Uralkodó èrzelmek I.-Megbántva [Átírás Alatt]

Pohár...

Reggel mosolyogva nèztem, ahogy Ben èdesen szuszog.Elgondolkodtam a tegnap estèn,miközben ő szorosan a derekam ölelte.A tegnapi nap nagyon jó volt ès tele volt èlmènnyel.Csak azaz egyetlen egy dolog, ami most is idegesít, hogy az a fèrfi ki a franc volt az ètteremben.Ezeken muszáj gondolkodnunk, ha egy maffiában növünk fel vagy csatlakozunk, mert aki szembe jön velünk az nem biztos, hogy az akinek mutatja magát.Jobb az odafigyelès ès ezt jelezni szeretnèm majd Ben-nek is, hogy nèzzünk utánna.

-Mi olyan èrdekes?-húz mèg közelebb magához.
-hmmm...-bújok hozzá.-Talán az elbűvölő arcod ès az, hogy szuper èdesen alszol.

Jót derül ezen a mondatomon.Szóval tetszik neki.Ennek felettèbb örülök.Minden amit teszünk egymásèrt örömet okoz nekünk ès ez a legfontosabb.

-Mennem kell..-húzza magára takaróját.
-Már is?-kèrdezem szomorúan.-Mèg 8 óra sincs...
-Nati...-sóhajt.-Tudod, hogy mennem kell, mert hív a kötelessèg.

Ezzel bement a fürdőszobába.Persze megèrtem, hogy dolga van, de èn is itt vagyok.A házasság után is ez lesz?Vagy amikor a gyermekèt várom?Ès a születès után?

Mèg ne gondolkodj ilyeneken!-szól egy belső hang.

Kipattanok az ágyból ès lemegyek reggelizni.Unalmas nap lesz megint nèlküle.Reggeli közben látom, hogy a kocsija elhajt a parkolóból.Szomorúan sóhajtok.

-Valami baj van drágám?-kèrdi Clau.-Nem ízlik az ètel?Nagyon sápadt vagy...
-Semmi...-füllentek.-Semmi baj az ètellel csak most nem vagyok èhes.
-Mi a baj?-kèrdezi újra.-Tudom,hogy nem mondtál igazat.
-Hát jó...-sóhajtok.-Ben-nel nem sokat vagyunk együtt.Furán viselkedik velem.El sem köszön.Fèlek kèsőbb is ez lesz....
-Hozzá kell szoknod sajnos, mert neki kötelessègei vannak ès mindent èrted ès majd az unokáim miatt tesz.-mosolyog rám.-Ugyan ezt èltem át, de így is sok mindent átèltünk ez idő alatt.Na, de hogy jobb kedven legyen eljössz velem plázázni!

-Rendben!Benne vagyok!-mosolygok vègre.-Viszont nincs semmi ruha nálam...
-Semmi gond!-vág a szavamba.-Esther!
-Igen asszonyom?-siet oda hozzánk.
-Segíts elkèszülni Natalie-nak!-utasítja.
-Rendben.-fogja meg a kezemet.-Jöjjön kisasszony.

Felvezetett egy szobába, ahol mindenfelè ruhák,táskák,cipők, kiegèszítő, egy nagy fotel ,tükör, fèsülködő asztal volt.

-Csak foglaljon helyet èn majd hozom ami csak kell!-lök enyhèn a fotelba.

Csak azt láttam, hogy szalad ide ès oda a szobában.Az ölembe pakolja a már kiválasztott ruhát ès kiegèszítőit.

-Most megyek ès szólok a lányoknak akik elkèszítik majd a sminkjèt ès haját.-siet ki az ajtón.

Szólni sem tudtam, ezèrt elkezdtem felöltözni.Fekete bőr szoknya,fehèr fèlvállas felsővel, fehèr magasított szandál, fekete bagett táska ès ezüst èkszerek.Tökèletes szettet rakott össze ez a 30-as èveiben járó hölgy.Nèzegettem magam a tükörben amikor nyílt az ajtó.Három lány sietett be rajta kezükben dobozokkal,hajvasalóval ès egyèb pipere cuccokkal.

-Ők itt Claudia sminkesei ès fodrászai.-tessèkeli őket beljebb.-Bessy,Daphne ès Kimberly.
Bólintottam ès ők rögtön körül álltak.Neki láttak a dolguknak.Fèl órás művelet után gyönyörű sminkem ès hajam lett.

-Ez gyönyörű lett lányok!-ölelem meg őket.-Ügyesek vagytok!
-Köszönjük!-mondják egyszerre.
-Kisasszony most már mennie kell!-szólal meg Esther.-A kocsi lent várja.
-Köszönöm Esther.-felkapom a táskámat.
Kisètáltam az autóhoz.Claudia már várt.Elmosolyodott amikor meglátott.
-Gyönyörű vagy!-dicsèr.-Szèp munkát vègeztek a lányok.
-Igen, szerintem is.-bólintok

Az út hátralevő rèszèben beszèlgettünk a fiúkról.Sok mindent mondott Ben-ről ès a telefonjában levő kèpeket mutogatta.Az èn helyes hercegem!Gondolom magamban.Megèrkeztünk Las Vegas legnagyobb plázájába.A kedvenc helyem.Itt rengeteget vásárolok ès szinte már mindenhol ismernek engem.A valódi kilètem viszont nem.

-Rengeteg esemèny lesz mostanában.-kezd bele Clau.-Amin neked is rèszt kell venned, mivel a fiam jegyese vagy.Ezeket gondolom már tudod, mert ebbe nőttèl fel.
-Persze!Persze, hogy tudom!-èbredek fel a gondolataimból.

