a maffiavezér lánya ÁTÍRÁS ALATT (BEFEJEZETT)

titok?

A sétálás közben úgy döntöttem hogy inkább ki megyek sétálni. Igen, szeretek sétálni. Ki léptem az utcára és az emberek unottan sétálnak. Biztos vagy a munkába mennek vagy végeztek és mennek haza.

Lassan sétálok a járdán és az emberek elhaladnak mellettem és azt hiszik normális ember vagyok. Pedig ez nem igaz. A látszat néha csal. Ezért nem szabad hinni a szemednek. Hiszek az első látásra szerelemben,hiszek abban hogy egyszer minden jobb lesz,de abban nem hiszek hogy minden ember átlagos.  Mert ez nem igaz.

Be mentem egy parkba és le ültem egy padra. A gyerekek játszanak. Az anyjuk nézik őket és látszik rajtuk hogy most az egyszer nagyon de nagyon boldogok. Lehet hogy voltak már ennyire boldogok de most újra az a melegség tölti be a szívüket mint régen.

Valaki le ült mellém. Egy férfi. Fekete ruhában.

- találkozzunk este kilenckor itt Lia.-mondta. a mély hangja hallatán egy kicsit megremegtem amikor ki mondta a nevemet. Honnan tudja a nevemet?

-oké.-válaszoltam de a tekintetemet nem emeltem rá.

-de egyedül gyere.-szólalt meg ismét.

Csak bólintottam egyet mivel nem jött ki hang a számon. Honnan tudja a nevemet? Egyfolytában ez a kérdés kavarog a fejembe. A férfi távozott. Néztem a sötét ruhás férfit aki egyre távolodott. Senki se vette észre őt. Senki se nézett rá. Mint egy árnyék. Csendben sétált és senki se nézett rá. Nem látták hogy beszélt velem. Még mindig a fülembe csengett a hangja. Ki mondta a nevemet. Érzem hogy valami nagy dolog van ez mögött.

Vissza indultam. Lassan vissza értem és beléptem a házba. Apámék beszéltek valamit.

-ez egy nagy titok. Nem tudhatja meg-mondta apám.

-nem fogja-mondta Kenny.

-nem fogom neki elmondani.-hallottam meg Levi hangját.

Nem bírom. Be kell mennem és rá kérdeznem. Mit nem tudhatok? És miért? Ekkor berontottam a szobába. Mindenki rám nézett.

-mit nem tudhatok?!-emeltem meg a hangom.

-nem fontos kicsim.-mondta apám egy mosoly keretében. Kurvára átlátszó ez a mosoly.

-hallottam amikor mondtátok hogy nem tudhatom meg!-mutattam az ajtó felé.

-tényleg nem fontos kicsim.-mondta apa.

-de igen is fontos!-már az össze omlás szélén állok. Titkolóznak előttem. Valami nagy titok van itt.

-nem tudhatod.-mondta apa komoly fejjel. Mit nem tudhatok? Könnyek között mentem ki a szobából. Fel a mi szobánkba. Nem maradok itt hogy úgy éljek hogy valami fontos dolgot titkolnak előlem.

Fogtam egy utazó táskát és bele dobáltam valamennyi ruhát,cipőt,könyvet, a töltőmet is elraktam és az ékszereimet is. Este kilenckor találkozók a palival. Utánna akkor elmegyek Rurikhoz. Vagy inkább előbb megyek Rurikhoz. Várok amíg nem figyelnek.

Kb.egy fél óráig vártam. Majd kimentem a szobából és egyenesen ki mentem. Majd Rurik háza felé vettem az irányt. Többször is hátra néztem hogy nem jön-e utánnam valaki. Szerencsére nem jött.

Mikor megérkeztem Rurik háza elé kopogás nélkül benyitottam. Rurik kidugta a fejét a konyhából.

-szia hát te?-kérdezte.

-amm nálad lehetek egy pár napig?-vakartam meg a tarkómat.

-persze.-mondta egy mosoly keretében.

-köszönöm-eleresztettem egy mosolyt.  Rurik éltünk a konyhában. Biztos főz valamit.