A legfiatalabb Uchiha ( Naruto FF. )

11. Bye, Bye...

A vér dermett még az ereiben, annyira megijedtem. Nem álltam készen erre. Még nem...

A jutsut feloldva a kis barlangos részbe belépett ő. Szinte sugárzott belőle, hogy ő az. Na meg persze a sharinganját mindenki észrevenné. A kis barlangba belépett Uchiha Sasuke.

Könnyek gyűltek a szemembe. Végre magismerhetem.

Ekkor a semmiből, megjelent mellettem Itachi. Megjötg az erősítés. Azt se tudtam mi történik. Itachi bocsánatot kérve megölelt majd elfutott a barlangból, Sasuke meg utána. Gondolkodás nélkül utánuk futottam. Egy sivárabb területen megálltak, én addig elrejtőztem a bokrok között és vártam, mi fog történni.

Sasuke rátámadt Itachira aki közben genjutsuba zárta. Kis idő után kiszabadult és elkezdődött a tényleges harc. Az egészből semmit se értettem. Egyáltalán miért támadják egymást? Ekkor a nevemet hallva kaptam fel a fejem.

- Ő is Uchiha! Uchiha Kiyomi! Értsd már meg. Nem azért nem ölheted meg mert a barátnőmnek hiszed hanem azért mert a testvéred! - kiáltotta Itachi.

Sasuke teljesen lesokkolva állt. Nem bírt mit szólni. Kissebb idő után végül megszólalt: - Hazudsz! Nekünk nincs lány testvérünk! Megöllek! - és tovább harcoltak. Ekkor már nem bírtam nézni és hirtelen oda ugrottam kettejük közé.

- Elég legyen! Kérlek! Hagyjátok abba - kiáltottam már-már sírva. - Nem akarlak elveszíteni. Egyikőtöket sem, hisz a bátyáim vagytok! - néztem felváltva először az egyikre majd a másikra. Eddig bírtam. Elsírtam magam.

Itachi vigasztalt, Sasuke pedig értetlenkedve nézett rám. Nem tudta eldönteni higgyen e nekem vagy sem. Végül neki is könnyek gyűltek a szemébe és megölelt. A történtek után Itachi elmondta az igazat Sasukenak a klánjáról és arról a bizonyos küldetésről aminek a történetét én már rég tudtam.

- Csak arra kérlek ne érezz haragot Konoha iránt - kérlelte Itachi.

- Legyen - sóhajtott fel Sasuke - de arra már nem kérhetsz meg hogy ne öljem még azt az embert aki ezt velünk tette! Megölöm azt a rohadék Danzot! - ezt már Itachi elfogadta.

- Legyen. De lenne még itt valami. Ha továbbra is segítjük az akatsukit nem maradunk sokáig boldogok. Nemrég kihallgattam Tobi beszélgetését Zatsuval. Valami holdszem tervről beszéltek meg valami vörös holdról. Az emberiséget el akarják zárni egy genjutsuba, mindezt a bijuuk és egy óriási sharingan létrehozásával.

- Akkor holnapra elhagyjátok az akatsukit? Megbeszéltük? - kérdezte Sasuke.

- Igen - feleltem. Nehéz lessz Dei miatt de nem szeretnék többet ennek a bűnszervezetnek a tagja lenni. Miután Konan is elhagyta a szervezetet és Itachi pedig el fogja, már nem húzott oda semmi. Csak Deidara. Ő életem legjobb barátja. Én erre pedig csak most döbbenek rá.

Deidara szemszöge

Új nap. Végre aludhattam egy kicsit a négy és fél napos állás után. Tegnap jól lerendeztem azokat a balfékeket. Bár először el kellett csalnom őket egy nagyobb szakadékhoz, ahol majd rájuk robbanthatom a sziklákat, de a lényeg, hogy megoldottam. Kiyomi pedig jól itthagyott. Na sebaj, a fő az, hogy mindenki él és virul. Hmm.

