Emmeline és Will visszafelé tartottak a birtokra az ügető lovak hátán, útközben pedig kellemesen elbeszélgettek, és sok mindent megtudtak egymásról.
-Lehetne egy kérdésem? -nézett rá Em.
-Persze, természetesen.
-Miért vagy ilyen feszélyezett a társaságomban?
-Hogy, hogy én? Feszélyezett?
-Haha, igen, te! -nevetett harsányan.
-Nos, én ilyen vagyok. Mindíg.
-Will, nem tudsz hazudni!
-Talán csak, a rangjaink miatt. Nyomás lehet rajtam.
-Hmm... értem. Akkor most megparancsolom neked, hogy a társaságomban, feletkezz meg a rangjainkról, és tekints rám barátodként.
-Öhm, de, az lehetetlen... -akadozott a fiú szava.
-Miért, nem szeretnél a barátom lenni? -kérdezte habókosan
-De, nagyon is szeretnék, illetve nem, tudom hogy nem szabad. Nekem a munkámmal kell foglalkoznom. Azért fizetnek.
-És, ha már a munkádról van szó, elégedett vagy mindennel?
-Hogyne, nem is kívánhatnék jobbat. MR. Henderson minden téren jó főnök. Igazából nem sokat piszkál minket, a fizetés is megfelelő, kapunk szállást és ételt, és hetente meglátogathatom a családomat.
-Miért csak hetente?
-Nos, a szüleim nagyon messze laknak, a bejárás nem lenne megoldható. Nekem is jobb így, ha nem megy a pénzem az utazásra több pénzem marad amit félre tudok tenni. Ssjàt autóra és lakásra gyűjtök. Hogy belevághsssak a saját életembe.
-És, később is a lovakkal akarsz foglalkozni?
-Igen, ha minden jól megy. A legnagykbb álmom hogy saját iskolát nyithassak. De ez csak egy nevetséges mese. -nevette el magát.
-Már miért lenne az? Az álmok valóra válhatnak, ha igazán hiszünk bennük. -mosolygott rá.
-Ez kedves és pozitív gondolat.
-Én mindíg pozitívan állok a dolgokhoz. Vagyis próbálok.
-Nem lehetett könnyű... amikor...
-Hát igen. -nyelt egy nagyot. -Egyáltalán nem volt könnyű. De, mostmár könnyebb.
-Elhiszi hogy kicsoda ön?
-Magam sem tudom néha hogy mit higyjek. -rázta meg a fejét. -De talán igaz.
-Siessünk, jobb ha összekapjuk magunkat. -mondta Will, látván az elgondolkozó tekintetét.
-Gyí, Démon! -kiáltott Emmeline, majd a távolból visszanevetett Willre. -Na nem jössz???
Will is nevetni kezdett, majd üldözőbe vették őket.
Amikor visszaérnek a birtokra, az ideges Nick éppen valakivel telefonál. Ahogy megpillantja a folyosón besétáló Emmelinet, azonnal eldobja a kezéből és felé szalad.
A magasba emeli és rögtön hevesen megcsókolja őt.
-Te meg hol voltál?? Annyira aggódtam érted! Ilyet mégegyszer ne merészelj csinálni! Megértetted!? -nézett rá epekedve
-Nyugodj meg! -mosolygott. -Csak visszahoztam Démont.
-Igen tudom de, legalább szólhattál volna! -ölelték meg egymást szorosan.
-Ne aggódj, nincs semmi baj. ...hallottam a jó hírt. -nézett örömmel a férfi szemébe.
ΔΙΑΒΑΖΕΙΣ
Elrabolva //BEFEJEZETT//
Γενικό ΦαντασίαςJodie szürke kisegérként éli mindennapjait New York városában, amikor főnöke előlépteti, szerelme pedig feleségül kéri őt. Úgy tűnik az élete végre sínen van, azonban egy nap elrabolja egy férfi, akinek meggyőződése, hogy ő Emmeline, a felesége...
