a maffiavezér lánya ÁTÍRÁS ALATT (BEFEJEZETT)

miért?

Nem tudom hogy  miért de a röhögésemet tartom vissza. Az a szánalmas fej amit vágnak már vicces.  Szerintem Aidan is ezt gondolja. Vagy nem.  De csak néznek minket tányér méretű szemekkel.

Aidan a fülemhez hajol.

-szerintem menjünk hozzám.-súgja a fülembe.csak bólintottam. Elindultunk egy irányba. Nem vagyok itt annyira jártas hogy tudjam merre vagy hova megyünk. De most bele megyek mert a bátyám és elhiszem neki. Ha meg valami ember rabló akkor még megölöm. Ennyire egyszerű.

Egy idő után hátra néztem de apámék Nek követnek minket. Ez fura..nagyon fura. Ilyen könnyen nem enged el engem. Valami történni fog. Az a baj hogy nem tudom mi. De szerintem jobb ha nem is tudom. Lassan megérkeztünk Aidan házához. Vagy asszem hogy az övé mert egy háznál megálltunk. Aidan ki nyitotta az ajtót és előre enged.

Egy rendes,normális ház. Le vettem a kabátom és felakasztottam Aidan kabátja mellé. Majd követtem őt mert igazából nem ismerem a házat. Aidannal a konyhába mentünk. Én mint egy okos lány le ültem az asztalhoz. Aidan meg csinál valamit. Amikor felém fordult egy pohár kávét nyújtott felém. Elfogadtam mivel miért ne? Semmi rossz nem lehet egy kávézás miatt. Legalább is azt hittem.

Amikor meg ittam a kávét el kezdtem szédülni. Láttam Aidant ahogy ül az asztalnál és egyre homályosabb. Mivan?altató volt benne vagy mi?  Nem! Nem vagyok ilyen gyenge hogy egy kis altató miatt elaludjak. Én Lia Smith vagyok! Nem lehetek ilyen gyenge!

Nagy nehezen felálltam az asztaltól. Látom hogy Aidan meglepődik.

-nem vagy olyan gyenge amilyennek gondoltalak-nevetett fel. Mintha olyan vicces lenne hogy én nem vagyok gyenge.

-tévedtél.-Mondtam nehezen.

Megindult felém. Nem tudom mit csináljak. Ekkor villám gyorsan eszembe jutott hogy van nálam pisztoly. Gyorsan elő vettem és Aidanra céloztam.

-álj meg!-ordítottam. Erre megállt de egy mosoly keretében. Hogy tudott ilyen gyorsan megváltozni?

-úgyse mersz meglőni.-mondta még mindig mosolyogva.

-ó biztos vagy te abban?-kérdeztem mire bólintott. Ekkor a kezébe lőttem. Fájdalmassan felordított.

-te kis!-sziszegte.

-én kis mi?-döntöttem oldalra a fejem.

Nem válaszolt. Csak fogta a sebét. A kis köcsög azt hitte hogy el tud altatni de nem tudja hogy én Lia Smith vagyok. Nem vagyok olyan gyenge mint ő. Mert ez az igazság.

Egy kérdés van a fejembe. Megöljem vagy ne? Erre sajnos még nem tudom a választ. De az az ocsmány vigyor már nincs az arcán. Tch ez a kedvesség nagyon fura volt. Sosincs olyan ember aki ennyire kedves lenne.

Apámék be rontottak az ajtón. Kicsit le fagytak de utánna oda sétáltak mellém.

-most mit akarsz csinálni?-súgta apu.

-azt meg én se tudom.-válaszoltam.

Ekkor csendben figyeltük Aidant ha ez a neve. Bár ki tudja. Kell csinálnia valamit hogy el vegyem az életét. De semmit se csinál.

-szerintem nyírd ki-mondta Kenny.

-ne!-mondta Aidan.

-nincs rá nyomós okom hogy el vegyem az életet.-mondtam majd a pisztolyt elraktam.

-akkor mehetünk haza?-kérdezte Levi.

-aham de előbb be megyünk a cuccaimért.-válaszoltam.