𝐃𝐞𝐞𝐩𝐥𝐲 𝐒𝐡𝐚𝐥𝐥𝐨𝐰 [𝐴𝑣𝑎𝑡𝑎𝑟 𝑓𝑓.]

④④

|Hoztam nektek egy részt Neteyam szemszögéből|

Thyraval az ünnepség után a sátrunktól nem messze lévő területre mentünk ahol Neytu és Ayita már ott voltak. A nap már lement így csak a tűz fénye borította be a sötétet.

- A gerlepár is megérkezett. - mondta Neytu. Ayita pedig csak megforgatta a szemeit.

Nem értem Ayitat. Nem kedveli Thyrat? A lány leült velük szemben én pedig mellé telepedtem le. Sokat beszélgettünk, de Thyra inkább csak hallgatott minket.

- Emlékeztek amikor elbújtunk abba a kis résbe? - nevetett fel Ayita.

- Igen. - vágtuk rá Neytuval egyszerre.

- Úgy össze húztuk magunkat, konkrétan egymáson feküdtünk. - vezette a tekintetét rám, én pedig hirtelen elnéztem.

Amióta haza értünk olyan jeleket küld felém a lány amit persze, hogy félre érthetett Thyra, de nincs köztünk semmi és sose volt.

- A szüleink órákig kerestek minket. - nevette el magát Neytu.

- Akkor minden jó volt. - mosolygott Ayita. - Igaz Neteyam? - nézett rám de én inkább nem válaszoltam.

Kezemet Thyra comjára vezettem és óvatisan szorítottam egyet rajta, majd szemébe néztem. Teljesen elveszek bennük. A kék és a sárga találkozása megbabonáz.

- Fáradt vagyok, megyek lefekszem. - tolta fel magát a vállamon, mire rá kaptam a tekintetem.

- Megyek én is. - álltam volna fel, de Thyra megállított.

- Nem kell maradj csak. - húztott egy erőltetett mosolyt ajkaira és elsétált.

Félek, hogy félreérti a helyzetet és azt hiszi nem közénk való azért mert nem velünk nőtt fel. Vissza fordultam és a tűz csóváit kezdtem bámulni.

- Na jó, azt hiszem én is lefekszem. - ásított egyet Neytu, majd elment.

A földön ülve felhúztam lábaimat mellkasomhoz, majd átkaroltam őket és térdemen megtámasztottam fejemet.

- Már csak ketten maradtunk. - mosolygott rám Ayita én pedig csak bólintottam egyet.

A lány mellém kúszott és vállamra döntötte fejét.

- Mit csinálsz? - húzódtam arrébb.

- Hogy érted, hogy mit csinálok? - kérdezte mosolyogva. - Örülök, hogy vissza kaptalak. - fogta meg a kezeimet.

- Ez az egész mire megy ki? - mutogattam a levegőbe.

- Ne már Neteyam. Ne mond, hogy te sose érezted. - kúszott egyre közelebb.

- Mégis micsodát? - néztem a szemébe.

Az ő szemei mások. Ha belenézek nem látom azt, mint Thyra szemeibe. Nem veszek el bennük.

- Hát ezt. - hajolt egyre közelebb majd ajkaimra tapasztotta száját.

- Neteyam? - szólalt meg mögöttünk valaki.

Annyira gyorsan történt minden, hogy időm sem volt gondolkozni. A hang irányába fordulva egy összetört Thyrat láttam meg akinek potyogtak a könnyei.

- Thyra. - mondtam a nevét.

A lány csak fájdlamas tekintettel az ikránok felé kezdtem futni.

- Kérlek Thyra várj meg. - kiáltottam utána.

- Tanhí! - hívta állatát a könnyeivel küszködve.

- Thyra. - kaptam el a csuklóját, mire ő kirántotta kezét a szorításomból és felpattant az ikran hátára.

- Ne menj el kérlek. Nem történt semmi. - csordult le egy könnycsepp az én arcomon is.

- Ó szóval már vak is vagyok? - nevetett fel fájdalmasan.

- Nem! Kérlek halgass meg. - próbáltam utána nyúlni, de felém fordítottam Tanhí fejét aki rám morgott.

- Nem Neteyam, most hagyj békén, nem érdekel.

- Szeretlek. - kiáltottam.

- Hagyj békén. - mondta halkan, üveges, üres tekintettel, majd Tanhíval a levegőbe emelkedett.

A szavai szilánkként fúródtak sebzett lelkembe.

- Bassza meg. - kiáltottam ismét.

- Neteyam. - fogta meg Ayita a vállam.

- Úgy sem illettetek össze. - simította meg a hátam mire én felpattantam és dühös tekintettel néztem rá.

- Skxawng! - vicsorítottam rá. - Hogy tehetted?

- Én megadok neked mindent amire vágysz. - illegette magát.

- Te mi a francról beszélsz? - ráztam meg a fejem.

- Hát tudod. - lépett közelebb.

Pár centi választott el minket.

- Csak kellett neked valaki igaz? - ránvoltam össze homlokomta. - Hogy ne érezd magad egyedül. Eywara annyira szánalmas vagy. Tönkre teszed az évek óta tartó barátságunkat, hogy bebizonyítsd te jobb vagy mint Thyra? Csak, hogy tudd, számomra sose leszel olyan mint ő. Szóval hagyj ki ebből a játékból, köszönöm. - nevettem fel gúnyosan.

- Hogy mondhatsz ilyet? - bújt hozzám, mire én csak ellöktem magamtól.

- Skxawng! Mindig ezt csinálod. Évekkel ezelőtt Ta'tiival is ezt csináltad. Csak azért másztál rá, hogy bebizonyítsd te mindent megkaphatsz és akkor épp nem volt más. - Azt hittem jobb vagy ennél. - kiabáltam rá.

- Hát ahogy gondolod, de ha nem fog visszafogadni akkor hiába fogsz hozzám futni, nem fog érdekelni. - hajolt egyre közelebb.

- Az jó, mert engem sem. - néztem üres tekintettel rá.

A lány megforgatta a szemét majd elsétált. Egyedül maradtam. Thyra után akartam menni, de féltem, hogy csak rontanék a helyzeten ezért inkább haza mentem. Az ágyra feküdve felhúztam a lábaimat. Az üres helyet bámultam magam mellett majd kitört belőlem a sírás. Fájt.. Nagyon fájt.

---

A következő részben már visszatérünk Thyrahoz. 🙊💙