On the right track

First thing's First

Én éppen felléptem mikor egy váratlan pillanatban felbukkant egy ismerős arc a tömegből. Nem tudtam őt hova rakni így úgy tettem mintha egyáltalán nem ismerném.

Hozzátenném, a mi bárunk nem olyan hogy a dübörgő zenére mindenki önfeledten csápol a színpad előtt, inkább ilyen társaságok járnak ide kiereszteni a gőzt és hallgatni az éppen előadott vagy csak simán lejátszott zenét. Igaz így is van táncparkett amit szívesen használnak így szabad a tánc és a szórakozás, viszont leginkább a körasztalokat szokták kihasználi. 

Sok gondolkodás után az öltözőben tudatosította velem Nick, hogy ki volt az az ismerős alak a közönségben, vagy is ez valahogy így hangzott.

- Azt a kurva életbe Ana!! Kiáltotta nekem miközben azt se tudtam hogy melyik világban vagyok.

- Mondjaaad Nick!!! Ordítottam neki úgy ahogyan azt ő is tette az előbb.

- Ki nem találod ki van itt! Mondta izgatottan miközben fel, alá járkált az öltözőben.

- Ne csessz föl hogy megint az az iszákos pali aki múltkor rá akart hajtani a Mírára. Kérdeztem összezavarodva.

- Nem te hülye!! Ordított rám.

- Akkor még ma elmondod, hogy ki az vagy a kisujjamból szopjam ki?! Mondtam neki már az ideg összeroppanás szélén.

- LANDO NORRIS!!! Üvöltötte a nevet mire én lefagytam.

- Hogy miiii?! Kérdeztem tőle miközben majd kiugrottam a bőrömből.

- Na ugye!

Tétlenül álltam és meredtem magam elé úgy hogy nem tudtam, hogy mit is kéne tennem. Ekkor Nick kettőt csettint a két bambuló szemem előtt és megszólal.

- És most ha lehet akkor ne itt dekkolj hanem nyűgözd le az álom palidat. Mondta nekem már színte lelkesebben mint én.

Abban a pillanatban ahogy kimondta izgatottan futottam fel a színpadra. Kicsit azért mégis féltem mert nem is ismertem meg hát azt se tudta eddig, hogy élek. Miközben énekeltem ráleltem azokra a gyönyörű szemeire amikről mindig mindenki áradozik.( nem is kell elmagyaráznom,hogy miért )

Na jó komolyságot.

Ahányszor ránéztem mindig összeütközött a tekintetünk amin nagyon meglepődtem. Soha nem gondoltam volna hogy egyszer Lando Norris engem fog nézni egy fellépésem közben. Az egyik kedvenc zenémet játszottuk ami inkább kicsit csajos volt és kihívó, Na ott elborult a pohár. Rá se néztem de éreztem magamon a tekintetét, igaz rajta kívül még nagyon sok ember nézett, de úgy éreztem megszűnik körülöttem a világ. Frusztráló de mégis jó érzés volt.

A nap végéig a tekintete járt a fejemben, felejthetetlen volt az a pillantás amit vetett rám.

Kb. hajnali egy lehetett amikor sétáltam hazafelé mikor megláttam őt a narancssárga McLarenjében miközben éppen elfoglalta magát valamivel. Csak egy pillantást vetettem rá mégis pont akkor nézett rám. Köszönt egyet, de én voltam olyan hülye hogy csak elforgattam a szemeimet és tovább mentem. Alig pár métert sétáltam tovább de egyszer csak hallottam hogy beindítja a kocsiját. Elkezdtem kicsit gyorsabban szedni a lábaimat de egy McLaren ellen ezek a rövid lábak mit sem érnek.

Nemsokára már mellettem gurult a narancs drágaság de próbáltam nem nagy figyelmet adni neki, hisz nem voltam már ilyen későn társalgós kedvemben sőt ilyenkor képes vagyok haragudni rá a semmiért.

Újra köszönt de már egy kicsit hangosabban, ekkor már tudtam, hogy muszáj lesz szóba elegyednem vele :

- Szia! Úgy gondoltam, hogy a magadfajta énekesek általában szoktak köszönni! Mondta gúnyosan a kocsi ablakából kihajolva.