Elrabolva //BEFEJEZETT//

37.~ EMLÉKEK

-Had mutatkozzam be! Nicholas vagyok! -nyújtotta a fiatal férfi a kezét mosolyogva, mire a lány a hajához kapott, s zavarában birizgálni kezdte azt, aztán észbekapott, hogy neki is kezet kéne nyújtania.

Lassan egymás szemeibe néztek, a lány valami megmagyarazhatatlanul furcsa dolgot érzett ekkor.

Remegő testével megszorította a kezét, és rámosolygott.

-Emmeline. Az én nevem Emmeline. -mondta halkan.

A szívtipró legény csábosan félmosolyra húzta az arcát.

-Tudom, már láttalak téged. -sóhajtott. -De sosem mertél lejönni. Elmondod most mi az oka? -pislogott rá.

-Hát, az apám szerette volna hogy bemutatkozzak. -mosolyodott el zavarában, s megint a haját kezdte el piszkálni.

-Nick! Maddie keres téged! -hallatszott egy férfi kiáltása.

-Mmm.. -hajtotta le a fejét morcosan. -Megyek apa! -kiabált a fiú.

-Talán a barátnőd? -kérdezte a lány.

-Igen, sajnálom mennem kell. -Sóhajtott. -De még találkozunk. -nevetett rá kacéran. -Pénteken ugye, itthon leszel?

-Nem hiszem. -rángatta meg a vállát.

-Ezt vegyem lerázásnak? -nevette el magát.

-Igen veheted annak! -mondta a lány, miközben ő is elnevette magát.

-Rendben, szuper. -bólintott.

-Most menj, ne várasd meg a, barátnődet... -Tette kezeit idegesen oldalra.

-Egy kicsit tud várni. -lépett közelebb a fiú.

-Öhm, nekem viszont, most dolgom van. -lépett hátra a lány, érezve hogy szikrázni kezdett közöttük a levegő...

-Emmeline! Kérlek szóval tartanád Nicket? Nekünk van egy kis elintéznivalónk. -intett az apja a fal mellett ácsorgó leánynak, aki fújtatva lépett közelebb.

-Apaaa... -mondta halkan, de elég durcásan.

-Nem tart soká kincsem. -simogatta meg az arcát.

-Az a fiú egy tapló!

-Drágám, kedvesnek kell lenned. Az apja az üzlettársam és a barátom.

-Hahhhjj tudooom. -vett mély levegőt, majd oldalra húzta a száját, beleegyezve.

-Szóval, Nicholas! -nézett az ácsorgó ifjúra. -Szeretnél, sétálni?

Ő már mosolyogva várta az újabb találkozást a lánnyal. Egy rózsával a kezében várakozott rá a folyosó végén.

-Mintha készültél volna a találkozásra. -rángatta Em a szemöldökét.

-Hölgyem? Szereti a virágot? -nyújtotta át lovagiasan meghajolva.

-Ez, ez nem válasz. -illegette magát hátratett kezekkel, majd egy kis habozás után kinyújtotta a bal kezét, s kikapta a virágot.

Mentem beleszippantott az illatába.

- A kedvencem. -mondta halkan.

-Örülök hogy eltaláltam. -mosolygott sejtelmesen Nick.

-Szóval, nem válaszoltál a kérdésemre.

-Mármint? -nyújtotta ki közben a karját, maga elé mutatva, előreengedve a hölgyet. S elindultak a kert felé.