Én vagyok a legboldogabb, hogy egy ilyen gyönyörű, különleges és okos feleségem van, akitől lesz két gyerekem. Nekem ennél több nem kell!

- Tényleg?

- Tényleg! - mosolygott, majd az ajkaimra hajolt, és finoman megcsókolt

Mikor elváltunk, ledőltünk az ágyra, és Giyuu mellkasára hajtottam a fejem, míg ő a kezét a hasamon pihenő kezemre csúsztatta, majd simogatni kezdte a hüvelyk ujjával a kézfejem. Mosolyogva néztem, ahogy simogatta a kezem, majd hirtelen ötlettel vezérelve, felültem, és a Giyuu éjjeliszekrényén pihenő albumot vettem a kezembe. Miközben kinyitottam, kényelembe helyeztem magam újból Giyuu mellkasán, az albumot meg úgy tettem, hogy ő is lássa. Elkezdtük lapozgatni, néhol meg-meg álltunk egy képnél, hogy jobban szemügyre vehessük.

- De cuki voltál babaként! - mutattam egy képre, amin Giyuu volt kisbabaként

- Pont olyan aranyos, mint Mei. - vont vállat mosolyogva - Hisz az én lányom!

- Ezt már mondtad! Rám is hasonlít! - durcáztam be, de ekkor egy különös érzés kerített hatalmába, mire ránéztem Giyuu, de ő nem vette a lapot - Giyuu...

- Baj van?

- Jön! - mire kimondtam, Giyuu már a karjaiban vitt a kórházba

Leszögezném! Nekem nem kell több gyerek, elég ez a kettő is! A következő percek ugyan úgy teltek, mint a legelső alkalommal. Vérrel és izzadsággal. Végül sok bajlódás után megpillantottam a nővér kezében a kisfiam. Már megint Giyuu 2.0. Ezt nem hiszem el! Giyuu, remélem büszke vagy magadra! - gondoltam, miközben megfogtam a kicsit, és megsimítottam a fekete haját, majd kezem a hátára vezettem. Miközben áttoltak egy kórterembe, a doki írta fel a pici adatait. Súly, magasság, stb. Mikor magamra hagytak, sóhajtottam egyet, és Yuu-ra pillantottam. Alszik. Nevetve megráztam a fejem, és készültem, hogy én is lehunyom a szemem, csakhogy ez nem történt meg. És, hogy miért? Giyuu szó szerint berobbant az ajtón, de úgy, minthogyha tornádó söpört volna végig. Hitetlenkedve néztem rá, majd újból az ajtóra néztem, ahol a Három Jómadár is konkrétan beesik.

- Erről nem fogtok leszokni? - hallottam Sanemi hangját

- Ez velük született. - vontam vállat, majd Giyuu-ra néztem, aki lassú mozdulatokkal jött felém, ült le az ágy szélére, hajolt hozzám csókra, és végül a kicsin pihenő kezemre csúsztatta a kezét

- Ahogy látom, már megint Giyuu 2.0. - elmélkedett Tengen, akit Iguro fejbecsapott - Ezt most miért?

- Nem az a fontos, hogy kire hasonlít. Jó, nyilván hasonlítson a szüleire, de akkor is. Neked nincs gyereked, de meg kell, hogy értsd! - tartotta neki a hegyi beszédet.

- Obanai, mikor lettél ilyen okos? - kérdezte Sanemi visszafojtva a nevetését

- Amióta gyereke lesz, és Mitsuri-val házasok. Száz százalékig biztos vagyok benne! - mondta Kyojuro, mire a kis társaság elnevette magát

Én ezekből alig hallottam, hiszen minden figyelmemet elrabolta Giyuu, a csókjaival. Egy pusziazajkaimra után, elvált tőlem, és a homlokát az enyémnek döntötte, majd finoman összedörzsölte az orrunk. Lehunytam a szemem, és mosolyogva élveztem tovább, ahogy a fiúk mondanak körülöttem, minden féle faszságot. Mikor kinyitottam a szemem, Giyuu gyönyörű kékjei még mindig a szemem előtt voltak, és görcsösen figyeltek. Giyuu lassan eltávolodott az arcomtól, és kivette a picit a kezemből.

A Legidősebb KamadoWhere stories live. Discover now