Uralkodó èrzelmek I.-Megbántva [Átírás Alatt]

Öröm ès boldogság

Eltelt 1 hónap.Azóta már csak hetente kètszer járok rutinvizsgálatra ès szerencsère mindig minden rendben velem.

3 napja már rendszeresen tudok edzeni mivel a kötèst levettèk a karomról.Kezdem magam összeszedni testileg, de nem az igazi.Lelkileg mèg mindig padlón vagyok.Minden èjjel rèmálmaim vannak, amiket nèha sikoltással nèha pedig sírással kísèrek.

Nagyon nehèz ez az időszak.Főleg, hogy Ben mèg mindig nem èbredt fel.Mindennap látogatom ès beszèlek hozzá.Az orvos tanácsára minden egyes nap írok neki egy levelet ès beviszem hozzá ès egy piros szinű dobozba helyezem.

1 hónapja naplót is vezetek rendszeresen.Sosem gondoltam volna, hogy ennyire èrdekes egy napló írása.Eddig csak a tipikus Amerikai filmekben láttam ilyet, de azt hittem ezeket nagyon unalmas írni.Ez viszont változott ès elhatároztam, hogy nem csak ebben az időszakban fogok írni, hanem akkor is amikor már Ben ès èn újra együtt lehetünk.Igyekszem majd leírni minden èlmènyt vele.

Mennyire vágyom már arra, hogy vègre megszólaljon ès mondjon nekem valami aranyosat.Igazából nekem mindegy, hogy mi lesz az első mondata csak mondjon valamit.Vágyom a csókjára, az ölelèsère ès mindenère.

Sokat találkozom Oliver-rel ès Claudia-val.Mindig szivèlyesen fogadnak ès ez jól esik.Szerencsère kezdünk összekovácsolódni.Ki gondolta volna?
Hisz mèg pár hónapja ellensègekkènt gyűlőltèk egymást.Most pedig bèke honol.Amit minden más maffia család furcsál.Persze nekünk is új a helyzet.

Na ès persze itt vannak mellettem a lányok.Carla ès Ariana.Sokat shoppinolunk,megyünk ètterembe,medencèzünk ès közben rengeteget beszèlgetünk.

Ez kell most nekem.Erre van szüksègem.Hálás vagyok, hogy mellettem vannak ès így hamarabb átvèszelem ezt az egèszet.

Ma ismèt bemegyek Ben-hez.Igazából a kórházban rengeteg embert ismertem meg, de az a tèny elszomorít, ha tudnák milyen szervezet tagjai vagyunk biztosan senki nem mosolyogna így ránk.Mindenfèle gyilkosnak mondanának el minket.Persze van benne igazság, de az is csak a saját vèdelmünkben törtènik.

Már lassan delet üt az óra.Ideje lemennem ebèdelni.Már a lèpcsőn lefelè menet èrzem a finom illatokat.
Ohh Olga te konyhatündèr!
A csábító illatok az ebèdlőbe vezettek, ahol apám, anyám, Jace ès Adrian ültek.

-Sziasztok!-ülök asztalhoz.-Ma bemegyek Ben-hez.Jace elviszel?
-Jace most nem tud elvinni.-válaszolja apám.-Helyette Carlos ès Eduardo kísèrnek.
-Rendben, így is jó.-látok neki az ebèdemnek.

Ebèd közben mindenki csendben van, ami fura, mert mindig beszèlgetünk.Mindegy amikor vègeztem megköszöntem Olga-nak az ebèdet ès a szobámba siettem.

Bementem a gardróbba ès kutakodni kezdtem.Vègül egy fekete elegánsabb nadrágot, ehhez egy fekete body-t ès erre egy fehèr blazer-t.A cipőm most egy telitalpú magassarkúra esett, ami szintèn fehèr ès a táskám is.Nem sok sminket tettem fel, csak egy rózsaszines matt rúzst ès szempillaspirált.A hajamat egyszerűen csak felcsattoltam.

Miután leellenőriztem magam a tükörbe, elègedett voltam magammal.Vègül lementem a kocsikhoz, ahol már Carlos ès Eduardo már vártak.Egyikük ajtót nyitott ès beültem az autóba.

Mostanában, hogy ne keltsünk feltűnèst egyszerű autókkal megyünk a kórházba.Persze ezek is ugyanúgy mennek, akárcsak a drágábbak, de nem szabad most magunkat lebuktatni.Pláne most, hogy valaki a halálunkat akarta.

Apropó támadás....mèg sajnos mindig nyomozzuk az esetleges elkövetőket.Annyi biztos, hogy egy ellensèges maffia vezèr ès társai voltak az èletünkre törők.

A gondolataimat Carlos zavarta meg.
-Minden rendben Natalie?-kèrdezi.-Most nagyon csendes...
-Persze!-nyugtatom meg.-Minden rendben, csak elgondolkodtam.

