Elrabolva //BEFEJEZETT//

10.~SZERETEM

-Cafka!!! -fortyogott Sophia. -Már járt itt, de ne aggódj, leépítettem.

-Tényleg??! És mit mondjak neki?? -mutatott a szoba felé.

-Ne aggódj már annyit! -nevetett Sophia. -Elintézzük.

Kis vártatva Vanessa visszament Nick szobájába, s szomorúnak tettetve magát, leült mellé az ágy szélére.

-Sajnálom, de Emmeline nem tud veled találkozni ma este. Nagyon fájt a feje, már lepihent.

-Beteg lett ?? -ugrott fel Nick.

-Nem, dehogy, csak egy kis fejfájás. Ne aggódj miatta. Holnapra rendbe jön. És nagyon sajnálja.

Nick arcára szomorú tekintet ült ki, s láthatóan nem volt már kedve Vanessa társaságához, de azért a lány még erőlködött.

-Majd én itt maradok veled. Hogy ne légy egyedül! -mondta, miközben tenyerével megérintette a férfi mellkasát. 

-Menj csak lefeküdni. -sóhajtott Nick.

-Ugyan! Nem hagylak egyedül most, hogy így becsíptél! -nevetett

-Azthiszem boldogulok egyedül is. -nevetett, majd próbált felülni az ágyban, de kissé dűlöngösre sikeredett a mutatványa, s a fejéhez kapott.

-Látod? Szükséged van rám! -nevetett Vanessa.

-Talán... -mondta Nick halk mosollyal.

-Készíthetek neked egy fürdőt. -mondta nyájasan, miközben fekete, selytelmesen rövid szoknyájában fészkelődött az ágyon.

-Rendben. -mondta a férfi, miközben a halántékát masszírozgatta.

Vanessa öntelt vigyorral a fürdő felé vette az irányt, s megengedte a vizet, egy jó adag habfürdővel.

-Jót fog tenni egy kis relaxálás. -mondta, miközben nekitámaszkodott a fürdő ajtajának, s onnan vizslatta az ágyban fekvő Nicket.

Közelebb lépkedett hozzá, majd leült mellé, s a férfi kezét a szívéhez húzta.

-Nick, nagyon sokat jelent nekem, hogy ennyit törődsz velem. Tudod, mióta apa elment, borzasztóan magányos vagyok.

Anya és Sophia másképp élik meg a gyászt. De én álltam hozzá a legközelebb. Az én szívemben a legmardosóbb a fájdalom. Nagyon sokat jelent most nekem egy igaz barát.  -öntötte magából a szavakat, miközben Nick csak hallgatta őt.

-Nagyon sajnálom. -válaszolt, majd megcirógatta a lány kerek arcát.

Vanessa bár gonosz, de meg kell hagyni hogy csinos volt. S a bortól szédelgő férfi  egyre jobban rászegezte a tekintetét.

A lány lassan közelebb hajolt hozzá, de amikor megcsókolhatta volna, Nick hátrált egy kicsit.

-Feleségem van. -suttogta.

-És én ezt tiszteletben is tartom. -mosolygott Vanessa, bár kissé elvörösödött. -Megyek, megnézem a fürdőt. -mondta.

-Elkészült. -nevetett csábosan az ajtóban, majd finoman leengedte a ruha anyagot a két vállán. Nicholas szeme kikerekedett, ekkor a lány szégyenlősnek tűnve, de végül leengedte a pántokat, s hagyta hogy ruhája a földre csússzon. Alatta nem viselt fehérneműt, s ezt látván Nicholas köhögni és krákogni kezdett zavarában.

-Nem bánod, ha csatlakozom hozzád? -kérdezte Vanessa, majd hátat fordított a férfinek, de válla mögül még visszapillantott rá, s elindult a kád felé.

Nicholas gyorsan felállt, majd lekapott egy fürdőköppenyt a fogasról, s a pucér Vanessára terítette.

-Nézd, feleségem van. Nem tudom hogy miért csinálod ezt de kérlek hagyd, abba. -mondta nyomatékosan.

-Sajnálom. -szégyellte el magát a lány, majd lehajtott fejjel behúzta a derekán a köntöst.

-Én, azthittem hogy segíthetek egy kicsit ellazulni. Jól éreztük magunkat... Bocsáss meg ha messzire mentem... most biztosan egy oltári lotyónak tartasz! -nevetett fel kínosan, miközben már könnycseppek tarkították szemeit, majd lehajolt, felkapta ruháját a földről, s ki akart viharzani a fürdőből, de ekkor Nick elkapta a karját.

-Várj! -szólt utána.  -Sajnálom, nem akartalak megbántani. Én csak, szeretem Emmelinet érted? -nézett végig a megtört nőn. Majd felemelte a fejét, hogy rá nézzen.

-Hé, hé, ne sírj! Nézz a szemembe!

Vanessa szomorúan, szégyenteli arccal s vonakodva de a férfi szemébe nézett.

-Nem kell szégyellned magad. Te gyönyörű nő vagy, Vanessa. S bárki örülne neki ha megkaphatna téged!

-Micsoda vígasztalás! -mondta feldühödve. -Én csak egy valakit akartam. Amióta az eszemet tudom. -Érintette meg a férfi vállát. -De őt sosem kaphattam meg... -fordított ismét hátat.

-Vanessa! -állt az útjába Nick. -Szeretem őt... sajnálom.

-Megértem... Sosem kellettem neked. -mondta szomorúan.

-Ne csináld!

-Mit? -nézett rá csillogó szemekkel, majd a férfi feszengeni kezdett.

-Ő sosem fog téged úgy szeretni ahogy én. -hajtotta le a fejét a lány, de ekkor Nick megragadta és magához húzta.

Vanessa pedig mit sem habozva ekkor megcsókolta, s egymásnak estek a fürdőszobában...