-Biztos minden okè?-fogja meg a vállam.-Fura vagy!Nem ilyen szoktál lenni.
-Minden rendben...-sóhajtok.-Igazából kicsit erőtlenül èrzem magam.
-Megviselt a tegnapi támadás?-kèrdezi hirtelen.
-Ben elmondta?-kèrdezem felvont szemöldökkel.
-A nyakadon levő piros folt is árulkodik.-simítja vègig a nyakamat.-De ő is említette reggel ès már Oliver intèzkedni kezdett.
-Megviselt igen ès nem tudtam mire vèlni...-èrzem, hogy a könnyek elárasztják a szemeim.
-Ne sírj!-ölel át.-Ben vèd tèged ès majd az unokát is.
-Mièrt cèlzol erre a dologra ennyire?-èrtetlenkedek.
-Mert hamarosan eljön az ideje ennek az időszaknak.-magyarázza.-Tudod a szokásokat,nem?
-Erről semmit...-nèzek fel.-Elmagyaráznád?

Bólintott.Segítőkèszen magyarázni kezdte a dolgokat.Nem tudom anyáèk mièrt nem mondták el ezt.Házasságom után gyereket kell adnom Ben-nek.Lehetőleg egy fiút, de a lánnyal sincs bajuk.Viszont ezekbe belegondolva arra gondolok hogy meg tudom èrteni amikor Ben csak úgy magamra hagy.Mindent èrtem ès majd a kicsikènk vagy kicsikèink miatt tesz.

Vásárlás közben csak erre tudok gondolni.Nèha elmosolyodom.Clau nem kèrdezget erről, mert szerinten sejti min elmèlkedek.Pár óra múlva már hatalmas szatyrokkal indultunk a kocsi felè ès a sofőr kezèbe adtuk őket.Beszálltunk az autóba ès Clau töltött egy-egy pohár pezsgőt.Èdes pezsgő....a kedvencem.

-Igyunk arra, hogy ilyen gyönyörű lány lehet a fiam felesège.-emeli a poharat.
-Igyunk!-vigyorgok.

Az út alatt megittuk a pezsgőnket ès kissè becsípve èreztem magam.Sokat nevetgèltünk a semmin persze.Haza èrtünk ès nagy örömömre láttam Ben fekete Audi-ját a parkolóban.

-Itthon van?-csodálkozik az anyja.
-Ezek szerint.-nevetek fel.

Kèrtem a sofőrt, hogy a ruhákat küldesse utánnam valakivel.Siettem is fel hozzá.Remèltem, hogy a szobájában találom, de mèg se.Meghallottam a hangját.Ordít valakivel.Vajon jó ötlet odamenni?Muszáj látnom.Hátha segíthetek, ha esetleg bajban van.

Benyitottam a szobába ès óvatosan belèptem.
Minden a földön.Idegesen ordibál a telefonba.Megszeppentem egy kicsit amikor lerakta a telefont ès felèm kezdett el sètálni.

-Kopogni nem tudsz?-áll meg előttem.
-Ben te bűzlesz az alkoholtól....-suttogom.-Mi bajod van?...
Földhöz vágta a poharat a lábaim előtt.Hátrálni kezdtem ès a falnak ütköztem.Sarokba szorított.
-Mit keresel itt?-kèrdezi komolyan.-Ki engedte, hogy belèpj ide?!
-Ben!Ne beszèlj már így velem!-nèzek a szemèbe.
-HOGY?!HOGY NE BESZÈLJEK?-üt bele a falba.
-Kèrlek ne kiabálj!-szólok kicsit erèjesen.
-TAKARODJ INNEN! TAKARODJ!-üvölti.
-Akkor szia...-sóhajtom.

Sírva rohantam ki az ajtón.Mèg hallottam ahogy utánnam kiabál.Megálltam egy pillanatra a szüleit látva, akik elszörnyedve nèztek engem.

-Mi a baj?-aggódik Clau.

Megráztam a fejem ès kirohantam a parkolóba.Egy random kocsiba beszálltam ès a sofőr hátra nèzett èrtetlenül
.
-Hova akar menni kisasszony?-kèrdezi.
-Haza...-zokogom.-Gondolom tudja hol lakom.
-Termèszetesen.-bólint.

Az út alatt Ben rengtegszer hívott, írt.Az üzeneteket meg sem nyitottam, a hívásokra a pirosgombbal reagáltam.Most egy ideig nem akarok beszèlni.Azt pedig sajnos nem mondhatom, hogy soha, mert szerződès miatt kell vele lennem,megtörtènt az eljegyzès ès szeretem őt.Nagyon megbántott.Nem tudom mit gondoljak most.Mi baja van?Ha velem van a baja minek adott gyűrűt.Nem èrtek semmit sem....

Amikor megèrkeztem megköszöntem ès mondtam neki, hogy Ben-nek ne mondjon semmit csak annyit, hogy ő hozott haza.
Belèptem a házba, ahol anya ès apa idegesen vártak.

-jól vagy?-kèrdezi anya ès átölel.
-Persze.-hazudom.
-Ben kiabált veled?-kezdi apa.
-Hallani sem akarok róla.-mondom.

Rohantam a szobámba, bezártam az ajtót ès lecsúsztam az ajtó előtt.Sírtam ès sírtam hosszú órákig.Tudom egy maffia lányának nem kène ilyen èrzèkenynek lennie, de ha a szerelme bántja őt akkor kèptelen visszatartania az èrzelmeket.
Már az utolsó könnycseppem is elfolyt. Bebújtam az ágyamba ès elnyomott az álom, ami legalább nem a szomorú valóság.