Reggel felkelve és felöltözve elindultam megkeresni Kiyomit. Megnéztem mindenhol de nyoma veszett. Vártam hátha felbukkan. Lehet csak elment valami külön küldetésre Itachival mert őt sem találtam. Egy hét elteltével pedig már kezdett gyanús lenni a dolog. Minden követ megmozgattam a környéken és annak a környékén is. Szóval a környék környékén. Nem volt mit tenni, szólnom kellett Tobinak. Annak a fafejűnek aki nem díjazza a művészetem. Ch. De ekkor valami átsuhant az agyamon. Kiyomi és Itachi elég erősek főleg ha ketten vannak. Ha ők elvesztek nincs nagy remény megtalálni őket. Hmmm

És mi van akkor ha önszántukból vesztek el? Elszaladtam a tóhoz ahol először találkoztam Kiyomival, majd beugrottam. Ahogy gondoltam egy kis cetlit találtam a víz alján. Felbukkan a vízből, csuromvizesen leültem a kis mólóra és olvastam.

Dei, elszöktem Itachival, ne keress és ne szólj senkinek! Ha kérdezne valaki mond azt, hogy nem tudsz rólunk semmit. Abban biztos lehetsz, hogy még egyszer találkozunk. A többit majd akkor elmesélem. Kiyomi

Egy pár percig még sokkosan álltam a tó parton. Szóval ez történt. Elszökött engem pedig itt hagyott. El sem köszönt. Talán még mindig úgy gondolja, hogy utálom és ez nyilván nála sincs másképp...

Kiyomi szemszöge

Már vagy tíz napja, hogy elszöktem Itachival és Sasukeval. Azt tervezzük vissza megyünk konohába amit én azonnal elleneztem is.

- Szó sem lehet róla!

- Nekem se a szívem csücske, de jól jönne egy kis felderítés - ért egyet, meg nem is Sasuke.

- Én nem vagyok hajlandó oda vissza menni! Itachi! Mégis mit gondoltál? Hogy majd három szökött ninját csak úgy befogadnak? - értetlenkedtem.

- Nyugi, ezt a részét már megoldottam - nyugtatott.

- És mégis mikor volt neked erre időd? És egyáltalán hogyan? Lemészároltad a hokagét és a többi jelöltet? - húztam össze a szemem.

- Ugyan, én ilyet sose tennék.

- Ja persze. Végülis a klánunk nem miattad áll most a kihalás szélén - mormolta Sasuke. Ez teljességében igaz volt.

- Azt is csak Konoha miatt tettem!

- Jó, jó, értem - nyugtatta a fiatalabbik.

- Én akkor se szeretnék vissza menni oda! - elleneztem.

- Ha elmegyünk úgy élhetnénk mint egy család. Ha pedig itt maradunk - mutatott körbe egy iciri piciri barlangban, ahol az elmúlt 5 napot töltöttük - akkor nem fogjuk sokáig húzni. Vagy a szomjtól esetleg egy vadállat miatt vagy pedig  a kényelmetlenségtől halunk itt meg - vázolta fel.

- Argh! Én akkor se akarok vissza menni! Ott van ő! És azt hiszi nem is élek! Ráadásul még azt sem tudja hogy Uchiha vagyok! Ettől a sok információtól pedig sokkot kapna és meghalna!- hisztiztem.

- Egyszer vele is majd szembe kell nézned - emlékeztetett Itachi.

- Valaki be avatna, ki az a relytéjes Ő? - kérdezte Sasuke.

- Legyen. Elmondom. Biztos vagyok benne, hogy ismered. És igazából ha vissza térnél konohába szerintem a boldogságtól halna meg. - Sasuke gyanúsan méregetett.

- Van egy tippem ki lehet az - mondta gyanúsan - csak nem az a balfácán?

- De. Telejességében eltaláltad - vágtam rá, tudva, ugyanarra a személyre gondolunk. Ezután elmagyarázta neki nagyjából mindent arról a fél évről.

- Szóval - foglalta össze Sasuke - te, a küldetésed alatt beleszerettél abba az idiótába és ő most azt hiszi meghaltál mert amikor Pein megtámadta Konohát és le is rombolta, te csak úgy eltűntél a társaddal és amikor néztétek a Kazekage kiiktatásához szükséges adatokat akkor láttátok meg a nevetek a halottak listáján amit még mindig nem értek, hogyan függ össze ezzel az egésszel, de nem is érdekel.

- Pontosan - helyeseltem.

- Valaki jön - érzékelt Itachi egy ismeretlen chakrát amit kis idő elteltével én is megéreztem. A bajom csak az volt, hogy Ő közeledett...

Ez már hosszabb rész (1013 szó) remélem tetszett!