On the right track

The Storm

- Lando, nyugodj meg kérlek! Próbáltam nyugtatgatni de ő egyre csak folytatta, hangosabban és hangosabban.

- Nem érdekel! Csattant fel az asztaltól és nyomban elviharzott. A széke mellé egy boros üveg volt biggyesztve és nem hiszem, hogy akárki is jó kedvéből rakta azt oda. - Lando és az alkohol... Éppen csak egy gondolatot ereszthettem el a fülem mellett, de a bűntudatom mondani kezdte a magáét és ösztönzött arra, hogy nyomban a fiú után eredjek.

Loholtam felfelé a lépcsőn és ahogy a tetejére értem sprintelni kezdtem a fiú szobája felé. Ahogy odaértem hármat koppantottam az ajtaján és vártam, hogy a fiú beengedjen magához, de hiába. Eltelt egy perc, majd még egy. Az idegrendszerem a végét járta és tudtam, hogy Landoé sincs másképp. Újból az ajtójának estem, de most már dörömbölni és rugdosni kezdtem azt.

- Lando engedj be! Ordítottam neki úgy, hogy még a folyosó is bele visszhangzott.

A fiú nem adott életjelet magáról. Egy mukkot sem. Újra az ajtón kezdtem dörömbölni, de már választ sem vártam. A fejemet az ajtónak támasztottam, nem tudom, azt hiszem vártam a csodát. Az én szememben is könnyek kezdtek gyűlni, s annyira szánalmasnak éreztem magam, hogy az ajtóval háttal összerogytam és a fejemet az ajtóba kezdtem verni. Olyan szinten nem tudtam, mit tehetnék, hogy észre sem vettem, hogy az ajtó egyszerre csak nyílni kezdett mögöttem és erre már csak akkor eszméltem fel mikor Lando padlóján feküdve szemeztem a fiúval és ahogy láttam egyikőnk sem értette nagyon a helyzetet. Feltápászkodtam a földről és újból egymásra vetettük a pillantásainkat.

- Lando én...

- Ne is mondj semmit. Mondta, majd odébbállt az ajtóból, hogy bejuthassak rajta. A fiú becsukta az ajtót, majd felém fordult.

- Ana, beszélnünk kell. Kezdett újból bele.

- Hát az már biztos. Tettem karba a két kezem.

- Figyelj ami odalent történt hiba volt és tudnod kell, hogy nem gondoltam komolyan, csak úgy kimondtam.

- Tudod Lando, ha egy héttel ez előtt ezt mondod lehet, hogy szó nélkül megbocsájtok. Csak hogy azóta eltelt egy kis idő. Mondtam neki.

- Ana... Most, hogy hozzám került a szó, én nem hagytam, hogy folytassa.

- Elegem van a hibáidból, ezekből a random dühkitörésekből és az utánuk lévő picsogásodból. Vágtam a fejéhez majd ő kezdett bele.

- Ana, akarom, hogy tudd hogy amiket mondtam és tettem azok csak is miattad voltak.

- Nem érdekel! Ordítottam az arcába, majd a fejemet fogva fordultam el felőle.

- Akkor nem értem, miért vagy itt. Kérdeze. - és itt borult ki a pohár...

- Képzeld már én sem tudom. Azt hittem meg tudjuk beszélni, de az, hogy úgy viselkedsz mint egy kisgyerek, hogy azt hiszed, hogy egy sima bocsánatkérés mindent megold. Na én ezt nem értem.

- Még is mit kéne még ezen megbeszélni? Tette fel az újabb idegörlő kérdését.

- Azt, hogy tíz perccel ezelőtt a fejemhez vágtad, hogy nem szeretlek és elvártad volna, hogy otthagyjam életem munkáját és a barátaimat azért, hogy lótifutiskodjak.

- Te mit választottál volna, ha most megkérdeztem volna? Hmm? F1-es pilóta vagy hangtechnikus? Kérdeztem flegmán.

- Egyértelműen f1-es pilóta. Válaszolta igazából mit sem sejtve arról, hogy mit akarok kihozni a történetből.

- Akkor ugye érted már, hogy milyen választás elé kényszerítettél?! Esküszöm egy ovis is megértette volna már ebből a rohadt magyarázatból...

- Igen és nagyon sajnálom! Nem tudom, hogy hogy hangoztassam még, hogy mennyire sajnálom. Mondta feladóan és éreztem, hogy kicsit kezdtem újra kihozni a sodrából. A fiú nagyot sóhajtva leült a kanapéjára, maga elé bambult és a kezét újra karba tette és várt. Ugyan úgy, ahogy én is tudom, hogy ő mit fog tenni a következő másodpercekben, ő is tudja, hogy én mit...

Na sziasztok, itt Kate! Sajnálom, hogy az elmúlt időben nem volt sztori, de remélem megértitek, hiszen itt a nyár. Az-az már szinte vége is van. Remélem mindenkinek élménydúsan telt és teli erővel tudja indítani a tanévet. Egyébként valamilyen csoda folytán sikerült ezt a részt a szülinapomon kirakni, ami már magában örömmel tölt el. Köszönöm mindenkinek, aki idáig eljutott a sztoriban. Rettentően hálás vagyok, hogy itt vagytok és olvastok. Elvileg, ha minden jól megy holnap is jelentkezek résszel. Addig is legyetek jók és vigyázzatok magatokra!!<3

Puszi Kate! <33