Uralkodó èrzelmek I.-Megbántva [Átírás Alatt]

Ellenség!?

*Ben szemszöge*

Reggel arra èbredtem, hogy Natalie èdesen szuszog a mellkasomra dőlve. Nèha eleresztett egy kèt halvány mosolyt, amire èn is elmosolyodtam. Gyengèden megcirógattam az arcát, majd a világosbarna hullámos haját kezdtem el simogatni. Imádom a haját, főleg amikor szeretkezès közben szètterül a hátán, ès èn mohón beleturhatok. Apró èrintèseimre nyújtózkodott, majd gyönyörű szürkès-kèk íriszeivel rám nèzett. A szemei.....imádom őket!

-Jó reggelt hercegnőm!-puszilom a homlokát.-Remèlem nem èbresztettelek fel.
-Igazából már nem aludtam, csak èlveztem, ahogy simogatsz.-mosolyodik el.
-Èhes vagyok.-jelentem ki.-Lent eszünk az ètkezőben , vagy itt?
-Itt is tökèletes.-bólogat.-Jól aludtál?
-Ha veled alszom mindig jól. Sőt, mèg veled is álmodtam.-súgom a nyakába.
-Mit álmodtál Szerelmem?-kèrdezi ès legurul rólam. Hasára fordul ès a párnára hajtja a fejèt,majd figyelmesen kèmleli az arcom.

-Éppen a tengerparton sétáltunk, mikor 2 kisgyerek szaladt felénk boldogan kacagtak még a kis karjukat is felénk nyújtották.-emlèkezem vissza az álomra.

A mosoly lefagyott az arcáról, ès elfordult. Na basszus ezt nem kellett volna. Mindegy. Helyre hozom.

-Ne haragudj....nem kellett volna...-nem tudtam befejezni, mert az ölembe mászott, ès az ujját a számra tette.
-Shhhh.-huncut mosolyt ereszt.-Nem kell szabadkoznod! Lesz egy ikerpárunk, ès csak ennyi számít.
-Igaz, de akkor sem kellett volna említenem kis gyerekeket.-sóhajtok. Megpuszilom az ujját, ès aprócskát megharapom, amire elmosolyodik.
-hè..-sipít fel.-Ez fájt.
-Imádom a hangod, csak ezèrt csináltam.-kajánul elvigyorodok.

Erre kimászott az ölemből, ès a párnatartóból kivett párnákat nekem dobálta, majd èdesen kacagott. Ártatlanul nèzett boci szemeivel.

-Szóval így állunk?-kelek fel.
-Mr. White...-suttogja közelebb lèpve.-Kèrem a büntetèsem.
-Attól tartok nem leszek elnèző magával Mrs. White!-csúsztatom az ujjaim a pólója alá.
-Igazán?-vág meglepődött fejet.
-Igen.-szívom be egy kicsit a nyakán a bőrt, amire felszisszent.
-Csak ennyi?-sóhajt.
-Nem, mèg el sem kezdtem. Maradj csendben, ès egy mukkot sem szólhatsz.-parancsolom úrnőmnek.
-De....-elhallgat, amikor vadul ostromolni kezdem a nyakát, az ajkait a nyelvemmel.
-Csend, csend!-hunyom le a szemeim.

Imádtam, ahogy a mellkasa fel le mozog, zihál levegő vètel közben, ès halkan nyögdècsel az èlvezettől.

Megszabadítottam az egyetlen dologtól, ami őt takarja. Szabad testètől már nem szakított el semmi. Olyan volt, akár egy ártatlan őzike, akit most èn, mint egy oroszlán megízlel. A nyakát kezdtem ismèt ostromolni, mert nem bírtam vele betelni!

-Imádom a nyakad!-suttogom fülèbe.-Gyerünk halljam a hangod!
-Ben!-kiált fel hirtelen.-Ne nehh hagyd abbahhh
-Nem is fogom, bèbi!-mosolyodom bele a csókolgatásba.

Szèpen haladtam is lefelè, amikor kopogtak. Pedog most jönne az egyik kedvenc testrèsze, na mindegy. Oda a szex.

-Ki az?!-kiabálok.-Èpp nem alkalmas!
-Az anyád az Benjamin White!-kopogtat
.
Basszus a vendègek! Ma apám egyik legjobb barátja, ès családja látogat el ide. Azaz ebèdre, ès már lassan 11 óra.

-Mi az?-suttog Nati.
-Öltözz fel!-suttogok már èn is.-Vagy kapj fel valamit, mert itt az anyám.

Berohant nèhány ruha darabbal, èn meg egy szál boxerban nyitottam ajtót. Anyám kifogástalan öltözèkben állt, közben karjait keresztbe tève, idegesen maga előtt.

Basszus...

-Nem akartok kèszülni? Kb fèl óra ès itt vannak a vendègek! -emeli fel a hangját.-A sminkesek, ès a fodrász várják Natalie-t. Szólnál neki?
-Hát hogyne anyám, most pedig engedelmeddel átöltöznèk.-udvariaskodok.
-Siessetek!-nèz rám szúrós szemmel.
-Jó,jó!-tartom fel a kezem, ezzel bezárva az ajtót előtte.
-Natalie?-nèzek körül a szobában.
-Fürdőszobában vagyok!-hallom, hogy elzárja a csapot. Tehát be akar csábítani magához? Az okos nőszemèly!

Kirántva az ajtót láttam, hogy habbal teli vízben pihenteti a szemèt, ès közben ravaszul elmosolyodik. Egy ismerős zene szól halkan. Az I see red. Jèzusom ez a nő.
-Kikèszítessz, ugye tudod?-vetkőzöm le, szemeimmel pedig őt pásztázom. Ő is engem.

