Uralkodó èrzelmek I.-Megbántva [Átírás Alatt]

Behatoló

Mint minden reggel 8kor keltem.Elkèszültem felvettem egy melegítő szettet, mert ma az önvèdelmet fogom gyakorolni Jace-vel.Lementem reggelizni.Anyám ès apám is kiöltözve ültek az asztalnál.

-Jó reggelt!-üdvözlöm őket.-Mentek ma valahova?
-Igen, de te nem jössz Natalie!-válaszol mogorván apám.
-Gondoltam.-mondom halkan.
-William!-szól anyám erèlyesen.-Sosem volt velünk sehol ès már elèggè nagy lány.Hagyd, hogy velünk jöhessen.
-Rendben, de akkor öltözz át reggeli után.-adta be a derekát apám.

A reggelink csendesen törtènt, mint minden reggel.Aztán felmentem átöltözni.Felvettem egy fekete kissè hercegnős ruhát ès mellè egy fekete magassarkút ès kiengedtem derèkig èrő hullámos barna hajamat.

-Gyönyörű....-kezdtem a mondatot.

Bumm

-NATALIE?-kiabál apám.

Felkaptam a táskám ès rohantam is lefelè.

-Mi volt ez?-kèrdezem.
-Azonnal menjetek le a vèdett helyre!-utasít.-Èn addig kiderítem mi volt ez ès el fogjuk az elkövetőt.

Anyámmal ès 4 testőrrel vonultunk le arra a helyre amit ritkán használunk, de szüksèg esetèn muszáj.
Ez a szoba egy golyó álló ajtóval rendelkezik.Amit csak a nagy kaliberű fegyverek golyói tudnak áttörni, de mint tudjuk azok nehèz fegyverek így ilyenfèle nem jelent ránk veszèlyt.

-Anya mi volt ez?-kèrdezem idegesen.
-Egy betolakodó drágám.-mondja aggódóan.-Ne aggódj apád ès az emberei kèzben tartják a dolgokat.

Legalább már kèt óra is eltelt mire apám berontott az ajtón.

-Elfogtuk a betolakodót.-vigyorog kárörvendően.-Kèpzeld Grace az egyik ellensègünk örököse az.Natalie asszem meg van a leendő fèrjed.
-Apa èn mèg nem akarok....-halkulok el.
-Nem megmondtam hogy AZT CSINÁLOD AMIT ÈN MONDOK ÈS AKKOR MÈSZ FÈRJHEZ AMIKOR ÈN MONDOM ÈS AHOZ AKIT ÈN JÓNAK LÁTOK!-ordít torka szakadtából.
-William!-szól anyám.-Ne ordítozz a lányunkal...
-Semmi baj anya már hozzá szoktam.-rohantam ki az ajtón.

Azonnal gyere vissza!

Hangzott apám mondata, de nem figyeltem rá.Megnèzem ki ez a fiú ès kicsit elbeszèlgetek vele, hogy mièrt akart engem megölni.
Először is megkerestem Jace-t.

-Jace!-szólítom meg.-Tudod hol van a betolakodó?
-Igen Natalie, de apád megtiltotta, hogy bárki odamenjen.-magyarázza.
-Pont leszarom.-káromkodom.

Elindultam az alagsor felè ès hallottam a fiú hangját.Biztosan kínozták.Berontottam a "cellába".

-Jól van fiúk elèg lesz!-kiáltok.
Rögtön abbahagyta a kèt izomagy a fiú ütlegelèsèt ès figyelmesen nèztek.
-Kisasszony az apja....
-Már elmondtam, hogy pont leszarom mit mondott az apám!-mondom erèlyesen.-Most pedig kifelè.

Mindketten elhagyták a cellát.
Aztán megláttam őt.Barna haja az arcára tapadt a zöld szemei könyörögve nèztek engem.Tele volt vères sebhelyekkel arca.
Èn pedig csak nèztem őt majd lehuppantam a szèkre.

-Mi a neved?-kèrdezem.
-Benjamin White...-köhög.-De mindenki Ben-nek hív.
-Jól van nem èrdekel!Most pedig válaszolni fogsz a kèrdèseimre....

Ekkor kivágódott az ajtó.

-NATALIE SCOTT AZONNAL AZ IRODÁMBA!-üvölt rám apám.

Rögtön felálltam ès elhagytam White celláját.Anyám idegesen állt apám irodája előtt.

-Nati apád most nagyon dühös.-magyarázza.-Ugye tisztában vagy vele?
-Igen anya.-sütöm le szemeim.-De jogom van...
-NEM NATALIE NEKÜNK NŐKNEK NINCSENEK JOGAINK!-kiált rám könnyek közt.
-De anya engem akart megölni ès nem tèged vagy apát!-szólok vissza.

Apám gyorsan sietett felèm ès beráncigált az irodájában.Most először vagyok itt.Persze amikor egèsz pici voltam mindig nèztem ahogy telefonál ès ideges lesz.
Leültem a fekete bőr fotelba ami az asztala előtt állt.Ő megállt az asztal másik vègèn ès az asztalra csapott.A szemei villámokat szórtak felèm.Összerezzentem.

-MÈGIS MIT KÈPZELSZ MAGADRÓL?-kezd bele a kioktatásomba.-EGYSZER KÈREK VALAMIT ÈS EZT SEM TELJESÍTED?MEGNEHEZÍTED A DOLGOMAT ÈS INKÁBB FELCSINÁLOM ANYÁDAT HOGY SZÜLJÖN MÁSIK ÖRÖKÖST TÈGED MEG ODAVETLEK MAJD VALAMI VÈN MAFFIA VEZÈRNEK!

Elkezdtem rajta nevetni.Vicces, hogy azt gondolja megbánthat.Megpofozott nem is gyengèn.Fogtam az arcom ès kirohantam.