𝐃𝐞𝐞𝐩𝐥𝐲 𝐒𝐡𝐚𝐥𝐥𝐨𝐰 [𝐴𝑣𝑎𝑡𝑎𝑟 𝑓𝑓.]

③⑥

- Anyám! - kiáltott Tsireya.

- Mi az lányom? - kérdezte Ronal.

- A lelkek fája. - kapkodott a levegő után. - újra világít. Ez mit jelent?

- Éreztem. - sóhajtott egyet a nő.

- Mi történt? - jelent meg Jake és Neytiri.

- Tukkal a szellemfánál voltunk és újra világít. - nézett Tsireya az ijedt szülőkre.

- Sikerült nekik. - mososlyodott el Ronal.

- Ez azt jelenti, hogy elindultak haza? - jelent meg Gekkó.

- Nagy valószínűséggel igen. - válaszolt Ronal.

- Hála Eywanak. - vett egy mély levegőt Neytiri.

- Ezaz! Haza jönnek! - kiáltotta el magát Tuk, majd apja karjaiba ugrott.

Mégis mi a franc van? Miért mondta az álmomban Quaritch azt, hogy még álmodom? A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben.

- Figyelj, én értem, hogy szeretsz, de ha tovább szorítasz meg fogok fulladni. - szólalt meg Neteyam előttem ülve Zi'ana hátán.

Annyira bele merültem a gondolataimba, hogy észre se vettem, hogy milyen erősen szorítom a fiút.

- Ne haragudj. - engedtem el őt.

- Minden rendben? - kérdezte érdeklődően.

- Persze! - vágtam ra gyorsan, talán túl gyorsan is.

- Mondtam már, hogy nem tudsz nekem hazudni. - nézett hátra.

- Szörnyű vagyok. - sóhajtottam egyet.

- Hogy mondhatsz ilyet. - fordult félig hátra Neteyam.

- Megöltem valakit. - hajtottam le a fejem. - A saját kezemmel. - a bűntudat mardosott.

Nem bírtam a fiú szemébe nézni. Látta, hogy milyen szörnyűségre vagyok képes és most, hogy bele gondolok nem Quaritch volt az egyetlen akit megöltem. A démonhajón tartózkodókat és a szüleimet is..

- Quaritch kegyetlen volt és gyilkos, megérdemelte. - emelte fel fejemet az államnál fogva.

- Nem érted. - néztem rá. - Nem ő volt az egyetlen. Miután. - nyeltem egyet. - Miután meghaltál sokaknak ártottam és a szüleimnek is miattam kellett meghalnia. És.. és az álmom, nem értem. - tört ki belőlem minden.

- Szerelmem, nyugodj meg. - törölte le az arcomat. - Nem lesz semmi baj. - mondta majd előre fordult és csak hátra nyújtotta kezét majd a combomat kezdte simogatni.

Két teljes nap átrepülése után újból úgy gondoltuk meg kéne állnunk. Egy aprócska szigetet vettünk célba.

- Miért Jake? - kérdezte Neytiri levegőért kapkodva.

- Nem tudom. - rázta meg a fejét a férfi.

- Ronal! - kiáltotta el magát a nő. - Valami baj van!

- Mi a baj? - kérdezte Ronal az ijedt nő előtt állva.

- Kapcsolatba akartunk lépni Neteyammal a szellemfánál, de nem mutatta őt nekünk. - hadarta a nő.

Ronal szemei ki kerekedtek.

- Miért nem láthatom a fiam? - zokogott a nő.

- Ilyet még nem hallottam. - szólt Ronal.

- Mi történhetett? - kérdezte Jake.

- Őszintén? Nem tudom. - válaszolta a nő.

A sziget partján ülve gondolkoztam. Mindenen kattogott az agyam. Sokan mondják, hogy élj a mának. De ha folyamatosan azon gondolkozol mi lesz holnap akkor, hogyan tudnál a mának élni? Quaritch meghalt egyáltalán? Most, hogy Eywa visszanyerte erejét az égemberek tényleg el fognak tűnni Pandoraról?

- Látom begyógyult a sebed. - érintette meg Neteyam a bal vállamat majd leült mellém.

- Az ott mindig begyógyul. - mutattam a sebhelyre. - Viszont a belső sebek sosem. - tettem kezemet a szívemre.

- De vannak olyan személyek akik segítenek elfelejteni. - fogta meg a kezemet.

- Sosem fogom feldolgozni, hogy elveszítettelek. - szorítottam rá a kezére.

- De mostmár itt vagyok. - simította végig ujjaival arcomat.

Mosolyra húztam ajkaim. Tényleg itt van. De egy érzés belülről mardos, hogy nincs még vége. Félek, hogy mi fog történni. Na tessék, már megint itt tartunk. Mi lesz holnap? Mi fog történni? De mi van a mával? Tényleg lehet úgy élni, hogy csak a ma számít?

Neteyam derekamra tette kezét, majd hirtelen az ölébe húzott szembe magával. A lábaimmal félig a földön térteltem. Kezeimet nyakára vezettem, majd össze kulcsoltam őket a feje mögött.

- Szeretlek Thyra. - nézett mélyen a szemembe, majd tekintetét a számra vezette.

Lassan közelebb hajolt hozzá és megcsókolt. Gyengéd volt, közben pedig ujjaival végig simította a hátamat. A hideg is ki rázott. Megőrjít ez a fiú. Hajába túrtam a kezem, majd löktem egyet a csípőmön, hogy még közelebb kerüljek hozzá, mire a fiú lejebb vezette kezét a fenekemre majd bele markolt. Csókunk egyre szenvedélyesebb lett. Az idő és körülöttünk a világ megállt és csak mi voltunk abban a pillanatban.

- Én is szeretlek. - leheltem ajkaira a szavakat.

Hátra dőlt a puha homokban én pedig rajta feküdtem. Mellkasára helyeztem fejemet majd behunytam a szemeim. Neteyam a hátamat simogatta és így aludtunk el.

----
Szerintetek meghalt Quaritch? 🙊