Fogságban (JeongGuk ff.) - Befejezett

7. rész

Uhh anyám de kibaszottul fáj a fejem... Pedig nem is ittam. Még a szemeim is fájnak pedig nyitva sincsenek. Hirtelen sikolyok hangjai kúsznak fülembe ami szinte pillanatok alatt éberségre parancsolja tudatomat. Szemeim kipattannak de szinte semmit sem látok olyan sötét van. Próbálok felállni de ez egyenlő volt a lehetetlennel. Ugyanis lábaim meg voltak kötözve, kezeim bilincsben és ha ez mind nem lett volna elég az egész törzsemen egy bőröv volt végigtekerve ami hátamon egy vaskarikával végződött ami egy vastag vasláncra volt erősítve, aminek a vége a falba volt heggesztve. Alig bírtam mozogni, még felállni is alig. Úgy éreztem magam mint egy kibaszott láncravert rühes kutya!
A sötét szobában -vagyis gondolom, hogy ez egy szoba- másik lánc csörgésére is figyelmes leszek, szóval nem egyedül vagyok itt. Ez haladás. A fentről jövő sikolyok időközben abbamaradnak és ijesztő csönd költözik a helységre.

- Istenem mi lesz most velünk? -suttogja a másik rabtársam. Hangján hallható volt mennyire retteg.

- Meg fognak ölni minket! -sikolt fel egy másik lány. Mégis hanyan vagyunk itt?

- Css! Hallgass el, ne kiabálj különben bejönnek! Ezt akarod?

- Hanyan vagyunk itt? -kérdem meg kíváncsian.

- Veled együtt heten. -jött a kielégítő válasz.

- SaetByul te vagy az? Tényleg te vagy? -ez csak nem...?

- Mei? Te vagy az?

- Igen én. Óh Istenem Byul, hát téged is elraboltak?

- Hát nagyon úgy tűnik. Mióta vagy itt Mei?

- Nem tudom, pár napja. Nem igazán érzékelem itt az időt. Egy koszos pincébe vagyunk zárva, még egy rohadt ablak sincs. -kössz az infót, de erre rájöttem magamtól is.

- Tudod kik ezek? Vagy mit akarnak tőlünk?

- Szerinted mégis mit te liba!? -vinnyog rám egy másik lány, kinek egész idegesítő hangja van.

- Nem téged kérdeztelek ribi, befoghatod! Mei, láttál itt bárki ismerőst?

- Hát... nem is tudom... Talán az egyik fickó a vacsoráról. -úgy tudtam!

- Melyik? A citrom fejű vagy a szemüveges hapsi?

- Inkább a magas szőke.

Mielőtt újra kérdezhettem volna az óriási ajtó kivágódott és egy lányt szó szerint bedobtak rajta. Szegény akkorát nyekkent, hogy még nekem is fájt. A kintről jövő fény elárasztotta a vermet amiben voltunk s így kirajzolódott az összes lány alakja és arca is. Néhányuknak elég sok kék és lila folt díszelgett arcán, karján, lábaikon. Biztosra veszem, hogy megverték őket. A túloldalon Meit is kiszúrtam aki látszólag még sértetlen volt.

- Hozzatok egy másik lányt, ez roppant gyengécske volt.

Ez a hang... Olyan ismerős. S a másik pillanatban besétált a szőke hajú srác aki az étteremben a nagy főnököt játszotta. Mi is volt a neve?

- Hozzátok azt ott!

Mutatott Meire, aki rögtön sikoltozni, kapálózni és könyörögni kezdett, hogy ne őt vigyék. Tudtam tennem kell valamit!

- NE! -kiáltottam el magam magabiztosan- Engem vigyenek, ne őt!

Azt hiszem mindenki aki a szobában tartózkodott gondolatban dobott egy hátast amiért önként felajánlkoztam, ja én is. Dehát én meg a fránya jó szívem. A szőkésbarna hajú férfi közelebb jött hozzám és elég eszelős vigyorával kezébe fogta fejemet. Megforgatta azt államnál fogva majd mintha szemében felismerés fénye gyúlt volna, úgy pillantgatott rám.