Fogságban (JeongGuk ff.) - Befejezett

20. rész

JeongGuk szemszöge
(Ez az egyetlen rész ahol JeongGuk részéről lesz olvasható a történet.)

Egy nappal korábban

Fáradt vagyok, kimerült és kibaszott kanos. Nem tudom mi van velem, de asszem' kezdek megőrülni. Mióta az az idióta csaj a birtokomra került minden más lett. Az, hogy folyton dacol ellenem és mer nemet mondani, nem is tudom de valamiért rettentően tetszik. Sosem voltak azelőtt ilyen fura és zavaros gondolataim. Mintha belül valami folyton azt súgná, hogy ne bántsam őt s pont ez az amiért mégis az a vége, hogy valamilyen módon bántalmazom. Roppanttul feldühít az a kis idegesítő hang ami állandóan a fülembe motyog! Bárcsak tudnám mi ez az egész!

Délután fél négy van és már fent vagyok, kissé szar így ez az időeltolódás. Az ágyam meglepően kényelmes, mégsem tudok visszaaludni. Figyelmemet leköti a szemben ülő lány, aki összekuporodva alszik abban a szűk fotelben. Hogy ne folyton rá gondoljak inkább úgy döntök, hogy átmegyek Jiminékhez. Egy gyors sms után, hogy öltözzenek fel mert nincs kedvem a szőrös seggüket bámulni, átbattyogok. YoonGi nyitott ajtót.

- Mivan főnök, már ennyi az idő?

- Áh még csak fél négy van. Gondoltam jobb ha átvesszük mégegyszer a tervet. -huppanok le az ágyra.

- A tervet mi? -hajol közelebb Jimin, mire ellököm.

- Igen azt! -nyomtam meg mondatom, hogy érezze komolyan gondolom- Hobi már a helyén van?

- Igen. Kb fél órája írt, hogy az étteremnél van.

- Szuper. Nincs semmi gyanús mozgás?

- Nincs. Szinte még senki sincs ott, leszámítva a személyzetet.

- Hányra megyünk JeongGuk? Szerintem nem túl jó ha elsőként érkeznénk meg.

- Igen erre én is gondoltam Jimin, szerintem olyan fél 6-6 óra megfelel. -együttértően bólogattak.

Na nem mintha lenne bármi beleszólásuk, hiszen a végső döntést úgyis én hozom meg.

- Na és Byulal mi lesz?

- Mi lenne? -vontam vállat, próbáltam minél közömbösebb maradni.

- Hát velünk jön nem?

- Persze. Nem kockáztatom, hogy kiszökjön innen aztán szépen felnyomjon minket a zsaruknál. Naaa azt nem!

- Hát... Szerintem nem tenne ilyet. Sőt szerintem ha megkérnéd arra, hogy várjon itt, megtenné.

Jimin szavai megleptek, de nem mutattam ki döbbenetem.

- Ugyan mért tenne ilyet? -ingattam fejem, jelezve, hogy ez óriási hülyeség.

- Ugyanmár Gukie, ne játszd a hülyét! Te miért nem hagytad, hogy Chan magával vigye?

- Mert úgyis megölte volna. Amúgy meg nem mindegy neked? Inkább készüljetek és hagyjuk ezt a nem létező témát! Másfél óra és indulunk!

Visszamentem szobámba ahol még Byul mindig aludt. Dühös voltam de nem tudom megmondani miért. Akárhányszor meglátom mindig ez van, és fogalmam sincs mi lehet az oka.

Ötöt ütött a vekker és a lány még mindig aludt, ami rendesen felbaszta az agyam. Hiszen megmondtam neki, hogy négykor keltsen erre még ötkor is ott tesped és alszik! Hogy meri? Tudatom teljesen kikapcsolt és testem magától mozgott. Mire újra feleszméltem Byul már a fürdőben volt, készülődni az estére, az én parancsomra. Hát megint megtettem. Megvertem őt... De miért? Miért csinálom ezt? Vagyis inkább miért nem akarom őt bántani?
Mérges voltam, dühös és rettentően haragudtam, magamra. Idegesen tépek bele hajamba, már lassan teljesen elvesztem a józan eszemet. Mi történik velem!?
De most nem omolhatok össze, nem érhet utol pont most az elmezavar, hiszen nagyon fontos tárgyalás elé nézek az este folyamán! Nem vallhatok kudarcot! Így megigazítva szmokingom gallérját a tükör elé lépek. És be kell valljam őszintén tetszik amit látok. Azt hiszem ha lány lennék tuti lefeküdnék magammal.
Elégedettségemet a nyíló fürdőszobaajtó zavarja meg s tekintetemet rögtön megragadja a rajta kilépő lány. Nem igazán emelte fel fejét, gondolom még félhet tőlem az iménti miatt. Mekkora egy barom vagyok! Állj! Miért is mondok én ilyet? Nem is vagyok az. Hiszen kiadtam parancsba, hogy keltsen fel és ha nem teszi azt amit mondok akkor viselnie kell a következményeit szófogadatlanságának! Ennyi, kész, punktum!
Kellett pár perc mire elszánta magát és felemelte fejét. Ekkor tűnt fel először, hogy ez az új, az idióta társaim által kreált szőke haj igen csak illik arcához. Ruhája vérpiros és kivágása elég sokat enged láttatni a férfi szemeknek. Lábai igen csak formásak, ahogy alakja sem a legrosszabb. Éreztem ahogy nadrágomban megmozdul valami, és nem a slusszkulcsom volt. Elterelve egyre frusztrálóbb gondolataim inkább elindulok az estre. Hallom ahogy mögöttem baktat, cipője kopogását szerintem még Szibériában is hallják, elég irritáló.