Senorita [Hero Bakugou x Reader] ✔BEFEJEZETT✔

9. 🌹

- Nem hittem volna, hogy ki fogod magad csípni. Főképpen nem ennyire. - mosolyogtam kicsit gúnyosan az előttem álló szőkére.

- Gondoltam ha már elhívtalak magammal, akkor ki is öltözöm. Úgyis majd lekerül mind kettőnkről, akkor pedig már úgyis mindegy lesz. - húzott magához közelebb piszkos csókjába, amit nem tudtam elutasítani.

- Ne ragattasd el magad ennyire Katsuki. - kuncogtam el magam.

- Úgysem tudod tagadni, hogy nem akarsz engem. Azt pedig jól tudod, hogy úgyis megbaszlak és tagadni nem tudod, hogy már vársz rá. - suttogta ajkaimra mondtait, arcáról a mosolyát nem lehetett volna le vakarni.

- Majd ha haza értünk meg látjuk melyikünknek volt igaza. - toltam el egy kicsit magamtól.

- Másnaposan holnap nehéz lesz dolgoznod. - akasztotta le a fogasról zakóját, majd felvette.

- Bulizni megyünk? Nem vacsiról volt szó? Ha előbb mondod, akkor nem veszek fel ennyire... Ilyen ruhát. - utaltam a nagy bevágásra a ruha mell részénél.

- Több látni való van nekem. - mosolyodott el megjobban.

- Inkább menjünk, még mielőtt meggondolom magam és itthon maradok. - mentem ki az ajtón magára hagyva a szőkét, aki néhány másodperc morgás után már jött is utánam maga után bezárva ajtómat.

Régen mentem már el bulizni, főképpen hétköznap mikor dolgozom másnap. De nem akartam már lemondani, meg régen is mozdultam ki. Ez bele fog férni, nem halok meg ha újra egy kicsit kimozdulok.

Katsuki pedig most velem van. Bármi is legyen, ő mindig megvéd engem. Szeretek vele lenni, talán jobban mint Midroiya-val..

Bakugou egyik kezével derekamra fogott és közelebb húzott magához. Gondolataimból ezzel is kirántva engem.

- Csak érezd magad ma jól. És sose hagyj a pultnál egyik poharadat sem amég meg nem ittad az egészet. - figyelmeztetett még az elején az alap dolgokra.

- Tudom, tudom. - bólogattam mint egy jó kislány.

- Rajtam kívül másokkal pedig úgysem mész táncolni. Ettől nem kell féljek.

- Ne bízd elmagad. Régen ittam alkoholt, és amennyit ma befogok nyomni abból lesz egy kis leszbulás pár lánnyal. Ígérni nem tudok semmit, részegség hatása. - tettem fel magam elé védekezően kezeimet.

- Csak tánc. Ha messzebbre fajul, helyben megbaszlak.

- Na, na, na. Nem kell ennyire felkapni a vízet. Csak érezd jól magad, nem lesz több mint tánc. - paskoltam meg mellkasát rá mosolyogva.

––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Bár mennyire sem szeretem bevallani, de ha én elmegyek inni a szőkével; akkor másnap nem leszek tiszta.

Pontosítva az előbbit, ha mi ketten elmegyünk inni és ki kötünk az egyikünk lakásán akkor abból semmi jó nem sül ki.
Ebből sem lett semmi jó.

Az alkohol mind kettőnk fejét elvette.
Kis lakásom, kedves kis szobájában, teljesen felhevült testel, egy szál semmiben, ruhák a földön.
Ő az ágyon ült, én pedig az ölében. Nyakamat díszítette, harapásokkal, szívás nyomokkal, néhol csokjaival kényeztetve bőrömet.
Számat jól eső sóhajok hagyták el. Tagadni nem tudtam, hogy kívántam minden porcikáját, azt hogy hozzám érjen, kedve szerint fektessen.

Lehet csak az alkohol beszél belőlem, de nem érdekel. Testem minden porcikája az övét akarja, innen már nincsen visszaút. Egyébként sem tudnék innen távozni, de nem is akarok, csak ragadjon jobban magával a mámor édes fuvallata.

Érzem, hogy hosszú estének nézünk elébe; holnap pedig ezt megfogom bánni. De nem érdekel, jól érzem magam és ezt most semmi nem ronthatja el.