Elrabolva //BEFEJEZETT//

5.~ ANYA

Jodie alkalomhoz illően felöltözött Nick üzlettársai fogadására. Szeretett volna részt venni a kerti partin, de a folyosón összetalálkozott Carlottával, akinek nem volt túl vidám az arca.

-Asszonyom, beszélnünk kell.

-Mi a baj, Carlotta? -kérdezte ijedten.

-Attól tartok Mr. Henderson nem kívánja hogy részt vegyen a fogadáson. -hajtotta le a fejét.

-De, de, azt mondta hogy...

-Attól tartok meggondolta magát. Sajnálom.

-Remek! -rúgott egyet a lábával. -És akkor én mégis mit csináljak megint egész álló nap??? -kérdezte feldúltan

Carlotta közelebb lépett, és intett, hogy hajoljon hozzá lejjebb. Jodie unott fejjel megtette.

-Ez nem egy börtön. Nagyon sok mindent tud csinálni. És rengeteg szabadideje van. Rajta! Fedezzen fel! Maga ahhoz ért!

-Még valaki aki ismer! -nevetett szarkasztikusan, majd félrehúzta a száját. -Mégis mit javasol? Mit csináljak?

-Azt önre bízom. Nekem mennem kell, ki kell szolgálnom az előkelő urakat. De még visszajövök!

-Rendben... -mondta unottan, majd újabb szokásához híven elbóklászott a folyosón.

Hamar bele is botlott a kedves, fiatal nőbe, akivel már korábban is találkozott.

-Maga! -kiáltott rá, mire a nő rémülten meghajolt, és elejtette a kezében lévő könyveket.

-Asszonyom... -hebegte

-Maga Evan nevelőnője, igzam van?

Folytatta, mire a nőnek hatalmas kő esett le a szívéről, és sóhajtott egyet.

-Csak nem fél tőlem?! -nevetett Jodie. -elméletileg amnéziás vagyok, nem bolond. Jöjjön, segítek. -nyújtotta a kezét, majd lehajolt hogy segítsen összeszedni a könyveket.

-A kérdésemre még nem válaszolt. -nézett rá kedvesen.

-Igen, ne haragudjon, azthiszem ismét be kell hogy mutatkozzak. A nevem Debora. -mosolygott. -És igen, többnyire én foglalkozom Evannel.
Sajnálom ami önnel történt...

-Nem emlékszem semmire... -mondta Jodie.

-Tudom. -felelte a nő.

-Szeretném őt megismerni. -mondta, miközben a földre huppant, és egy földrajz könyvet tartott a kezében.

-Ehhez nem túl kicsi még? -kérdezte érdeklődően.

-Evan kivételes gyermek. -vette át Debora a könyvet. -Nagyon okos, és lenyűgöző a tudásvágya. Képzelje, imádja a történelmet és a földrajzot. Nem is hinné mennyi minden érdekli! Azt hajtogatja, ha felnő, Afrikába fog utazni hogy a szegény gyermekeknek segítsen. És miniszterelnök lessz. -nevetett.

-Milyen elbűvölő! -mosolygott Jodie is.

-Arra még nem áll készen, hogy ezt az állapotot el tudja fogadni. -mondta Debora.

-Kérem... ha a fiamról van szó, akkor, nekem meg kell őt ismernem!

-El sem tudom képzelni, hogy milyen érzés lehet...

-Ön szeretne valaha gyermeket?

-Igen, hogyne!

-Képzelje csak el, hogy minden vágya egy család, és egy napon, ide hozzák, és azt állítják, hogy önnek már van családja. Mi több, van egy fia. De nem emlékszik rá. Nem emlékszik a születésére, a gyermekkorára, semmire...