Fogságban (JeongGuk ff.) - Befejezett

10. rész

Éppen a Jeon birodalom konyháján vagyok és éppen a padlót nyalom fényesre, hogy őnagysága láthassa benne tükörképét. Nem mintha érteném ez mire jó, de ő tudja. A kezem már olyan szottyosra ázott a fertőtlenítővel teli vízben, hogy olyan vagyok akár egy partra vetett hal. Fáradt vagyok, álmos és éhes! Két napja már, hogy ezt a kibaszott villát takarítom de még mindig nem értem a végére. Főleg úgy, hogy JeongGuk előszeretettel szivat meg és pont mikor tisztára nyalnám a házát ő milyen meglepő pontosan akkor lesz éhes, szomjas vagy akkor jön rá az öt perc és felhívat magához, hogy megpofozzon vagy kicsit nagyon az idegeimre menjen. Szerencsére már két órája, hogy nyugi van így normálisan tudom végezni a "munkámat". Épp mikor újra a vödörbe mártanám rongyomat V tűnik fel a konyha közelében.

- Vigyázz, ott...

Ám mielőtt figyelmeztethettem volna, hogy ott pont vizes a padló akkorát tanyázott, hogy eskü még nekem is fájt. De azért voltam olyan szemét és kicsit sem féltve magamat és testi épségemet, jól kiröhögtem. Tehetek én arról, hogy rohadt viccesen tud összeesni?
Odamentem, hogy felsegítsem de ideges lett és rögtön ellökte kezeimet.

- Kibaszott nagy luxus lett volna szólni, hogy úszodává változtattad a konyhát? -förmedt rám mérgesen.

- Én szólni akartam de te úgy trappolsz be ide, mintha ingyen ételosztás tartanának. Most megtanulod, hogy legközelebb meghallgatod mit akarok neked mondani. -mentem vissza kis vödröcskémhez egy kicsit diadalittas mámorban.

- Hát képzeld pont leszarom mit akarsz nekem mondani.

- Tényleg? Akkor mért vagy ideges amiért nem szóltam a vizes padlóról? 1. akkor is én beszélnék hozzád, 2. úgyis leszarnád. Akkor mi értelme?

- Hát mert... Csak mert... -túrt bele szőke tincseibe, asszem most sikerült megfognom a kis eszelőst- Csak mert azt mondtam és kész! Inkább folytasd a munkát! Ja és a főnök hívat ha kész vagy. -itt egy pillanatra megállt a kezem a munkában.

- Minek?

- Én tudjam? Na igyekezz!

Akár egy durcás kisfiú úgy hagyta el az általa úszodának nevezett konyhát és újra magamra maradtam. Hobi ma nincs velem, el lett küldve valahova. Azt hittem mikor reggel V megmondta, hogy ma nem lesz bébicsőszöm, hogy esélyem adódik a szökésre, de óriásit tévedtem. Ugyanis egy rohadt nyomkövetőt tettek a lábamra, ami 1-2 centis pontossággal belövi hol is vagyok a házban, ja és ha mindez nem lenne elég a NagyÚr megfenyegetett, hogy ha szökni merek akkor sorban nyírja ki a lent fogvatartott lányokat. Azt hiszem sikerült rájönnie mivel is tud sakkban tartani. Igaz én sem vagyok egy szent de azért azt már nem viselném el ha az én önzőségem miatt halna meg valaki vagyis valakik. Hiába idegenek számomra -persze Meit leszámítva- akkor is úgy érzem felelősséggel tartozom irántuk. Fura mi? Így maradt a por törlés és a padlónyalás. Legalább nem JeongGukot kell a csúcsra juttatnom, ha értitek hogy értem. Csak ez a kurva lábbilincs ne lenne rajtam! Úgy érzem magam tőle mint egy háziőrizetes bűnöző, pedig nem is csináltam semmit.

Miután kész lettem a takarítással vagyis annak egy részével a főnök irodája felé vettem az irányt. Sajnos már jól ismertem a járást, lassan jobban mint a saját otthonom elosztását. A sötétbarnára festett ajtó előtt állva átfutott agyamon vajon mit akarhat most a maffiavezér, de nem gondolkodhattam sokáig. Ugyanis az ajtó mellett álló őrök rögtön jelentést tettek jöttömről. Az egyik japánnak kinéző hapsi belökött a szobába közben elmormogott egy olyasmit, hogy igyekezzek vagy ne várassam meg a főnököt, nem tudom nem értettem rendesen. Miután kattant az ajtó zárja tudtam itt valami komoly fog következni. Igyekeztem nem félni, ami napról napra egyre nehezebben ment, bevallom őszintén. JeongGuk a szokásos helyén ücsörgött, a bőrfotelében. A kínzópad már áldozatra készen állt ahogy a sok eszköz is mellette az ezüst kocsin. Már megint? Sóhajtva indultam meg a falap felé de egy hangos és rideg kiáltás megálljt parancsolt lábaimnak.