Senorita [Hero Bakugou x Reader] ✔BEFEJEZETT✔

16. 🌹

Érdeklődve pillantok át Bakugou válla felett. Valamit nagyon nézett a boltban én pedig kíváncsi vagyok, hogy mi az.

Bár őt ismerve, vagy valami piát néz, vagy valami csípős szószt a mai vacsorához. Hogy mit tud annyira szeretni a csípősben azt nem tudom, de valahogyan sosem látszik meg az arcán ha azt evett.

- Mi jár a fejedben? Van otthon elég csípős szószod. Nem kell mégegy. - léptem mellé, kíváncsian tekintettem továbbra is a kezében lévő üveget.

- Ez a pokol tüze. Állítólag ez a legcsípősebb szósz amit valaha készítettek. Aztán van vagy ezer másik ami ennél jobban csíp. - nézte tovább az összetevőit.

- Ugye nem akarod ezt is megkóstolni?

- Nem tetszik. - tette vissza a többi közé.
- Van ennél jobb is, nem kell ilyen szar.

- Mindegyikre ezt mondod. - indultam el a borok felé egyenesen; Katsuki mellettem sétálva átkarolta derekamat és közelebb húzott magához.

- Inni vagy a kajába?

- Egyet inni, egyet a kajába. Jövőhéten Mina szülinapja lesz, aztán valamivel leakarom itatni. A házi elfogyott, mert apa elvitte magával aztán még nem készítettek ujjat. - vázoltam fel neki a pia hiányát.

- Kurva fasza. Akkor mi a gecivel foglak le itatni Pénteken? Faszomat bele. - morgolódott az orra alatt, halkan elkuncogtam magam.

- Most nem akarok inni. Elég volt a részeg éjszakából. Pia nélkül is megtudsz fektetni. - pillantottam rá mosolyogva.

- Ha nem lenne itt Deku, akkor már rég megtettem volna. De majd akkor jövőhéten megbaszlak. - hajolt rá ajkaimra egy piszkos mosoly kíséretében.

- Khm, boltban vagy, Katsuki. Illene normálisan viselkedned. - nehezedett meg egy kicsit a kosár.

- Megszereztél mindent? - pillantottam rá a zöld hajúra, vissza fogva közben a szöszit.

Ha nem lennék kettőjük között akkor most biztosan egymásnak ugranak.
Két tűz között érzem magam sokszor.

- Persze.

- Rendben. Akkor irány a kassza aztán menjünk haza. - indultam meg a pult felé.
- Fiúk! - szóltam hátra rájuk kicsit erőteljesebben.

Bakugou szokása szerint újra derekamat támadta meg fél kézzel, míg Midoriya sajátja szerint a vállamat karolta át.

Furcsán éreztem magam. Két fiú között, az egyik hős, a másik pedig gonosz tevő. Engem nézett minden ember, ez a valóság, senki sem álmodik most.

Letudva a fizetést hagytuk el a boltot, majd indultunk haza. Egy szatyor telt meg mind azzal amit vettünk a vacsihoz, meg még néhány kellő dolog.

Az utunk haza felé csendben telt el. Nem is csodálom, mivel mindig vita volt, ha az egyikük megszólalt. Úgy látszik igaza van Midoriya-nak. Bakugou nem csak azért ilyen vele, mert alapból utálja, hanem mert szeret engem. Én ez ellen viszont nem tudok tenni semmit, a szerelemnek nem lehet parancsolni; azt szeretsz akit akarsz azt nem más fogja eldönteni.

Haza érve mindent a helyére pakoltunk aztán Katsuki el is foglalta a konyhát.

Én a kanapéra dőltem és keresgéltem valami érdekes filmet. Szombat van, sok ismétlés most van, van időm nézni őket.
Midoriya helyet foglalva mellettem figyelte, hogy mit bűvészkedtem a távirányítóval miközben orrom alatt küldtem el minden csatornát melegebb éghajlatra.
A konyhából szöszi röhögése hallatszódott, ahogyan rajtam szórakozik. Mellőlem pedig szint úgy, Midoriya halk kuncogása.

Ahhoz képest, hogy hogyan telt el a nap eleje; a vége egyre jobb lesz. Aztán már csak a holnap van és újra munka..