14.~JODIE GRAYN

648 27 0
                                    

-Szerinted ez így rendben van? -kérdezte Violet gúnyosan Sophiától.

-Anyaaa... -sóhajtott nagyot unottan.

-Vanessának kéne vele lennie! -rikkantott a lányra. -Nézd meg ezt a beképzelt kis, ...piócát! Ezt a szót kerestem igen, pióca... -dőlt hátra elégedetten.

-Hánynom kell tőlük... -piszkálta a reggelijét a lány.

-Apropo, hol van a hugod?

-Tudom is én? Nem nekem kell felügyelnem őt. -fintorgott

Ekkor hirtelen egy nagy csattanás törte meg a csendet.

-Te semmit nem tudsz rendesen csinálni??? -ordított Violet Agothára, aki elejtette a kezében lévő tányért.

-Elnézést, asszonyom.

-Neked Mrs. Westerling!

-Micsoda egy pancser! -nevetett Sophia, miközben Agotha lehajolt hogy összeszedje a tányérok darabjait, és a földre esett Croissantokat.

-Ugye tudod hogy ezért a húzásodért, én már kirúgtalak volna. Sokkal kevesebbért is... -hencegett Violet.

-Bocsánat Mrs. Westerling... -mondta nem túl kedvesen.

-Vigyázz magadra leány! -nézett a szemébe, majd beleivott a kávéjába.

-Áhh.. túlságosan sok aggodalmaskodni valóm van ma reggel. Nem fogok még rajtad is bosszankodni. Menj, eredj a dolgodra... -mondta gúnyosan.

-És mégis mit akarsz csinálni? -Kérdezte Sophia.

-Kedvesem, nekem mindíg van tervem. -mosolygott ördögien, majd a telefonjáért nyúlt.

Ahogy betárcsázta a számot, Sophia pancsali képpel hátradőlt a székben, láthatóan halálra unva magát.

-Halló! Jó napot! Áhhh... igen, reméltem hogy tudunk beszélni! -kezdett bele a nyájas beszédbe, mire lánya kikerekítette a szemét és figyelni kezdett.

-A nevem? Oohh, azt, sajnos nem árulhatom el. Viszont, lenne valami amit szeretnék megosztani önnel. Csak úgy segítségképpen! Hahahhh... -nevetett a szipirtyó.

-Nem lenne érdekesebb címlapsztori, -feküdt rá a telefonra suttogva -Nicholas Henderson balesetet szenvedett felesége, aki újra a férje rezidenciáján él?

-Nézze hölgyem, mi nem ezt beszéltük meg az úrral. -hallatszott ki a telefonból, mire Sophia mint egy pocok, kuncogni kezdett.

-Azért gondolja át! Biztos több olvasójuk lenne, egy ilyen szalagcím után... Hívjon vissza ha meggondolta magát. Én is örültem!  -nyomta ki a telefont

-Te mindig meg tudsz lepni! -nevetett lánya a vele szemben lévő székben, úgy hogy már majd felborult vihogásában.

-Tönkreteszem ezt a felkapaszkodott kis cselédet. Majd meglátod. -húzta ki magát mosolyogva.

Nem sokkal később megérkeztek a hírszerzés emberei, Carlotta, Nicholas és Jodie pedig az első terasz ajtajánál várta őket.

Miután Nick bemutatkozott, az egyik hölgy Jodie felé nyújtotta a kezét.

-Üdvözlöm! Samantha Watson!
-J-j-j... -habogott, majd Nickre nézett, és magabiztosan válaszolt a nőnek.
-Emmeline Henderson. Örvendek. -mosolygott, miközben kezet fogtak.

-Hát igaz! -súgta oda egy másik újságíró a nő fülébe.

Végigvezették őket a házon, a hátsó kertig, majd megmutatták a szőlő ültetvényt, Nicholas pedig diplomatikusan válaszolt minden egyes kérdésre, de láthatóan az újságírók eléggé unták magukat.

Elrabolva  //BEFEJEZETT//Where stories live. Discover now