A legfiatalabb Uchiha ( Naruto FF. )

15. A barlang

Ja ez volt a terv...

Még mielőtt bármit is csinálhattunk volna, Kabuto ki kiáltott.

- Gyertek csak be ! Tudom, hogy ott vagytok!

Én Narutoval bementem, Sasuke kint maradt. Mikor már a barlangban beljebb mentünk újra szólt.

- Nekem így is jó - kiáltott - végülis nekem csak ti kellettek - majd hirtelen kint termett, ledöntve maga után a kijáratot. Szóval ez egy csabda volt. Mi pedig jól belesétáltunk. Még hallottuk ahogyan Sasuke visszakiált, hogy hoz erősítést, addig legyünk kitartóak.

- Nem kell segítség - mondja Naruto - saját magam is ki tudok innen jutni!

- Narutoo, ne! - rivalltam rá.

- És mégis miért? - értetlenkedett.

- Kabutonak az volt a terve, hogy ide csal majd be zár. Nem lepődnék meg ha a falat valami áttörhetetlen jutsut védene esetleg lenne itt valami csakraelszívó jutsu is.

- De akkor pedig mit csináljak?

- Ülj le és várd a segítséget.

Még pár percig ültünk egymással szemben, végül nem bírta tovább és megszólalt.

- Nem járok Hinatáva és nem is szeretem őt, csak mint barátot - mondta. Oké ez egy kicsit random volt, de feldobta a labdát, ideje vissza dobnom.

- Shino megcsókolt én pedig akkorát ütöttem, hogy elájult - mondtam. Pár percig egymást néztük, majd kitört belölünk a röhögés, mint a régi szép időkben.

- Bocs a multkoriért. Azóta már kiléptem az akatsukiból - néztem mélyen a szemébe.

- Már rég megbocsátottam - sóhajt - igazából nem is haragudtam rád, csak féltékeny voltam Shino miatt. Folyton vele lógtál. Én pedig próbáltam elhitetni magammal, hogy nem érdekelsz, pedig hát nagyon is igen...

- Én is szeretlek - zártam rövidre. Ő erre először meglepetten nézett majd el mosolyodott.

- Én kis mackóm - kezdett becézni. Na erre aztán nagyon ki akadtam. Tarkól csaptam, jó erősen.

- Ha nem hagyod abba ezt a becézgetést most rögtön, még rosszabbul jársz mint Shino - fenyegettem meg.

- Oké, soha többet - értette meg, feltartva a kezét.

- Na azért - léptem hozzá majd megcsókoltam, majd leültem az ölébe.

- Amúgy tudtad, hogy már egyszer megcsókoltál? - kérdezte. Én csak értetlenül néztem rá. - Akkor, amikor Sakuráéknál voltunk. Felelsz és merszeztünk. Egy pillanatig akkor azt hittem Kibát csókolod meg - emlékezett vissza. Ekkor már nekem is bevillant a kép, de csak homályosan emlékszem rá.

- Tudom. És nem hazudtam.

Még egy kicsi beszélgettünk, amikor elnyomott az álom. Megint egy rémálom.

Az álommomból Naruto ébresztett fel.  Még mindig az ölében feküdtem, közben láttam ahogy aggódva rám néz.

- Ha akarod el mondhatod...

Nagyot sóhajtva erőt vettem magamon és elkezdtem mesélni, mit álmodok nagyjából minden nap, körbe, körbe.

- Az álmom mindig egy sötét szobában kezdődik. Egy széken ülök szembe 3 ajtóval. Mindig amikor kinyitom az első ajtót azt látom ahogy mindenki azt kiabálja milyen hasztalan is vagyok. Meg persze érzéketlen. A második ajtó mögött te és Sasuke harcoltak egymással. A harcról nem bírom levenni a szemem. A harc akkor fejeződik be, mikor már mind ketten meghaltatok. A harmadik ajtó mögött Deidara és Itachi áll, és... - Nem fejezem be. A szemem sarkában már gyülekeznek is a könnyeim.