Nem egy fanatikus rajongó (Lee Know × Oc)

7. rész

[vasárnap, 20.]

Habár tegnap délután már nem történt semmi és teljesen nyugodt volt a napom ma abszolút összejött minden. Kezdjük ott, hogy be van dagadva a az egyik ujjam mert becsíptem a szekrénybe, van egy zöld folt a térdemen mert belementem az íróaszalomba és igazából ez a nap első egy órájában történt. 

Szóval miután megemésztettem, hogy ilyen béna vagyok felöltöztem és elindultam a buszmegállóba. De mivel a busz közvetlenük előttem ment el így arra a következtetésre jutottam, hogy inkább egy közelebbi boltba megyek és nem abba amit kinéztem. Még mielőtt eljöttem megkérdeztem Min Hee-től, hogy mit kér tehát ezt egyszerre megtudtuk így oldani. 

Miután besétáltam a boltba egy pillanatra megtorpantam. "Az oké, hogy megkérdeztem mit kér és ő le is írta nekem, de, hogy nekem fogalmam sincs, hogy ezek többsége mincsoda vagy éppen hol található." Bámultam kissé meggyötört arcal a papírfecnit. 

Ennek következtében kissé elhúzódott a vásárlás. Háromnegyed, ha nem egy, órát voltam az üzletben és bolyongtam össze vissza a sorok között, hogy végre megtaláljam azokat a dolgokat amiket keresek. Ezután végre vissza is mehettem a kollégiumba. Csakhogy nem vittem magammal kulcsot. És Min Hee-nek el kellett mennie ami azt jelenti, hogy kizártam magam. Így hát inkább bementem a közös konyharészbe és bepakoltam a lány hűtőbe. A szerzeményeimet pedig próbáltam egyetlen egy polcra besuvasztani mert csak annyit szabad elfoglalnunk. Miután sikeresen végződött az akció és betudtam úgy csukni a hűtőajtaját, hogy nem esett közben ki semmi -és ezt ugyan így kinyitás során is- leültem a kerek asztalhoz ami ott volt felállítva. Előkotortam a hátizsákomból a telefonom és a névjegyzékben kikerestem Min Hee számát. Egy ideig kicsöngött és mikor már le akartam tenni megszólalt a vonal másik feléről a szobatárasam.

[KOREAI] — Szia. Gyorsan mond mert mindjárt kezdődik a fényképezés. 

— Bocsi, hogy zavarlak csak majd este ne zárd be az ajtót mert kizártam magam. 

— Oh. Oké. Akkor majd holnap tali. Szia. 

— Szia. 

Mivel még minimum három óra vissza volt, ugyanis ma ötkor kezdek és nem hatkor mert ma csak éjfélig lesz nyitva a kávézó, így fogalmam sem volt, hogy mit csináljak. A telefonomat nem igazán szándékoztam lemeríteni így az azon való játszás vagy simán csak kockulás automatikusan kizárva. Így viszont minden lehetséges dolgot kizártam ami egyenlő azzal, hogy nem tudok csinálni semmit egészen ötig.

Megadva magam a ténynek miszerint itt leszek minimum háromnegyed ötig és arra várok, hogy teljen az idő, lehajtottam a fejem az asztalra és megpróbáltam aludini egy keveset. Ez azonban kész lehetetlenség volt mivel 11-kor keltem és teljes mértékben kialudtam magam. Körülbelül két perc telhetett el, de én már kész voltam. Annyira unatkoztam, hogy azon tanakodtam, hogy berúgom a szobám ajtaját és majd kifizetem a költséget csak be tudjak menni. 

— Jé. Mit csinál itt egy.....— a fiú aki, anélkül, hogy hallottam volna, bejött, közelebb hajolt az arcomhoz és végigmért. — ahogy látom, nem ide valósi lányka? Talán ki akarja rabolni azon kevés kolis diák élelmét akik már itt vannak? Bár az is lehet, hogy nem is érted amit mondok. 

— Igenis értem, hogy mit mondasz. Emellett én is a kollégiumba lakom. Habár messze nem idevalósi vagyok attól még értem a nyelvet és nem ki akarom rabolni a hűtőt hanem csak... — itt megálltam egy pillanatra. "Miért mondanám el neki, hogy miért vagyok itt? Nem is ismerem."  Belenéztem a kíváncsiságtól csillogó, barna szemeibe. — Az nem tartozik rád, hogy miért vagyok itt vagy mit csinálok. Nem is ismerlek.