Senorita [Hero Bakugou x Reader] ✔BEFEJEZETT✔

18. 🌹

Vasárnapi napok mindig olyan gyorsan mennek el, mintha csak kettő pislantás lenne az egész. Kezd ebből elegem lenni, de ha a fél napot végig alussza az ember akkor nem tud ezzel nagyon sokat kezdeni.

Főképpen akkor, ha a fejét elveszíti az ember.

Mi lenne szebb, ha csak nyugodtan fekszel kényelmes ágyadban, csend és nyugalom van körülötted. Aztán ezt megzavarja az, hogy szomjas leszel és nem akarod zavarni egyik barátodat sem. Midoriya nyugodtan pihen a vendég szobába, Bakugou valahol el van a házban. Így muszáj neked lemenni a konyhába, tölteni egy pohár innivalót majd abból inni amennyi csak jól esik.

Derekadat hirtelen öleli át egy erős kar, majd húz közelebb magához. Hátad egy jól és szépen kidolgozott mellkashoz ér, nyakadat lágy csókokkal lepik el. Szádat halk sóhajok hagyják el, hátad mögött lévő elmosolyodik, tovább csókolgatja nyakadat. Elkezdi szívás nyomokkal, harapásokkal díszíteni, egyik kezével pólód alá nyúl és oldalad kezdi simogatni. Kénytelen vagy a poharat le tenni, arcod lassan felveszi a piros színt.

Lassan maga felé fordít és ajkaidra hajol. Egyik kezeddel nyakát átkarolva húzod közelebb magadhoz a szőkét. A mámor ami átjárja testedet egyre erősebb lesz. Többet akarsz.
Kénytelen vagy ellen állni, szabad kezeddel felsőtestére simítasz. Bele mosolyog a csókba, fenekednél fogva ölbe vesz és fel visz téged szobádba. Lábbal becsukja az ajtót, majd oda menve az ágyadhoz lefektet és föléd hajol.

Szíved gyorsabban kezd el dobogni, pulzusod a fellegekben van. Alkohol nélkül, újra elveszi eszeted, pedig semmi más nem történt csak csók. Ha lehet így fogalmaznom..

Pólód alját megfogva lehúzza rólad a nem kellő ruha darabot és az ágy sarkába dobja. Újra nyakadat kezdi csókolni, vállaidat, majd halad egyre lejebb. Hátad mögé nyúl és kikapcsolva melltartódat leveszi rólad, s pólód mellé dobja.

Mielőtt tovább folytatódna, egy hangos kopogás zavarja meg az egészet. Csak nem a bejárati ajtón kopogtatnak, hanem a szoba ajtón.

- (Név), minden rendben van? - halászódik fel Midoriya hangja az ajtó másik feléről.

Aggódott. Furcsa hangok jöttek ki a lány szobájából, nem tudta hogy mi lehett az. Rá törni viszont nem akart, de lehet az lett volna a jobb választás.

Újra kopogtat. Aggódik hátha baj van, de nem tudja hogy megzavart valamit. Bakugou csak morog, nem tetszik neki ez az egész.

- Fordulj hasra. - néz vissza az alatta fekvő lányra.

(Név) csak bólint egy kicsit, majd ahogyan a szőke is mondta neki hasra fordult. Bakugou újra fölé mászott és elkezdte masszírozni a lány hátát.

Midoriya újra kopogott, majd benyitott. Pislogott párat, nem hitt a szemének. Remélte, hogy Bakugou inkább már elment és egyedül tud maradni a lánnyal, de tervei mehettek a lukába.

(Név) rá nézett.

- Megzavartam valamit? - egyhangú volt, nem tetszett neki a helyzet.

- Nem, dehogy is. - mosolygott rá kedvesen (Név).

Bakugou mit sem foglalkozva vele masszírozta tovább a hátát, direkt jobban meg nyomta egy érzékeny pontját a lánynak. (Név) száját egy halk sóhaj hagyta el, arcát a takaróba temette.

A szőke elvigyorodva nézett rá még mindig az ajtóban álló fiúra, aki mind ezt csak egy gyilkos pillantással tudta megdíjazni. Direkt csinálta, hátha elmegy onnan és végre újra magáénak tudhatja a lányt. De Midoriya-t ez nem hatotta meg, inkább csak leült (Név) mellé az ágyra és elkezdett vele beszélgetni.