𝐃𝐞𝐞𝐩𝐥𝐲 𝐒𝐡𝐚𝐥𝐥𝐨𝐰 [𝐴𝑣𝑎𝑡𝑎𝑟 𝑓𝑓.]

②⑦

' - Anya. Azt szeretném, ha minden olyan lenne mint régen. - nézett Tuk az anyjára.

- Ó Tuk. Tudom. Hidd el, én is. - tette kezét Neytiri a lánya arcára.

- Olyan egyedül érzem magam. - vezette tekintetét apjára. - Vissza akarom kapni őket. - csordult ki egy könnycsepp Tuk szeméből.

Olyan fiatal és mégis megannyi próbáltatást kellett túl élnie. Szegény alig látott valamit még a világból, de annak is a nagy része szörnyűség volt.

- Gyere Tuk van kedved sétálni egyet? - lépett be Tsireya Aonung kíséretében.

- Igen. - törölte le könnyeit a kislány majd anyjára nézett.

- Menj csak. - mondta Neytiri, majd a két lány elhagyta a kunyhót.

- Hiányzik Neteyam. Miért nem lehet itt? És Thyra, Kiri és Lo'ak miért hagytak itt minket. - kérdezte Tuk Tsireyat.

- Hidd el Neteyam jó helyen van. - fogta meg kezét. - Ami pedig a többieket illeti. - vette egy mély levegőt. - Ha Thyra valamit a fejébe vesz akkor azt bármi áron képes megpróbálni és ilyenek a testvéreid is. - mondta Tsireya.

- Ez baromság! Nem kellett volna el menniük. - kelt ki magából Aonung, majd elviharzott.

- Aonung, ne már. - szólt utána Tsireya de hiába.

- Látjuk még őket valaha? - nézett szomorú tekintettel Tuk a nagyobbik lányra.

- Biztos vagyok benne, tudnak vigyázni magukra. - válaszolta. '

' - Ó Jake. Mond, hogy jutottunk idáig? - kérdezte a nő a párját.

- Nem tudom kedvesem, nem tudom. - rázta a fejét.

- Remélem jól vannak a gyerekek. - szólt Neytiri fájdalmasan.

- Én is remélem. Én is. - ölelte magához a nőt Jake. '

Napok óta repülünk. Néha meg tudtunk állni egy egy szigeten pihenni, de nem volt az igazi.

- Srácok én nagyon fáradt vagyok. Kérlek pihenjünk. - szólt Kiri.

- Igen szerintem is jó lenne pihenni egy kicsit. - értett egyet Lo'ak a lánnyal.

Szívem szerint repültem volna tovább, de tudom, hogy vigyáznom kell rajuk és enyém a felelősség, így csak bólintottam egyet, hogy szálljunk le. Egy aprócska szigetet vettünk célba.

- Szerzek valami kaját. - szólt Lo'ak a landolás után.

Annyira elzsibbadtak a lábaim, hogy nem éreztem a talpam alatt a homokot. Kirivel szereztünk ágakat, hogy tűzet gyújtsunk. A két követ össze csiholva libabőrös lett minden porcikám. Ez a hang emlékeztetett legjobban a hajón történtekre. Nyakamat behúzva próbáltam ki bírni. Majd mikor sikerült tüzet gyújtani, csak hallgattam a tűz ropogását.

Bal vállamra tekintettem majd a sebemet kezdtem el piszkálni. Már elkezdett be forrni. Tekintetem átvándorolt jobb csuklómra amin a közös kagylónkat hordtam még mindig.
Elmélkedésemből Lo'ak zökkentett ki.

- Gyertek, kész a kaja. - szólt a fiú.

Nem voltam éhes egyáltalán, de tudtam ha nem eszek akkor belém fogják tömni.
Mikor végeztünk hátra dölve az eget kémleltük. A csillagok melyek minden éjszaka fent ragyognak.

- Mond Thyra. Miért szereted ennyire a csillagokat? - kérdezte Lo'ak mellettem feküdve.

- Ezt már én is akartam kérdezni. Neteyam említette, hogy sokszor nézed őket. - mondta Kiri a másik oldalamon.

- Csak nézzetek az égre. - mutattam felfelé. - A legsötétebb órákat is be tudják ragyogni. Minden csillagnak van egy oka amiért oda került az égre. - kezdtem a mondandómat. - Mindig is sejtettem, hogy az igazi szüleim már nincsenek köztünk. Más különben nem hagytak volna magamra. - sóhajtottam egyet. - Amikor fel pillantottam az égre esténként mindig azon a két csillagon állt meg a tekintetem. - mutattam rájuk. - Érzem, hogy azok a szüleim csillagai. Nekik mondtam el mindent ha valami bántott az életem során. Viszont a történtek óta melléjük került egy harmadik csillag is. Szerintem sejtitek, hogy kinek a csillaga lehet. - csordult ki egy könnycsepp szememből.

Kiri és Lo'ak megfogták kezeimet és úgy néztük tovább a csillagokat némán, majd lassacskán elnyomott minket az álom.