Elrabolva //BEFEJEZETT//

5.~ ANYA

-Borzasztó lehet!

-Igen, az. ...Talán ha újra találkozhatnék vele, akkor...

-Nem is tudom, Mrs. Henderson... -hezitált.

-Kérem! Maga tölti vele a legtöbb időt!

-Épp ezért, nem tartom jó ötletnek. Evant borzasztóan megviselték a történtek. Pszchihológus jár hozzá hetente háromszor. Ha ismét találkoznának, akkor...

-Nem! Higyje el! Az Nicholas hibája volt. Mert nem említette őt. Maga hogy reagált volna??

-Bármelyik másik gyerek, hogy reagált volna?? -nézett rá üveges tekintettel Debora.

-Segítsen. -könyörgött Jodie. -Lehet hogy vissza térnek az emlékeim! Ha Evan tényleg az én fiam, akkor látnom kell őt újra! Meg kell próbálnom!

Debora egy nagyot sóhajtott, majd felállt a padlóról.

-Rendben. De nem most. Túl kockázatos. Evannek most órája van. Jöjjön el ma este.

-Rendben! -állt fel mosolyogva Jodie is.

-És kérem, ne említse ezt senkinek!

-Nem fogom, megígérem! -szorította meg a kezét.

Jodie boodog volt, hogy sikerült rábeszélnie Deborát. Tudta hogy Nick ellenezné a dolgot, de minden porcikájában azt érezte, meg kell próbálnia.

Ezután ismét betévedt abba a terembe, ahol a zongora volt.

Eszébe jutott, hogy Nick szerint csodásan zongorázik.

Bizonytalanul, de leült. Behunyta a szemét, és egy dalt kezdett játszani. Nem tudta honnan ismeri, de azt tudta, hogy szép emlékek kötik hozzá, és számára nagyon kedves az a dal.

Gyönyörűen zongorázott.

A folyosón a szoba lányok megálltak, és csak hallgatták a muzsikaszót, először ledöbbenten, majd mosolyogva. A komor ház mintha újra megtelt volna élettel.

Jodie csak játszott, és játszott, szívből jöttek a dallamok.

Majd Nicholas állt meg az ajtóban, karba tett kézzel, és elcsodálkozó arcot vágott.

Kis vártatva Jodie is észre vette őt, és riadtan abbahagyta a zongorázást.

-Nem a partin kéne lenned?? -kérdezte

-A partinak vége. ...Honnan ismered ezt a dalt?? -kérdezte, majd közelebb lépett

-Nem tudom. -felelte, majd komor tekintettel a férfi felé fordult.

-Miért nem engedted meg hogy részt vegyek a partin??

-Meggondoltam magam. -fonta karba ismét a kezeit.

-Ez nem válasz! Mégis miért?? -kérdezte kissé hisztérikus hangnemben.

-Lövésed sincs, hogy mi az, amit az előbb játszottál?? -terelte el a szót.

-Miért olyan fontos ez? Már mondtam hogy nem tudom! -mondta Jodie, majd felállt és távozni készült.

-Ez a dal! -szólt utána Nick. -Ez szólt amikor megkértem a kezedet. És ez szólt az esküvőnkön. Ez a mi dalunk. -jelentette ki.

-Most csak ugratsz! -váltott ismét szarkasztikusba.

-Akkor meg tudod ezt magyarázni? -nézett rá kérdőn a férfi.

-Miért kell folyton ezt csinálnod??!! Én nem emlékszem!! Értsd már meg végre!!! Lehet hogy te szeretnéd hogy a feleséged legyek de nem megy! És ezek a bizarr dolgok, méginkább összezavarnak!!!