Uralkodó èrzelmek I.-Megbántva [Átírás Alatt]

Büntetès a hibáinkèrt

Hosszú út elèbe nèztem. Most jöttem rá, hogy mindig ez törtènik. Együtt vagyunk, lefekszünk egymással, majd kiderül valami vagy csak simán veszekszünk ès egyikünk elrohan. Aztán a másikunk meg követi ès ez már megtörtènt párszor. Nem akarok azon elgondolkodni, hogy biztosan jó vagyunk-e egymásnak, mert túl jók vagyunk együtt. Ezek a viták főkèpp a rengeteg titkolózás miatt kezdődnek. Nem akarom hogy titkolózzon, de nem tudok mit tenni ez ellen. Nem akarok egy olyan barátnő lenni, aki folyamatosan azon veszekszik a barátjával, hogy mit titkol èppen előtte. Az hogy fèlt engem ès a kicsit is most már teljesen megèrtem. Ezèrt a vitáèrt èn vagyok a felelős. Helyre kell hoznom mindent.
Ès ha visszamegy Katherine-hez? Na meg a fattyú gyerekhez? Nem ezt nem tennè meg sem velem sem a kicsivel. Vagyis remèlem. Szeretem őt. Mindennèl jobban ès most kurva nagyot hibáztam. Nem èrtettem meg, hogy csak óvni akar. Leginkább az idegesített, hogy Ben nagy dolgot titkol előlem.
Attól a nagy titoktól akar minket megvèdeni.

Most zene sem szólt. Csak a saját hangomat hallottam, ahogy sírok ès a kicsi magzatomhoz beszèlek. Azt sem tudom merre tartok. Elvileg haza, de kitudja.... Esteledik, tehát már órák óta úton vagyok. A telefonom az anyósülèsszèlèn hever. Egy árva üzenet, egy hívás SEMMI nem èrkezett. Gondolkoztam, hogy valakinek szólnom kène, hogy haza megyek, de nem akarok senkit megijeszteni. Ben szülei már biztosan tudnak arról, hogy az unokájuk milyen felelőtlen anyá mèhèben van van....

Sóhaj....

-Látod picúr?-simítom meg a hasam.-Az apukád most haragszik rám.....

Ekkor felnèztem ès egy kamion csúszott felèm. Nagy füst áradat. Mire elakartam rántani a kormányt, addigra lesodort az útról ès nagyon megütöttem magam. Azt sem tudom mi törtènt annyira megijedtem.A kocsim ablaka betört. Maga a jármű pedig totál károsra roncsolódott. 3 vagy akár 5 mèterre is elsodorhatott a kamion ès beszorultam ide. A látásom továbbra sem tisztult ès aztán elsötèltült minden....

1 óra múlva....

Nyitogatni kezdtem a szemem. A fejem irdatlanul fájt. Körül nèztem. Rohadt sötèt van. Mèg mindig itt vagyok. A kocsim kijelzőjèhez nyúltam de semmi jelet nem adott. Szuper ez sem működik. Magamra nèztem. Csupa vèr vagyok, az egyik lábam beszorult ès szinte csak a fájdalmat èreztem. A karjaim tele vágással. Gyönyörű lehetek. A kisbabámmal talán minden rendben hisz onnan fájdalomforrás nem èrkezik.
Nagyon szèdültem, valószínűleg a rengeteg vèr vesztesèg miatt. Egy a lènyeg, hogy nem szabad elaludnom, mert akkor vagy örökálomba leszek vagy pedig kómában.

A telefonomèrt nyújtóztam, már amennyire csak tudtam. Kicsatoltam magam a biztonsági övből, így mèg egyszerűbb volt. A sok próbálkozás után eltudtam èrni ès amennyire láttam a kèpernyőt Ben-t hívtam.

Cseng...cseng....aztán kattan

Kezdtem azt remèlni, hogy felvette, de csak a hangposta szokásos hangja csendült meg. Ben hangja helyett. Abban a hitben, hogy Benjamin meghallgatja a hangpostafiókján levő üzenetet, aztán idejön ès megment, ezèrt hagyok neki üzetetet.

-Drága szerelmem...-kezdek bele.-Lehet, hogy mire ezt a felvètelt meghallgatod èn addigra elalszok. A kocsim totál károsra tört. Èn is ès a szerelmünk gyümölcse is nagy veszèlyben vagyunk. Egy lèlek sem keres ès ősztèn....azt sem tudom mennyi az idő vagy hogy hol vagyok.. Azt remèlem majd te megmentessz, de már biztosan Katherine-vel vagy. Nagy csalódás vagyok neked ès kèrlek ha tènyleg elmegyek.....keress olyan lányt, aki jobban megèrdemel, mint èn. Örökkè szerető szerelmed, Natalie...

Csak az üzenet elküldèsère volt erőm aztán elszállt minden. Csak koppant a telefon ès csukódtak a szemeim ès megint magával rántott a már jól megszokott sötètsèg....