Uralkodó èrzelmek I.-Megbántva [Átírás Alatt]

látni akarom

*Natalie szemszöge*

A hirtelen fèny áradat zavarta a szemeimet, ezèrt csak pislogtam ès homályban láttam a plafont ès a lámpát.Rá kellett jönnöm hol vagyok, de amikor próbálok felülni egy kèz visszafogott ès finoman az ágyra lökött.

-Nem kellhetsz fel hercegnőnk..-hallom apám hangját.
-D-De mi törtènt? Hol van Ben??-faggatózok.
-Neki súlyosabb sèrülèsei vannak....-sóhajt anyám.

Felültem.Nem èrdekelt a fájdalmam amit ekkor èreztem.Ezt nem akarom elhinni.Mi a franc törtènt?Nem èrtek semmit.Foszlányok villannak be a balesetről. Ekkor jövök rá, hogy Ben hol van. Oda kell mennem.

Kirántottam a karomból az infúziós csövet ès elakartam indulni, de anyám megfogta a kezem ès a szemembe nèzett.

-Nem mehetsz sehová!-parancsol.-Pihenned kell!
-Teszek rá!-forgatom a szemem.

Kirántottam a kezeimet az övèből ès elindultam.Igazából azt sem tudtam, hogy hol van ő. Nagyon szèdültem.Gyanítom a temèrdek gyógyszer miatt. Aztán èszrevettem a nehezèket a karomon. Tehát eltört. Szuper.
Mindenki furán nèzett rám.Nèhányan kèrdeztèl hova megyek, de nem mèltattam válasz adásra.
Meg kell találnom őt!
Ekkor megálltam egy nagy tábla mellett, amin különfèle írások vannak.5 percembe telt elemezni ezt ,aztán indultam is a lift felè.
Hívtam a liftet ès vártam.Ebben a percben Jace jelent meg mellettem.

-Ha a szüleim küldtek....-kezdem, de fèlbe szakít.
-Aggódtam.-mondja.-Hova hova?
-A jegyesemhez.-felelem szomorú mosollyal.
-Pihenned kène.-tanácsolja.-Ő is biztosan ezt teszi.
-Jace, ha te is a beszèdet akarod nekem tartani akkor mehetsz is.-nèzek rá fenyegetően.

Ekkor megèrkezett a lift ès beszálltam termèszetesen Jace is követett.Megnyomtam a gombot ès pillanatok alatt a 3. emeleten találtam magam.
Csendessèg volt,csak siettem ès siettem mèg nem megláttam Oliver-t.Rögtön èszrevett ès felállt a szèkről.Odajött hozzám ès a karjaiba zárt, ami jól esett.

-Natalie...-mondja halkan.-Hogy vagy?
-Jól vagyok...-hazudok.-Hogy van Ben?
-Kómában tartják....-sóhajt.-Stabil jelenleg az állapota de rengeteg a sèrülèse ès kitudja mikor èbred fel.

A hír sziven ütött.Megszèdültem ès kapaszkodtam Oliver-be.Orvosèrt kiáltott èn akkor már mindent tompán hallottam.

El fogom őt veszíteni...

Ekkor hordágyra fektettek aztán ismèt magával rántott a sötètsèg.Esküszöm kezdek hozzászokni.

2 nap elteltèvel....

*Grace szemszöge*

2 napja csak alszik.Az orvosok szerint jobb is, ha most pihen.Belső vèrzèse volt amikor Benjaminhoz akart menni.Aggódom èrtük.Remèlem mindketten felèpülnek.Azóta is keressük az elkövetőket.Valószínűleg egy ellensèges maffia akarja, hogy a dinasztiánk ne èljen tovább.Azt sem akarják, hogy ez a házasság megtörtènjen.

-William aggódom, hogy tönkre teszik a családunkat.-mondom lehangoltam.
-Nem nem fogják!-vágja rá.-Ennèl zűrösebb helyzetben is voltunk már.Emlèkezz.

Bólintottam.Igaza van, hisz volt már erre pèlda.Mèg hozzá egy szörnyű....pèlda.

*Visszaemlèkezès*
Nyári dèlután volt.Èreztem ahogy a kislányom rugdalózik a pocakomban.Nagyon várlak már èdesem.Már most tudom hogy gyönyörű vagy.

-Hogy vannak az èn hercegnőim?-kèrdezi mosolyogva William.
-Nèzd.-húzom a kezèt a hasamra.-Èrzed?

Arckifejezèse rögtön változott ès meglepetten mosolyog.

-Rúgott!-kiáltja.-Rúgott a hercegnőnk.

Annyira elmerültünk egymásban ès a gyönyörködèsben.Siess kicsi lányunk siess.Miközben körülöttünk minden lecsendesült èszre sem vettük, hogy embereink èppen tűzharcot váltanak az ellensègeinkkel.

-Grace!-kiált William.-Azonnal menj le a vèdett helyre.Veled megy Robert ès Daniel is.

Bólintottam ès követtem a fiúkat.Nagyon fèltem.

De ekkor......

Egy golyó a hasamba fúródott.Rögtön elkezdett ömleni a vèr.Nagyon megijedtem.A kislányom....istenem mentsd meg őt.Will megtartott, amikor majdnem összeestem.

-AZONNAL ORVOST!-kiáltott a fèrjem kètsègbeesetten.

Ezután kèpszakadás ès csak 2 nap után èbredtem.

-A kicsikèm...-fogtam a hasam.
-Nyugodj meg jól van.-mosolyog.

*visszaemlèkezès vège*

-Grace!Grace!-csettintgetett előttem a fèrjem.

Visszahúzott a valóságba ès ráemeltem a tekintetem.

-Min gondolkodtál?-kèrdezi.
-Csak arra a napra...-sóhajtok.
-Nyugodj meg az a nap a múltè!-nyugtat.
-De mègis egy felejthetetlen.-mondom őszintèn.