Elrabolva //BEFEJEZETT//

18.~ A HÁZ ÚRNŐJE

-Nem tetszik nekem! -jelentette ki a feldühödött Will.

-Ugyanmár, ahogy beszélsz róla, ahogy ránézel...

-Te is tudod hogy ez hülyeség! A főnök feleségéről beszélsz!

-Cimbora, a szívnek nem lehet parancsolni. Vannak olyan esetek, amikor nem számít hogy az illető férjnél van, mert fülig belevagyunk zúgva. -tette kezét a vállára.

-Inkább folytasd a munkát jó?! Hagyjuk ezt az ostobaságot. Sosem képzeltem bele többet ebbe az egészbe mint barátság.

-Barátság?? De hiszen, életedben ha kétszer beszéltél vele. -tört ki Neil nevetésben.

-Ne akard hogy megöljelek! -szegezte felé a villáját!

-Jó jó jó, nem tudtam hogy ilyen érzékenyen érint a téma öregem! -hahotázott tovább, majd elhalkult.

-Mrs Henderson, elmegyünk eggyütt lovagolni? -gúnyolta  tovább elváltoztatott hangon, majd a két fiú egymásnak esett.
A dulakodást abbahagyó Neil hirtelen egy pontra szegezte tekintetét.

-Nem dőlök be neked idióta! Kitalálom ki áll a hátam mögött, Mrs Henderson! -kiáltott rá Will.

-Will... -mutatott a háta mögé Neil, mire ő is megfordult. 

Egy fekete öltözékes és maszkos férfi állt az istálló ajtajában, pisztollyal a kezében amit először Démonra szegezett, majd meglátván a két istállófiút feléjük fordult.

-Will, futás! -kiáltotta Neil, és szaladni kezdett.

A másik fiú lesokkolva állt még egy darabig, nézve a felé közeledő ismeretlen férfit, s amikor észrevette hogy őt nem áll szándékában lelőni  a villajáért kapott, és harcba szállt vele. A dulakodás közepette eldördült egy lövés a plafon felé, amitől a lovak nagyon megriadtak és sorra nyeríteni kezdtek.
A férfi a földre lökte Willt, és ismét Démonnak szegezte a pisztolyát.

A bátor fiú azonban feltápaszkodott, a hátára ugrott és sikerült neki a földre terítenie. Ahogy nyert egy kis időt, gyorsan Démon boxa felé vette az irányt, gondolkodás nélkül kinyitotta a rekeszt a kapun, és a dühöngő állat hátára ugrott.
Démonnak először voltak ellenvetései, de érezte hogy bajban van, így nem sokat akadékoskodott, és elviharzott a fiúval. Átugorva a birtok kerítését messze vágtáztak.

A férfi menekülni próbált, de addigra Neil már segítséget hívott, és a lövésre többen is megjelentek.
Végül mégis sikerült elmenekülnie, Nicholas legnagyobb felháborodására.

Amint a helyszínre ért őrjöngve kiabálni kezdett.

-Hogy történhetett ez meg???!!!

Mindenki csöndben, vérbe fagyva állt és hallgatott.

-Valaki, el tudná nekem magyarázni, hogy hogy jutott be ide, egy idegen az engedélyem nélkül, EGY PISZTOLLYAL??!! -folytatta a kiabálást. -És ha rám támadt volna vele, vagy a feleségemre, vagy a GYERMEKEMRE?!! Vagy rátok, valamelyikőtökre...?

-Uram, biztosíthatom róla hogy a jövőben nem történik meg ilyesmi. -törte meg a félelmetes csendet egyik kapu őre.

-Abban biztos vagyok. Mert mind ki lesztek rúgva!!! -kiáltotta Nick.

-William eltűnt! -futott oda a rémült Neil, aki barátját kereste.

-Hol van Evan? -kérdezte Nick.

-A szobájában, a nevelőnőjével uram. -mondta Carlotta.

-Emmeline?

-Azt nem tudom, uram... -hajtotta le a fejét.

-Miért is tudná valaki... zsörtölődött tovább.

Emmeline azonban addigra már szó nélkül felnyergelte Csillagot, Nick lovát, és a keresésükre indult.

Amíg Nick azzal volt elfoglalva, hogyan jutott be a férfi és hivá tűnt, ő nem sokkal később meg is találta őket. Démon a mezőn legelészett, Niel pedig egy fa alatt pihemve figyelte az állatot.

-Így aztán ki lehet bírni. -kiáltott rá mosolygva a meglepetészerűen érkező Emmeline.

-Asszonyom! -ugrott fel gyorsan, de ő máris leugrott a lóról, és Démon felé vette az irányt.

Megölelgette a pajkosan ugráló állatot, majd Will felé fordult.

-Hogy tudtad megülni?? -kérdezte ámulva.

-Nos, azt magam sem tudom. -felelte félénken. -Visszafelé már nem sikerült, azért ültem inkább a fa alá, mert örültem, hogy életben hagyott. -motyogta

-Na de Will!! -nevetett hangosan Em. -Megmentetted őt. -halkult el.

-Természetesen. -húzta fel a szemöldökét. Hogyne tettem volna??

-Köszönöm. -mosolygott rá.

Will érezte hogy szíve a torkában dobog, és visszamosolygott rá.

-Jobb lesz, ha most visszamegyünk. -mondta Emmeline. -Majd én hozom Démont.

-Azt megköszönném! -nevetett a fiú.

Eközben a dühös Nick Vanessára rontott. Majd letört az ajtó a helyéről, a nő persze mit sem sejtve feküdt az ágyban, és értetlenül állt a  történtek előtt.

-Ha mégegyszer mesterkedni mertek valamiben, teee, vagy a családod bármelyik tagja.... -emelte rá a mutatóujját. .

-Miről beszélsz??? -ült fel Vanessa az ágyban.

-Ne játszd itt nekem az ártatlant! Megígértem hogy utoljára adok esélyt aztán mehettek innen, ahová akartok!

-Nick, nem értem miről beszélsz!

-Pedig jól tudod miről beszélek!! -folytatta. -Jegyezzétek meg, hogy Emmeline a feleségem és senki nem fog minket elválasztani! Aki neki ártani akar, az nekem is! Most megkeresem az anyádat, és elmagyarázom neki hogy merre van a kijárat! -üvöltötte, majd elillant a szobából.

Vanessa hatalmas sírásban tört ki.