Yoongi 5 éves kora óta a maffiózók körében élt. Mostmár ő a leghírhedtebb maffiózó viszont, nem akart ő maffiózó lenni. Mégpedig voltak neki is álmai. De tönkre tették az életet, amivel különféle betegségeket állapítottak meg.
Jhope 4 éves kora óta...
-Mindegy. Megvárom Jin-t, s a szobájába visszük. •Jin még be adott magának egy gyógyszert, amitől már jobban nézett ki, s felemelve Yoongi-t, a szobájába vittük messze Jhope-tól. A szobájában az ágyra fektettük. Én át öltöztettem és le mostam a vért a szájáról. Újra meg emeltük és a láncokhoz vittük.
~Jhope szemszöge~
Végig néztem, ahogyan le láncolják Yoongi-t. Annyira rossz volt nézni. Jungkook át ölelt és a vállán sírtam. Váratlanul életem megkeserítője lépett be a lakásba.
-Hol van TaeTae meg Jinnie? És Yoongi?
-Miért érdekel téged az?? •kérdeztem meg mérgesen.
-Bátyó? Te mit keresel itt? •kérdezte meg Jungkook tőle. Szóval ők testvérek..
-Jöttem kicsit meglátogatni Yoongi-t, s Jhope-ot.
-Hagyj békén. Nem volt régebben elég?
-Ugyan már. Azóta rengeteget változtál. De amúgy is. Mindenhol ott voltam, ahol te. •jött közelebb.
-Honnan ismered Jhope-ot, Jimin?
-Egy régi ismerős. •villantott egy gonosz mosolyt. Hirtelen Tae szegezte rá a fegyverét.
-Tűnj innen! Addig ameddig szépen mondom.
-De még nem láttam Yoongi-t. Ő hol van? Talán embert öl?
-Alszik.
-Alszik? Ő? Az két külön világ. Na, hagyj nézzem meg.
-Nem! Takarodj kifele!
-Hát jó. De majd még el jövők. •s távozott az ajtón végre. S végre össze rogytam a földre. Igaz mindenki körém gyűlt, de ez így most jó, ahogy vagyok.
-Jhope? Jól vagy?
-Jól vagyok....
-Honnan ismered Jimin-t?? •kérdi Tae.
-Régen egy osztályba jártunk és mindig ő tette tönkre az életemet.
-Sajnálom. Én nem tudtam erről. Ha tudtam volna, akkor már rég le állítottam volna rólad. •mondja Jungkook kétségbeesetten.
-Nem baj Jungkook. Mostmár mindegy. Megtörtént. És nem a te hibád.
-Tae. Le láncoltam Yoongi-t. Majd be vigyek neki vizet és ételt?
-Hát nem ártana. •vallja be Tae.
-Majd én bevihetem? Kérlek titeket. •néztem rájuk boci szemekkel. Közben biztos csillogtak a szemeim a könnyektől. Végül megengedték.
Épp viszem Yoongi-nak az ételt és a vizet. Benyitva láttam, hogy fent volt, mert ült és a falat bámulta. Beljebb mentem és elé tettem a tálcát.
-Jhope? •nézett rám. Fura volt így látni. Szemeiben tócsák álltak. Haja össze volt kócolva arca meg sápadt volt.
-Yoongi... én sajnálom, hogy ide kerültél, de nem tudtak mást tenni a srácok.
-Mi történt? Annyira emlékszem, hogy elmentem embereket ölni utána haza érve nyugtatót próbáltam be adni magamnak, de nem jött össze.
-El borult az agyad. A pincébe mentél és ott püföltél egy embert, aki már halott volt. Még ettél is belőle, de Tae le állított, csakhogy meg akartad ölni ezért utána futottál. A konyhába értél, ahol beléd adott Jin egy nyugtatót.
-Miért kísért a múlt?? Megint ide vagyok láncolva és és...
-Yoongi.. kérlek meséld el mi történt. Így nem tudok segíteni. •ültem le közvetlen elé. Megfogtam a két kezét és rá néztem.
-Biztos? •hangja és teste megremegett, miközben elnézett.
-Kérlek. Jobb lesz neked is, mert ki adod magadból az összes rosszat.
-Igazad van. Nem adtam ki magamból, s ezért egy szörny lettem.
-Egy jóképű, kemény, de érzékeny szörny. •csókoltam meg. Közelebb ültünk egymáshoz, hogy jobban elérjük egymást. Én az ölébe ültem, s közben simogatott. Párszor bele nyögtem csókba, mivel nagyon jól esett, ahogy simogatott. Olyan gyenge.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
