Nem egy fanatikus rajongó (Lee Know × Oc)

9. rész

[hétfő, 21.]

[KOREAI] — Eniiiiiiii. Miért nem jöttééééééééél!? Annyira aggódtaaaaaaaam. — rohant oda hozzám és ölelt meg Min Hee mikor beléptem a szobába. — Nem tudtam aludni szóval gondoltam megvárom míg megjössz, de nemjöttél. — szorított magához mégjobban. 

— Sajnálom Min Hee. Éjfélkor járt le a műszakom és elfeledkeztem, hogy tízkor zár a koli. Így nem tudtam visszajönni. Egy ismerősömnél töltöttem az éjszakát. Ne haragudj, hogy megijesztettelek. — kissé csodálkoztam a reakcióját mert az elmúlt napokban nem kerültünk olyan nagyon közeli kapcsolatba egymással, mivel mikor én voltam szabad ő dolgozott és mikor ő neki nem kellett bemenni dolgozni mert lejárt a műszakja vagy még nem kezdődött el akkor én voltam a kávézóban. Így hát nem is tudtunk olyan sokat beszélgetni. 

— Mikor mész dolgozni? — engedett ki az ölelésből és mélyen a szemembe nézett miközben a vállamra tette a kezeit.

— Ma nem megyek. És te?

— Hétfőn és kedden sosem dolgozom. — ráztam meg a fejét, hogy nyomatékosítsa amit mondott. — Szóval mivel ma te sem és én sem megyünk dolgozni, együtt fogjuk tölteni a mai napot. Nem érdekel ha terveztél mára valamit. Annyira zavar, hogy alig ismerjük egymást, hogy lassan beleőrülök szóval most véget vetünk ennek és igenis jóbarátnőkké vállunk. — mosolygott miközben leültetett a földre. 

— Rendben. Csak lécci had tegyem fel töltőre a telefonom. — erre csak bólintott. 

Egymással szemben ültünk a szőnyegen Min Hee-vel. Mindkettőnk elött volt egy lap, egy keményfedelű füzet vagy könyv -annak céljából, hogy azon írjunk a lapra- és egy toll. Az A4-es papírlapon kérdések voltak. Olyan dolgokról szóló kérdéseket írtunk fel a lapra amik a másikkal kapcsolatban érdekelnek. Ez a "játék" persze a szobatásam ötlete volt, de nem bánom. Mivel ezzel nem csak válaszolsz a kérdéskere illetve kérdezel hanem azt is megtudod, hogy mi érdekli a másik felet. 

— Akkor kezdem. — jelentette ki Min Hee mikor az utolsó vonalat is meghúzta. — Milyen magyarnak lenni? — kissé meglepett a kérdés.

— Fura. Egy kicsi országban nőttem fel ahol rengeteg korlát van. Csomó dolog nem érhető el és csak internetről szerezhető be. Alig vannak akik beszélik a nyelved és emiatt ha nem vagy jó az angolban igen kicsi esélye van, hogy boldogulj az életben. És igen nagy a rasszizmus ami egy igen rossz dolog. — szedtem össze a gondolataim. — Fura erről beszélni és lehet, hogy most olyan dolgokat mondtam ami egy nagy hülyeség, de ezek jutottak elsőnek az eszembe. — Rápillantottam a lapomra majd értelmeztem a kérdésem. — Akkor most én jövök. Pontosan mit is dolgozol? Erről még sosem beszéltünk. 

— Modellkedem. Sportmagazinokban szoktam szerepelni vagy egy-egy új sport termék bemutatásának videojában. Van háziállatod?

— Van. Csak sajnos otthon Magyarországon. Egy macskám akit úgy hívnak, hogy Meiszi.  Van testvéred? 

— Van egy bátyám aki kint van Amerikába modellkedés miatt. Van testvéred? És ha van mennyi kik, hány éves vagy évesek és mi a neve, per nevük?

— Két lánytestvérem és egy fiú. A nővéremet Flórának hívják, az öcsémet Bencének és a legfiatalabbat közölünk Lillának. 

— Azta. Nem nagyon értem a neveket, de ez gondolom érthető. Jó család lehettek. 

— Háát. Azt azért nem mindanám. — húztam el a szám. — A nővérem olyan sok traumát szenvedett már életében azért mert csak toxikus kapcsolatai voltak, hogy pszichológushoz kell járnia. Az öcsém antiszociális. A húgom megy egy idegesítő kis divatmániás csaj. Én meg szinte mindig külföldön vagyok és alig fogadok el segítséget akármennyire akarnak segíteni anyáék. Szóval. Nem mondanám, hogy könnyű lenne velünk az élet. — Láttam a velem szemben ülő arcán a pillanatnyi döbbenetet, hogy milyen fura családom van. — Na, de. Milyen volt az életed eddig?