Home, sweet Home!

284 4 1
                                    


Beültem a kocsimba és színte már én is úgy szágudoztam mint egy forma 1 es pilóta ,míg nem egy piros lámpánál megálltam. Csak egy pillanatra fordúltam oldalra, de egy ismerős pillatásra lettem figyelmes. Lando volt az. Egy elég figyelemfelkeltő autóval egy világos kék McLarennel. Bólintott nekem egyet köszönés képpen és én ezt viszonoztam is azt. Mikor a lámpa zöldre váltott égy pillanatra még a magam mellett lévő fiúra néztem és egy hirtelen mozdulattal elhajtottam mellette. Színte elrajtoltam, ami neki is feltűnt hisz mikor a visszapillantóba néztem ő még mindig a lámpánál állt és szerintem ott maradt volna még egy ideig, ha egy duda szó ki nem zökkenti a gondolat menetéből. A fiúval teljesen elhagytuk egymást és már csak egy kanyar volt Míra házáig így elkönyveltem magamban a sikert, hogy legyőztem őt a képzeletbeli futamomon.

...

Míránál összehajtogttam egy csomó cuccot. Mire bepakoltunk őszintén elment minden életkedvem. Körülbelül 3 és fél óránkba került, szóval mikor végeztünk már ebédelhettünk is. Az utolsó pár óra igen gyorsan eltelt és közben elindultunk a srácokkal Wembleybe a MTC-hez.

Én vezettem, Míra ült az anyós ülésen, a kettő fiú meg a két hátsóülésen. Beszélgettünk, énekeltünk olykor-olykor teli torokbol üvöltöttük a dalokat és így telt el ez a hosszú út, ami így egyébként nem is tűnt olyan hosszúnak.

Amikor megérkeztünk, Lando és Zak már kinnt vártak minket a parkolóban, hogy onnan egyből indulhassunk a McLaren csapatának a magán gépéhez. Ahogy odaértünk a repülőtérre Zak kiosztotta, hogy ki hova fog ülni és eközben leadtuk a csomagjainkat.

Míg várakoztunk én szóba elegyedtem a McLaren Ausztrál pilótájával, Daniellel és annyira megkedveltük egymást, hogy színte már olyan volt mintha ezer éve ismernénk egymást.

Nevetgéltünk és beszélgettünk mindenről is.

Akarva-akaratlanul a szemeim Lando felé terelődtek aki szúrós tekintettel figyelt minket Dannyvel. Furcsállva néztem a fiút és mire neki is leesett, hogy már vagy fél perce szemezünk, megrázta a fejét és Zak felé vezette azt.

Zak szólt mindenkinek, hogy elindulhatunk a repülőre így megindult mindenki.

Amint felszálltunk a repülőre, elfoglaltuk a helyünket. Eleve úgy volt hogy én Míra mellé fogok ülni, de mint végül kiderült, Lando megegyezett Mírával, hogy hagy ülhessen ő mellém.

 Míg az egyezkedés ment a repülőgép felszállt és én már csak arra vártam, hogy ki fog végre mellém ülni.

Egy váratlan pillanatban Lando ledobta magát mellettem, majd elővette a telefonját amin nyomkodott valamit aztán eltette és rámnézett, majd én is rá. Zavaromba elnéztem és elővettem egy könyvet, ezzel megszakítva ezt az elég kínos szituációt. Ő is észre vette, hogy mind a ketten eléggé zavarban vagyunk, így ő is elfoglalta magát valamivel.

...

Én még csendben olvastam mikor már egy órája úton voltunk. Egyedül Zak és Danny hangját lehetett hallani, miközben beszélgettek és jóízűen nevetgéltek. Lando ekkor már zavartalanul aludt mellettem én pedig nem tudtam megállni, hogy ne bámuljam őt.

Egyik pillanatról a másikra egy kis mozgásra lettem figyelmes magam mellett, az út alatt először. A fiú ide-oda ficergett mert sehogy nem találta a neki kényelmes pozíciót. Végül egy laza mozdulattal a földre dobta a nyakpárnáját és a fejét a vállamnak tamasztotta. Erre a megmoccanására egy halvány pír ült ki az arcomra.

Nem sokat kellett rá várni, hogy engem is elnyomjon az álom. Ahogy Lando feje, az én fejem is rádőlt a szomszédomra, az-az egymás vállára dőlve aludtunk. Az illata lassan bekúszott az orromba, amely már akkor felejthetelenné vált számomra.

Szépen lassan eltelt az idő és nem sokára már Magyarországon voltunk.


Itt a kövi rész!!!!!! Anaék végre hazaértek. Vajon mi fog történni Magyarországon? Jövőhéten kövi részek!

X Kate B.


On the right trackOnde as histórias ganham vida. Descobre agora