Elrabolva //BEFEJEZETT//

19.~ FENYEGETÉS

-Miféle jó hírt?

-Hogy a hárpiák elhúzzák a csíkot innen!

-Öhm, igen, hát ő... -kezdte vakargatni a fejét.

-Mi az?? -meredtek ki Em szemei.

-Kiderült hogy ok nélkül gyanúsítottuk őket. Főleg Vanessát.

-Hogy mondod??? -képedt el azon nyomban. -Nem értem mégis mire célzol Nick!

-Nem Violet akarta lelövetni a lovadat.

-Ne légy már ennyire vak! -kezdett vele kiabálni. -Akkor mégis ki más??? A lovam kishíján megölte őt, mellékes hogy az ő hibája volt, és akkor nem ők tették???

-Valaki más lehetett aki dühös lett, vagy megrémült Démontól, próbáljuk kideríteni hogy kicsoda.

-És ezt te beveszed Nichilas?? Hogy tudta magát fényesre mosni?!!

-Csillapodj kérlek... -nyugtatta. -Violet megígérte hogy nem jelent veszélyt. Dühös volt igen és mondott dolgokat, de nem tett volna ilyet. A férfit elkapták és úgy tűnik hogy valaki más bérelte fel. Ő sem említette a Westerling nevet. Egy szóval sem.

-Akkor kit említett?!

-Nem tudom Em! Senkit! Dolgoznak rajta érted?? Megtennéd hogy nem teszel rám te is még egy hatalmas nyomást??

-Persze... hátrált egy lépést. -Tehát akkor itt maradnak, igaz? -halkult el.

-Emmeline... -próbálta Nick megérinteni, de elhúzódott tőle.

-Nem akarok tovább velük egy légtérben lenni, hallod?

-Em, ez nem ilyen egyszerű...

-Persze, ha rólam van szó semmi sem az!  -mondta, majd elviharzott a szobájába.

Nick idegesen a hajába túrt, mire egy férfi hangja zavarta meg.

-Uram...

-Mi az már megint??? -fordult meg, majd meglátta Adamet.

-Bocsásson meg hogy zavarom. Ezt a levelet egyenesen önnek címezték. Azthiszem fontos.

-Hát nem Carlotta hozza be a leveleket?

-Ezt az autója motorháztetején hagyták, uram. A feladó arra számíthatott hogy ma autóba ül.

-Hát persze, ma kellett volna mennem a fogadásra... Köszönöm Adam, elmehetsz. -mondta, majd fújtatva a levegőt kibontotta a levelet.

Kapsz tőlem egy esélyt hogy saját szándékodból elengedd őt. Ha nem így teszel, akkor a szeretteid az életükkel fizetnek majd. Ő hozzám tartozik. Ne próbálkozz semmivel mert felesleges időpazarlás. Három napod lesz. A döntés a te kezedben van.

Nick ahogy elolvasta, összegyűrte és a tűzbe akarta dobni a levelet, de ehelyett elhajította, és egy lendülettel szétzúzta a dolgozó szobája ajtaját. Ezután a keze ügyébe akadó cserepes növényt kapta fel a földről és betörve a folyosó ablakát eldobta azt.

-Édes Istenem! -érkezett meg Carlotta a zajra jajveszékelve.

-Uram, a keze!! -kiáltotta, amint meglátta a vért.

-Nem érdekes... -legyintett. -Hagyjon most magamra kérem. -hajtotta le a fejét.

-Szólok a kisasszonynak! -szaladt el kiáltozva, Nick pedig összerogyott a földön, és a padlón ülve gubbasztott.

Kis vártatva megérkezett újra Emmeline, és leült mellé a földre.

-Elmondod mi a baj? Ugye nem...

-Nem... -vágott is gyorsan a szavába.

-Ez micsoda? -matatott a földön a lány, meglátva az eldobott összegyűrt levelet.

Nick csak sóhajtozott, Em pedig türelmetlenül felvette és elolvasta azt.

Magasra húzta a szemöldökét, majd mélylevegőt vett.

-Josh... -kapott jobb tenyerével a szája elé.

-Megfogom ölni. -mondta Nick.

-Tessék?

-Jól hallottad!

-Te nem vagy gyilkos Nick! -hajolt hozzá közelebb.

-Idefigyelj! -fogta meg tenyereivel a lány törékeny keskeny kis arcát. -Ha bántódásod esik... ha, ha el kell hogy veszítselek téged... -küszködött a könnyeivel.

-Nem fogsz elveszíteni! Soha! -csókolta meg Em. -Nem megyek vissza hozzá!

-Nem mennél?? -kérdezte a kimerült férfi nekidőlve a falnak.

-Nem. Nem! Nem hagynálak itt titeket. -lábadt az ő szeme is könnybe.

-Nem is hagyom hogy elmenj. Soha többet nem veszíthetlek el! -ölelte meg ismét.

-Nick! -nézett fel a szorításából. -Soha sem hagylak el. -mondta elcsukló hangon, kissé megrémülve, majd újra hevesen megcsókolta őt.

-