Senorita [Hero Bakugou x Reader] ✔BEFEJEZETT✔

3. 🌹

Sokszor néha tudok nevetni azon, ha mások leöntik/ leeszik magukat. Az másoknak vicces tud lenni, de az már neked nem az ha éppen te eszed vagy iszod le magad. Akkor senki sem röhöghet ki, mert te vagy az a bizonyos valaki.

Hát most pont ez lett velem, mert drága barátom megilyesztett.

- Attól még hogy régen találkoztunk az nem azt jelenti, hogy illik rám hozni a frászt kaja szünetben, Kaminari. - néztem gyilkos tekintettel az előttem ülő fiúra.

- Bocsesz (Név). - mosolygott rám kínosan tarkóját vakargatva.

- Semmi baj. - sóhajtottam egyet.
- Na, és mit kérsz? Ha már zavarsz drága kaja időmben mikor egyébként nem szolgálnálak ki..

- Egy erős kávét. Teljesen ki vagyok, pedig még csak hét eleje van és a diákok már most ki készítenek engem. - hajtotta fejét a pultra.

- Hiszen alig ha kezdődött el az iskola Kaminari. - ráztam fejem barátomon szórakozva egy kicsit.

- Nem vicces. A diákjaim már most teljesen kikészítenek, pedig csak általános gyerekekről van szó. - siránkozott nekem tovább, mintha egy megoldó kulcs lenne előtte.

- Ebben én nem tudok neked segíteni. Ott vannak a munka társaid majd velük többre jutsz. - tettem le elé a kért italát és én is helyet foglaltam.

- A fele még mindig nem kedvel! Nem megyek velük majd semmire. - siránkozott tovább.

Szemet forgattam és enyhén megpaskoltam a fejét. Segíteni nem tudok neki, de mint mindig tanácsokkal eltudom valamennyire látni. Az már más kérdés, hogy mennyire fogadja el őket és hasznosítja tanórákon. De az már az ő gondja lenne, nem pedig az enyém.

Ő csak némán hallgatott, közben kávéját itta. Ami bennem volt ismét a témával kapcsolatban és egy kis tanítási pályafutásom során betanult dolgok alapján, ismét szivemet öntöttem ki neki.

- Nagyobb és több segítséget viszont nem tudok adni. Ha ezeket betartod vagy hasznosítod akár csak a többit, akkor lehet nagyobb sikerrel jársz. De most már ténylegesen. - mosolyogtam rá kedvesen.

- Szuper vagy (Név)! Még ma használom őket aztán jövök majd az eredményékkel. Mégegyszer köszönöm és kitartást mára! - intett egyet és mosolyogva már futott is taxit fogni magának.

- El fog férni az a kitartás.. - húztam el egy kicsit ajkamat és tovább végeztem munkámat.

Lassan vége van a szünetemnek, az emberek újra sokan kezdenek lenni ide bent. Iida egyedül nem fogja őket elvinni, vagy nagyon lassan.

Szerencsére délután lesz nagyon sok időm így nem baj, ha a szünetből lopok kicsit és elkezdek előbb segíteni neki.

- (Név), körülbelül negyed óra és itt vannak ellenőrizni. Még a nap első fele sem ment el. Ha megkérhetlek, akkor minden tőled telhetőt adj bele a mai napba. - lépett mellém szemüveges barátom.

- Mint mindig főnök úr. - mosolyogtam rá fáradtan és újra neki is láttam munkámnak.

Ahhoz képest, hogy egy kis kávézóról van szó itt tényleg minden nap nagy a sürgés- forgás és csak akkkor van lazsálás ha már fogynak egy kicsit az emberem vagy a legtöbben azt sem tudják, hogy mit is kérjenek.
Na akkor van idő megállni egyet pihenni. Egyébként meg mindig csak talpalsz és talpalsz, magadra nincsen elég időd, nem hogy csóró vendégeket kiszolgálni sorban.

De mint mindent, ezt is ki lehet bírni nagy nehezen.