a maffiavezér lánya ÁTÍRÁS ALATT (BEFEJEZETT)

kiderült

Levi nagy nehezen levakarta magáról a sminket. közbe amúgy engem szidott hogy:kellenek neked ilyen szar sminkek. De leszedte valahogyan.

hahaha ilyet még kell csinálni. Tök vicces volt. Legalább is szerintem. De apámék szerint is mert nevettek.

De nem tudom mi lesz a mai nappal. Lehet jó lesz de lehet hogy rossz.  Meg azt se tudom hogy mikor lesz az a találkozó. Lehet még kéne kérdeznem.
Apa viszont elmegy ha vége ennek a napnak. Remélem nem azért kerültem ide mert valami baj van. Bár ez a sejtésem. Na mindegy.

Le megyek Kennyékhez. Remélem még mindig lent vannak. Szerencsémre igen. Még mindig ott vannak.

-mikor lesz az a találkozó?-kérdeztem.

-egy óra múlva.-válaszolt apa.

-és hol?-kérdeztem ismét.

-itt ahol tegnap.-ezt a választ viszont Kennytől kaptam.

Bólintottam egyet ezzel jelezve hogy értem. Majd fel mentem a szobába és kerestem magamnak egy ruhát. Semmi különöset nem találtam. Nagy nehezen találtam egy jó párosítást és ezt fogom felvenni. Egy fekete bőr nadrág,egy fekete simulós felső amin elől van a V alakú kivágás,fekete magassarkú és a fekete bőr kabátom. Tökéletes. Plussz még a pisztolyom. Az mindig kell. Egyszer nem volt nálam akkor is kergettek az utcán. Ez az én balszerencsém. Hát igen. Bevonzom az ilyeneket.

Felöltöztem majd elindultunk a helyre ahol tegnap voltunk.  Az úton nem beszéltünk egymással.

Oda értünk. Bementünk és le ültünk. El kezdtek beszélgetni. Valamit rólam is beszéltek. Utánna valaki elő kapott egy pisztolyt. Nem láttam csak hallottam amikor elsütötte a fegyvert. Ekkor éles fájdalom nyilalt a vállamba. Meglőttek. Fáj....nagyon fáj. Érzem hogy a dühöm és a fájdalom keveredik.

Látom a férfit aki meglőtt. Elő kaptam én is a pisztolyom és meglőttem. Fájdalamában felordított.  A kezem a sebemre szorítom hogy ne veszítsek sok vért. Kezdem érezni hogy elvesztem az uralmamat a testem felett. Fejbe lőttem a palit. Egyből meghalt. Üveges tekintettel bámulta a plafont. A vére egy nagy tócsát formáz körülötte.

Nem beszélnek a körülöttem lévők. Némán néznek rám. Érzem a sok tekintetet magamon.

-így is úgy is ez lett volna a vége.-mondom nyugodt hangon ami már szinte ilyesztő.

-miért is?-kaptam egy kérdést.

-kétszer is el akart raboltatni.-válaszoltam. erre megdöbbentek. Tudják hogy nekem van igazam. 
Azt is tudják hogy nem szabad közlekedni velem. el kéne mennem kórházba. Az is lesz. Hívok mentőt.

-most mi lesz?-kérdezte az egyik pali.

-az hogy én hívok magamnak mentőt ti meg eltűntök a hullával együtt.-válaszoltam neki. Egyetértően bólogattak.

Fel álltak,felvették a hullát és el is tűntek. Apuékat is beleértve. Én meg felhívom a mentősöket.

-hello.-szól bele a telefonba egy női hangot.

-hello egy mentőt szeretnék kérni. Lőtt seb miatt.-mondtam. az a szerencsém hogy nem olyan nagy a sebem.

- egy címet és már küldöm is a mentősöket.-mondta a nő.

-sakura utca 28.-mondtam(nem tudtam jobbat kitalálni bocsi).

-rendben. Öt perc vagy lehet még annyi se és már ott lesznek magáért.

-köszönöm.-leraktam majd le ültem a padlóra.

Miért én vagyok ilyen szar helyzetekbe? Erre még én se tudom a választ. De majd később talán rájövök. 

Fáj a sebem. Nagyon fáj.