a maffiavezér lánya ÁTÍRÁS ALATT (BEFEJEZETT)

újra találkoztunk

A kórházban kiszedték belőlem a golyót. Nem lett semmi komolyabb bajom.  Kicsit fáj még de nem baj. Majd megszokom. Jelenleg fekszem a kórházi ágyon. Álnevet adtam meg az adatokhoz. Nem tudom hogy hogyan hitték el de most nem ezen gondolkodók hanem azon hogy minnél előbb menjek el innen.

Egy doktor lép be hozzám a szobába.

-jó az állapota. Maga nagyon erős.-mondta a doktor.

-el mehetek?-kérdeztem.

-nem tudom.-kaptam a választ.

-akkor is elmegyek.-kelltem fel majd felkaptam a telefonom és elkezdtem felhívni aput.

Azonnal felvette.

-gyere értem a kórházhoz.-mondtam.

-azonnal megyek.-mondta és rám nyomta a telefont. Azta ezt meg nem csinálta.

Az orvosra néztem. Csak áll és néz. Nem mond semmit. Még azt se hogy ne menjen el,magában tesz majd kárt. Ez fura. Lehet hogy tényleg jó az állapotom.

Kisétáltam a szobából és a parkoló felé vettem az irányt. Egy kis sétálás után meg is találtam a kijáratot. Ki mentem és már gyors léptekkel haladtam a parkoló felé. Megláttam a jól ismert autót. Leviéké volt az. Beültem hátra.

-na jól vagy?-kérdezte apu.

-kicsit fáj még de jól.-mondtam.

Ezután az út további része csendben telt el. Arra eszméltem fel hogy már a ház előtt vagyunk. Kiszálltam és egyből bementem. Majd onnan fel a szobánkba.

Fáradt vagyok de viszont nem akarok aludni. Le ültem az ágyra és elkezdtem gondolkodni. Fel kéne hívnom az ismerősömet. Talán segítene nekem. Vagy nem. Ez a két választás van. De az biztos hogy jól esne ha segítene. Régen beszéltünk. Remélem ugyan az a telefonszáma. Megkerestem és már el is kezdtem hívni. A szívem egyre vadabúl kezdett el verni. Ekkor beleszóltak a telefonba.

-hello?-hallottam egy férfi hangot.

-szia, Lia Smith vagyok.-mondtam.

-áh Lia szia rég láttalak.-mondta.

-én is téged Rurik.-válaszoltam. régen nagyon jóba voltunk. De még most is szerintem.

-még mindig ugyan olyan a hangod mint régen.-ezt bóknak kell venni. Nála annak számít.

-köszi. Most is ugyan ott laksz mint régen?-tettem fel a kérdést.

-igen-kaptam a választ.

-akkor csak egy fél óra gyaloglás és majd ott leszek.-gondolkodtam hangosan.

-mikor szeretnél jönni?-kérdezte.

-egy óra múlva. Majd hívlak ha elindultam.-mondtam.

-de jó. Olyan sok mindent kell mesélnem.-mondta.

-nekem is.-válaszoltam.

-akkor majd beszélünk. Sziaa.-mondta Rurik.

-akkor szia Rurik.- le raktam.

Olyan régen találkoztunk. Lehet hogy már nem is bír engem. Lehet hogy gyűlöl. Na erre nem szabad gondolnom. Gyorsan elhessegettem ezeket a rossz gondolatokat.

Apáméknak szóltam hogy elmegyek. Levi is velem jön. Vigyáz rám. Bár nem értem miért. Lehet azért mert most jöttem ki a kórházból. Vagy csak szimplán nem bízok Rurikban. Mondjuk megértem. Egy fél óra séta után megérkeztünk Rurik háza elé. Becsengettem és már Rurik feje bukkant elő majd gyorsan beengedett minket.

-Lia nem is hívtál.-mondta.

-neked is szia. Amúgy bocsi de elfelejtettem.

-semmi baj-rántott vállat.

-oké.-válaszoltam.

Rurik szeme Levire terelődött. Amit észre is vettem.

-Rurik ő itt Levi. Ő nemsokára a férjem lesz.-mondtam. Rurik szeme elkerekedett. Azta nem ezt a reakciót vártam.

-na hát ez nagy hír.-mondta még mindig tányér méretű szemekkel.

-na én megyek kiszolgálom magam.-mondtam majd elindultam a konyha felé. Igen én ilyen otthonosan mozgok itt. Nem voltam olyan hű de messze a fiúktól de hallottam egy pár szót a beszélgetésükből.

-na ide figyelj ha még mered bántani Liát kibelezlek megértetted.-szűrte ki a szavakat a fogai közül Rurik.

-azt megnézném.-mondta Levi.
Jézus ezek azért ne essenek egymásnak. Na akkor Rurik még mindig barát ként tekint rám. Ez megnyugtató.

Az a baj hogy csak ennyit hallottam a beszélgetésükből. A konyhában csináltam magamnak egy teát. Mikor kész lett akkor vissza mentem a fiúkhoz. Rurik egy mosolyt küldött felém. Átlátszó..de nagyon .

-Rurik drága tudod hogy még mindig szarul leplezed azt hogy történt valami?-kérdeztem.

-áh még mindig ilyen szarul?-kérdezett.

-igen.-nevettem fel.