Bemászom mellè a kádba. Kezèt fogva közelebb rántottam.

-Ha most nem kène kèszülődnünk megdugnálak.-teszem a disznó megjegyzèseimet, amire èdesen elpirul.
-Benjamin!-nevet fel kínosan.
-Zavarba hoztam Ms. Scott?-tudom, hogy zavarban van. Ez tetszik.
-Igen Mr. White, de most már ideje kimászni.-komorodik el.-Fázom.
-Ácsi.....-magasodok fölè.-Valamit elfelejtettèl.

Hajamba túrt ès hosszasan csókolt mèzèdes ajkaival. Közelebb húztam ès csinos derekára helyeztem kezemet, majd lefelè csúsztattam, de megállított.

-Nem nem!-nèz a szemembe.-Ma nagyon kanos vagy!

Igaza van...kívánom, ès èrthető, hogy mièrt. Az elmúlt 1 hónapunk szeretkezès nèlkül telt. Nem akartam erőltetni rá, mert tudtam hogy neki ez mèg túl sok lenne. Valamint az orvos is javasolta, hogy most semmifèle èrintkezès. Eddig betartottam, most pedig már nem.
Mèg egy csók, ès szètválunk. Majd mindkettőnk ment tènyleg kèszülődni. Rohamosan tellik az idő. Szinte ezekkel a szórakozásokkal elment 15 perc.

*Natalie szemszöge*

A játszadozásunk után megtörölköztem, majd köntösben indultam el nèhány szobával arrèbb. Már türelmetlenül várhattak. Rögtön egy bársony borítású szèkbe rántottak, ès munkájukhoz láttak. Az egyik a sminkemet csinálta, a másik kettő pedig a hajamat szárította, ès sütötte be.

Döntèst sem hagytak, ez annak köszönhető, hogy válogatós vagyok. Sosem tudom eldönteni. Most pedig szinte fut az idő. Hamarosan itt vannak a vendègek. Mi mèg sehol sem tartunk.
Eszembe jut Ben. Már nagyon vágyik arra, hogy ismèt magáèvá tegyen. Èn is vágyom rá. A heves csókcsatákra, az èrintèseire, ès minden vele tölthető pillanatra.

-Kèsz is vagyunk.-mondják egyszerre.-Remèljük tetszik.

Tükörbe nèztem, ès eltátottam a számat. A hajam hullámosítva van a bal oldalon egy kövekkel díszített csattot tűztek. A sminkem rózsaszín szemsminkből, rózsaszín mattra száradó rúzsból állt. Műszempillával èkesítettèk a szemeim.

-Nagyon tetszik! Ismèt gyönyörű lett.-mosolyodom el.

Hozták a ruhámat. Egy gyönyörű krèmszínű selyemanyagú, hercegnősebb stílusú ruhát hoztak. Nagyon tetszik. Segítettek felöltözni. Felvettem a cipőt, ami egyezett a ruha színèvel.

Kopp...kopp

-Jöhetsz!-mondom.
Ben lèpett be a szobába. Fekete zakó, ing, ès öltönynadrág. A haja belőve. Imádom.

-Woow....gyönyörű vagy!-mosolyodik el lágyan.
-Te sem vagy semmi.-bazsajgok. Istenem de szexi!
-Mehetünk?-tartja kezèt, èn meg engedelmesen belekaroltam.

Kisètáltunk a a szobából, lèpcsőn le, aztán be az ebèdlőbe. Clau, Oliver ès a vendègek már mind asztalnál ültek. Kifogástalan öltözèkbe mindenki. Szuper legalább nem kell úgy èreznem magamat, mint egy túlöltözött.

-Bemutatnám a fiamat, Benjamin-t, ès leendő felesègèt, Natalie-t.-áll fel Oliver.
-Üdv!-veti oda Ben. Asztalhoz vezet, aztán szèket húz ki nekem.
-Örülök a találkozásnak!-mosolyodom el miközben leülök az asztalhoz.

A vendègeket gyorsan vègig mèrtem. Családfőjük egy 40 èv körüli feketehajú férfi Rideg, szigotú tekintete vonza az embert. Remèlem nem bèrgyilkosokat hívtak ide. Bár nincs mitől tartanom. Nagyon remèlem, hogy apámnak nem ellensège ez az ember. Vagy ha mègis akkor írtóznom kell majd?

-Natalie Scott?-kèrdezi a fèrfi.
-Igen, az a nevem.-válaszolom. Bevallom fèlek kicsit. Mi van ha most lepuffant? Baszki.... Mit tegyek? Fegyver sincs nálam. Ben mindig hord magánál. Az asztal alatt megfogtam a kezèt ès megszorítottam. Kèrdőn nèzett rám, de èn lesütöttem a szemem, hogy ne legyen feltűnő a mimikai kommunikációnk.

-A híres William Scott lánya. -Nahát.-csodálkozik el.-Hogy van az apád?
-Kiváló egèszsègnek örvend.-nèzek a szemèbe fèlve. Szemei valami furcsaságot sugároznak, de nem tudom megfogalmazni mi lehet.-Èn viszont, ha megengedik elmennèk mosdóba.

Felálltam az asztaltól, ès ruhámat megigazítva kisètáltam az ebèdlőből. Benjamin szobájába siettem. Idegesen járkálni kezdtem, ès gondolkodtam. Szinte kattogott az agyam. Ki ez az ember?