Uralkodó èrzelmek I.-Megbántva [Átírás Alatt]

Kiderülő titok

*Ben szemszöge*

Delet ütött az óra, amikor a telefonom rezgésére ébredtem. Csak email-ek végtelen sorozata, mint mindig. Rengeteg a megrendelőnk, ezért apám néhányukat átirányította hozzám. Az öreg már nem bírja egyedül az üzletet. Holnaptól meg már tényleg vár a munka. Félek, hogy nem tudok majd az ígéretemhez hű maradni, mert rengeteg munka lesz és ez halmozódni is fog. Biztosan meg fogja majd érteni, mert neki is lesz feladata. Az anyjának segítségre van szüksége a kozmetikai cégüknél. nem lehetünk mindennap együtt, így a távolság közénk áll ismét. Hangosan felsóhajtottam és Nati-ra pillantottam, aki oly édesen, nyugodtan aludt.

Felkeltem és elmentem zuhanyozni. Közben most is folyamatosan pörgött az agyam a dolgokon, Tegnap Nati fura volt, miután a mosdóból visszajött hozzám. Lehet titkol valamit? Akkor miért nem mondja el? Hisz nagyon jól tudja, hogy rám bármikor számíthat. Ha továbbra is ilyen furcsa lesz, akkor kénytelen leszek beszélni Carla-val, mert ő 100% hogy tud erről, amit a barátnőm nem hajlandó nekem elmondani. Észre se vettem, hogy csak állok a zuhanyzóban és folyatom magamra a jég hideg vizet, Észbe kaptam és elzártam a csapot, majd magamköré tekerve egy törölközőt kimásztam a kabinból és a tükör elé álltam. Ekkor viszont nyílik az ajtó.

-Téged kereslek már egy pár perce .-próbál mosolyogni.

-Jól vagy? Sápadtnak tűnsz. -simítom meg az arcát.

-Persze, csak hányingerem van, de biztosan csak megrontottam a gyomromat.-leplezi, hogy rosszul van.

-Tudom hogy hazudsz.-gondolom magamban.

-Kimennél?-kérdezi.-Nem akarom, hogy lásd.

-Hát persze!-mondom közömbösen.

Kiviharzottam a fürdőből. Baszki tudom, hogy hazudik és még meg sem próbája elmondani. Betelt a pohár! Most felhívom Carla-t és addig erőszakoskodom, amíg el nem mondja. Itt most nem játszik a nemleges válasz! Rosszul esik, hogy Nati így viselkedik velem. Nem veszi észre, hogy nekem ő a világot jelenti. Ha megtudom mi a baja biztosan elbeszélgetek vele. Ez így nem járja! Én próbálok mindent elmondani, amit most kell tudnia, de vannak olyan dolgok amiket ő most nem tudhat még. Elvettem Nati telefonját és azon kerestem ki a barátnője számát. Tárcsázni kezdtem a számot és rögtön felvette.

-Szia terhes ribanc!-nevet a telefonba.

-Szia Carla, van valami amit el szeretnél mondani?-térek a lényegre.

-B-Ben?-dadog.

-Igen García én vagyok az.-sóhajtok-Na halljam!

-Mit művelsz?-lép ki az ajtón Natalie.

Bontottam a hívást és ledobtam a telefont az ágyra. Idegesen beszívtam a levegőt és Natalie elé sétáltam.

-még te kérdezed, hogy én mit művelek?!-vetem oda a szavakat.

-Én el.....-halkul el.

-NEM, NEM AKARTÁL TE MONDANI SEMMIT!-üvöltök.

Megrezzen a kiáltásomra, vagyis inkább az üvöltésre. Folytatom tovább.

-Ő az én gyermekem is!-itt már könnyezek is.-ha bajotok esne....

-De nem esne!-néz rám.

-honnan a francból tudod?!-ütök a falba.

-Meg tudom magam védeni!-könnyezik be.

-Édes kevés, ha fegyvert tartanának rád!-túrok a hajamba.-Ő AZ ÉN GYERMEKEM IS!

-Tudom....-sóhajt fel.

-Ennyi,-veszem elő a kocsikulcsot.-Akkor majd hívj, ha végre ,megérted hogy milyen az életünk és hogy milyen veszélyek leselkednek ránk!

-Várj....-hallom rekedt hangját.

Nem fordultam vissza. Tudom kicsit túlzás volt a kirohanásom, de nem tudja és nem fogja fel, hogy csak védeni akarom őt és most már a szerelmünk gyümölcsét is. Kifizettem az ott töltött napjainkat és útnak is indultam. Haza felé vettem az irányt természetesen. Nati folyamatosan hivogatott. A szivem mélyén tudom, hogy nem volt helyes ott hagyni, mert 10 perce még a védelemről próbáltam kioktatni, de most le kell nyugodnom. Féltem, hogyha maradok megint elkövetem azt a hibát, amit több, mint 1 hete tettem. Dühkezelkési problémáim vannak, amiket apámtól örököltem.

Minden 14 évesen kezdődött, amikor egy másik maffia család gyermekét egy bál közepette jól helyben hagytam. Azzal érdemelte ki ezt az egészet, hogy egy csajt mindenki szeme láttára megalázott. A srácról csak annyit kell tudni, hogy most 20 éves és már egy olyan maffia család feje, akik főként férjezett nőket csalnak a barlangjukba. Szóval a verekedés......amint neki rohantam fegyvert fogott rám és én ezt sem sokáig bírtam. Az edzőimtől tanult teknikákat bevetve krántottam a kezei közül a fegyvert és meglőttem. Itt kezdődött az egész történet. Azóta persze...vagyis amióta Natalie-t megismertem ezek a prblémák enyhültek. Na és ezért félek, hogy bántanám őt.

*Natalie szemszöge*

Elment. Itt hagyott engem. Ezt kurvára nem így akartam, hogy megtudja. Elcsesztem. Megérdemlem, ha ezek után sosem akar majd engem látni. Te miről beszélsz Natalie? Hisz a leendő örökössel vagy terhes. A szerelmünk gyümölcse baszki. A könnyeim egymás után kezdtek végig folyni az arcomon. A földre akartam csúszni, de a józan eszem ezt nem engedte. Nehogy már most omolj össze. Utána kell mennem. Meg kell beszélnünk ezt. Most tudatosult benne az, hogy csak védeni akar engem és a kisbabánkat. Nagyon bánom már, hogy nem mondtam el neki a terhességet. Féltem közölni vele ezt az egészet. Carla-val is beszélnem kell majd és bocsánatot kérni Ben nevében is, mert biztosan felzaklatta ez és nem szívesen viselném el, ha a mi drámánk miatt kerülne veszélybe a barátságunk és a gyermek élete.

Feléledtem a mély gondolatokból és kivettem egy egyszerű toppot és egy melegítőt. Felöltöztem és a hajam csak kontyba fogtam. Elpakoltam a saját és Benjamin cuccait is. Mindent itt hagyott a telefonján és a kocsikulcsán kívül. Utol kell érnem, bár már bárhol járhat. Próbáltam hívni, de nem fogadta a hívásaim. Hagytam néhány üzenetet hátha meghallgatja. Körül néztem a szobába és miután megbizonyosodtam, hogy minden megvan lementem a kocsimhoz és elhagytam a hotelt.