A maffiózó mókusa (BEFEJEZETT)

19.rész

Yoongi maga alá fektetett és elkezdte le szakítani rólam a ruhákat. Tae-re néztem, aki próbált segíteni.

-Menj és hagyj minket. Inkább fektessen meg, minthogy meg öljön benneteket. •Tae-nek könnyek gyűltek a szemeibe és nagy nehezen elhagyta a szobát. Rá néztem Yoongi-ra, akinek el voltak ködösülve a szemei és csak a kielégítés érdekelte. Fordítottam helyzetünkön és most ő fekszik a földön csak hassal. Kezeit megfogtam és derekára ültem.

-Rakd belém vagy én leszek fölül! •szólt rám és levettem a ruháit a láncig.

-Hogy csináljam? Durván vagy gyengén? •mosolyogtam el magam. Mintha kicseréltek volna.

-Mindkettőt. •segglyukánál csak köröztetem ujjaimat, majd be dugtam az egyik ujjam, de azonnal ki is vettem. Ő erre csak morgott egyet, mire muszáj volt mosolyognom. Végül tágítás nélkül belé toltam farkamat mire fel ordított. Hu, de szűk baszki. Elkezdtem a csípőmet mozgatni körkörös mozdulatban, mire egy sóhaj jött ki ajkain.

-Most minden bűnödet meg fogod bánni, amit eddig tettél. Még azt is, hogy majdnem meghaltam miattad. •elkezdtem durván s erősen lökni a csípőmet. Yoongi próbált le szedni magáról, de nem jött össze. Már vagy fél órája csinálhattam, mikor megláttam egy szöget. Megfogtam és el gondolkoztam.

-Mi lenne, ha bántanám magam?

-Mi?! •nézett rám könnyekkel teli szemeivel.

-Jól hallottad. Bántani fogom magam, mert soha nem kaptam semmi jót. Eddig nem tettem meg, de most a te társaságodban ez meg fog történi. •és végül el kezdtem végig húzni a karomon a szöget és nem mondom azt, hogy kellemes volt. Yoongi felordított mire próbáltam a száját be tömni. Hirtelen nyílt az ajtó.

-Ha békén hagytok minket, akkor talán nem ölöm meg magam.

-Jhope. Ez nem te vagy! •hallottam, hogy valaki távolodik, aminek igazán örültem. A többiek is mehetnének.

-Jhope. Kérlek beszéljük ezt át. És ne bántsd Yoongi-t. •szólalt meg Tae.

-Én nem bántottam Yoongi-t. Csakis magamat. Yoongi-t soha se bántanám. De amúgy is dolgunk van Yoongi-val.

-Jhope. Kérlek. Ne tedd ezt. És ez nem te vagy. •szólalt meg Jungkook is.

-Tudod Jungkook. A kurva bátyád miatt kerültem elmegyógyintézetbe, ahol rengeteg alkalommal Hoseok-nak hívtak. •hirtelen egy szúrást éreztem, majd le hunyva a szemeimet eldőltem.

~Yoongi szemszöge~

Mikor Jhope-ba be adták a nyugtatót láttam, hogy teste bele szűrődik az egyik vasdarabba. Fejemet a karomra tettem és némán elkezdtem sírni. Bosszút fogok állni Jhope-ért. Csak szabaduljak ki és találjam meg Jimin-t.

-Yoongs. Jól vagy? •kérdezte öcsém lágyan.

-Engedj el. •végül el engedett és felhúzta a nadrágomat. Fel álltam és kerestem volna Jhope-ot, de eltűnt. Össze-vissza néztem és sehol se találtam.

-Nyugodj meg. Jungkook és Jin elvitték az orvosi szobába. Rendben lesz. Megígérem.

-Hol van Jimin?

-Nem tudom. De a mai nap járt itt. Felőled érdeklődött.

-Keresd meg Jimin-t. Megbosszulom Jhope múltját rajta. •léptem ki a szobából.

Egész nap szinte arra vártam, hogy be mehessek Jhope-hoz. Jimin miatt bántotta magát. Meg talán agyára ment a rengeteg fájdalom. Végül bementem hozzá és láttam, hogy az ágyon alszik. Felső testén csak egy fásli van, ahol belé szúródott a vasdarab. Karján ugyancsak fáslik pihennek. Le ültem mellé és megfogtam azt a kezét, ahol semmi féle seb sincs. Kéz fejét csókoltam, mikor hirtelen Jin lépett be.

-Hogy érzed magad Yoongi?