On the right track

Run fast!...

Lando Norris

Ana egy puszit nyomott az arcomra, majd a vállamnál fogva kiállított a teraszra. A lány becsukta előttem az üveg ajtót és a függönnyel eltakarva engem fogadta a barátait. 

Újból egyedül maradtam. Azon gondolkodtam, hogy én most még is hogyan jutok itt át. 

Végül csak sikerült ( már amennyire ezt el lehet könyvelni sikernek ).

Imádkoztam azért, hogy remélhetőleg senki sem látta az akciómat, mert elég furán nézhetett ki kívülről...egy szál pizsomában...

Ahogy az erkély ajtómhoz értem újból hálát adtam az égnek, hogy aznap este a kulcsot a záramban hagytam, mert elég nagy bukó lett volna a történet.

Bementem a szobámba és a még friss és használatlan ágyamba dőltem. Igaz nem élvezhettem túl sokáig a takaróm selymességét, mert a telefonom idegörlő zörgésére lettem figyelmes.

A komódról a telefonomért nyúltam és a kijelzőjére tekintettem, amiről a Spanyol barátom nevét olvastam le.

A gondolataimban még utoljára megkérdeztem tőle, hogy: Carlos! Már megint mit akarsz!? Ennek ellenére a telefonba még is barátságosan szólok bele.

-  Mr. Sianz, miben segíthetek? Érdeklődtem a volt csapattársamtól.

- Ezt én is kérdezhetném Mr. Norris! Gúnyolódott az előző megszólalásomon.

- Baj van Carlos? Kérdeztem miközben felültem az ágyon és magam elé meredtem.

- Baj?! Veled van a baj barátom. Miért mászkálsz te a teraszon korán reggel pizsomába? Nem mellesleg elég röhejes vagy, úgy másztál át azon a korláton mint egy szorulásos béka, már nem azért.

- hát... Nem tudom folytatni a mondatom mert a Spanyol közbevág.

- Csak mond azt, hogy nem egy egy éjszakás!

Kérdésére az egész testem sokkolódott.

- MIII?! Nem! Dehogy! Csak az egyik "HAVEROM" -nál voltam és véletlen kizártam magam az első ajtón, így csak a terasz maradt. Hazudtam be Carlosnak egy elég idétlen és rögtönözött baromságot.

- Persze Lando! Én meg most jöttem le a falvédőről. Ne hidd ám, hogy engem átverhetsz!

"BASZKI! TÚL JÓL ISMER"

Tudom, hogy ha ilyen komolyan beszél, akkor tényleg elég komolyan is gondolja.

- Carlos, nem hiszel nekem, igaz? Kérdeztem tőle.

- Hát nem, de most mennem kell és amint találkozunk szépen elmondasz mindent. Folytatta a Spanyol, majd bontotta a vonalat.

Elemeltem a fülemtől a készüléket, majd vettem két nagy levegőt és az órára pillantottam.

Basszus! Mordultam fel idegesen.

Abban a pillanatban realizáltam, hogy már reggel 6 is bőven elmúlt, de Jon az edzőm kinyírt volna, ha aznap kihagyom a szokásos reggeli futásomat.

Gyorsan felkaptam magamra egy edző szettet és villám sebességgel az ajtóm felé vettem az irányt. Egyszer még visszanéztem a szobába, de azonnal útnak is indultam.

Végigsétáltam a folyosón, elhaladva Ana szobája előtt. Deja vu? 

Beszálltam a folyosó végén lévő liftbe és bambulva haladtam lefelé egészen az alsó szintig. Végighaladtam a recefpción, onnan egészen a hotel ajtaja előttig meg sem álltam.

Egy pillanatra megtorpanok a bejárat eőtt és a telefonomra pillantok. Berakom a kedvenc playlistemet és belekezdek a reggeli futásomba.

Heloooooooooo!!! Itt egy újabb Landos szemszög. Nektek tetszik? Nos, ha igen, ha nem, hozok nektek még egyet a mai nap folyamán, addig már nem kell sokat várni!

X Kate B. <3