Ekkor már messziről láttam a kórház tetejèt.Már szinte fejből tudom az utat.1-2 kanyar ès egy hatalmas autópálya múlva ott is vagyunk.Egèszen közel van.

Megèrkeztünk.Carlos ajtót nyitott.Kiszálltam ès bementünk az èpületbe.Mosolyogva köszöntem a recepciósoknak.Majd hangos sírásra lettem figyelmes az egyik szobából.Siettem, de kíváncsi voltam mi folyik itt.

-Kisasszony...-hallgat el az intèsemre.
Bementem a szobába ès egy 5 èv körüli kislány sírdogált egyedül a szobába.
-Szia kicsi lány.-ülök le a szèkre.-Mi a baj?Mièrt sírsz?
-Az anyukám ès az apukám meghaltak!-zokogja.-Ès most egyedül maradtam...
Carlos-ra pillantottam, akin láttam, hogy sajnálja a kislányt.Odasètáltam hozzá ès a fülèhez hajoltam.
-Hozass ide egy kocsit ès azt akarom, hogy vegyèl neki ètelt ès ruhákat meg amire mèg szüksège van.-nyújtom oda a kártyámat.-Aztán vidd haza ès mond meg az anyámnak, hogy keressen valakit az intèzmènyènèl, aki gondot visel rá.
-Rendben.-bólint.-Minden úgy lesz, ahogy a kisasszony mondta!

Megveregettem a vállát ès újra a kislányhoz fordultam.

-Most ezzel a bácsival mèsz ès segítünk neked.Nem sokára èn is veletek leszek ès nyugodj meg most már minden rendben lesz.-mosolygok.

Válaszkènt egy ölelèst kaptam,majd Carlos a kezèbe vette ès kivitte az èpületből.

Jól esik segíteni valakin.Ezt a tulajdonságom anyámtól örököltem.
Most pedig meglátogatom èletem szerelmèt.Fel is siettem a már jól megszokott lèpcsőkön ès bementem a szobába.Nagy meglepetèsemre Ben èbren van.
Köszönöm Istenem!
Rohantam is hozzá ès szorosan átöleltem.Na meg azt se hagyjuk ki, hogy zokogtam is örömömben.

-Annyira hiányoztál.-mondtam.-De...De mièrt nem hívtak, hogy èbren vagy?!
-Meglepetès.-mosolyog.

Kicsit arrèbb csúszott ès mellè feküdtem.Beszèlgetni kezdtünk, aztán megvártam a megfelelő pillanatot ès a kezèbe nyomtam egy piros dobozkát.

-Ez micsoda?-nèz rám kèrdőn.
-Minden egyes nap írtam neked egy levelet.-mosolygok rá.
-Ez nagyon aranyos.Mindet el fogom olvasni, de most ideje kèszülődnünk haza.Ma vègre haza mehetek.-mondja.
-Ennek nagyon örülök.-örömödök.-De engedd meg, hogy èn pakoljam össze a holmikat.
-Hagyd csak!-utasítja vissza a kedvessègem.

Megcsóválom a fejem ès ellenmondást nem tűrő nèzèsemmel nèzek rá.

-Rendben.-adja be a derekát.-Addig felöltözök.

Ezzel felkelt az ágyból ès bement a fürdőszobába.Ameddig ő kèszülődött, èn pakoltam.Mire vègeztem ő is.Tökèletes.

-Mehetünk?-kèrdezem.
-Persze....de előtte...-lök neki a falnak.

Elejtettem a táskáját ès a szemèbe merültem.Mennyire gyönyörűek.Hosszú szemezès után megcsókolt hosszasan, viszont levegőhiányban szètválltunk.

-Most már mehetünk.-fogja meg a kezem.

Kèzen fogva, mint a normális párok lesètáltunk
a kocsihoz.Eduardo kiszállt az autóból.

-Üdvözlöm uram!-köszöntötte Ben-t.

Beszálltunk az autóba ès èn a vállára hajtottam a fejemet.

-Ma különleges dolgot tettem.-kezdek bele.
-Na ès mit csinált az èn hercegnőm?-kiváncsian rám nèz.
-Segítsègère siettem egy 5 èv körüli kislánynak.-mesèlem.-A szülei meghaltak ès egyedül volt.Majd keresünk neki nevelőszülőket.Tudod èn szivesen befogadtam volna, csak a mi családunkba nem lenne jó az èlete, de így is örülök, hogy segíthettem rajta.

Megpuszilta a fejemet ès simogatott.
-Ez igazán nemes tett.-mondja őszintèn.-Büszke vagyok rád!

Haza èrtünk vègre.Előbb azt kèrtem menjünk hozzánk.Majd hozzájuk.Sajnos mostantól már neki is sok lesz a dolga így kevès időnk lesz egymásra.
Megint....