Elrablómba szeretve 18+ /B E F E J E Z E T T

20.rész

-Tűnj el!-adja kezébe a táskákat, majd kilöki az ajtón. Jimin halkan pityeregve elindul az éjszakában, majd pár utca sétálás után leül egy parkban lévő padra. Leteszi súlyos táskáit, majd nagyot sóhajtva helyezi lábait törökülésbe. Fogalma sincsen, hogy mit csináljon. Jint nem akarja zavarni, van barátnője meg hamarosan el fognak utazni Amyvel. Nincs senkihez mennie. Talán, bérelnie kellene egy szobát egy viszonylag olcsó szállodában?

-Istenem, Ji-hu, miért kellett ezt csinálnod?-csap bele ököllel a fapadba. Várjunk csak? Ji-hu! Igaz, nem ő a legjobb választás főleg ezek után, de Jiminnek nincs más választása. Egy szállodai szoba bérlésére egyelőre még nem lenne elegendő pénze. Csak pár hétig szállna meg egyetemi társánál, hogy még több munkát elvállalva összeszedje a pénzt a szállodára. Sietősen előhalássza farmerzsebéből telefonját és felhívja Ji-hut.

-Igen?

-Ji-hu! Tudunk beszélni egy kicsit? Személyesen?

-Persze, idejössz vagy menjek én oda hozzátok?

-Én megyek hozzád, csak írd meg a címedet-csipkedi idegesen combját, majd a telefonbeszélgetés végeztével, miután megkapta Ji-hutól a lakcímet kezd el sétálni a telefonjának vakuja segítségével, mivel az esti világítások nem a legjobbak erre felé. Fél óra alatt oda is ér gyalog, majd a csengőt megnyomva várakozik tovább.

-Szia, Jimin!-köszön neki, miután kitárta az ajtót.

-Jungkook megtudta, hogy megcsókoltál, ezért....Ezért azt mondta, hogy hagyjam el a házát és még durván is bánt velem-zúdítja rá kétségbeesésének okát, majd görbül lefelé cseresznyeszínű ajka. 

-Jaj! Jimin, nagyon sajnálom!

-S-semmi baj...Viszont, Ji-hu, nem maradhatnék csak pár hétig nálatok, kérlek? Amíg egy kis pénzt tudok gyűjteni egy ideiglenes szállásra-néz rá reménykedő szemekkel az egy homlokkal magasabb fiúra.

-Természetesen maradhatsz. Ameddig csak akarsz. Az apám üzleti úton vannak, és csak Októberben jön vissza, viszont már meséltem nek rólad és szimpatikus vagy neki. Szóval ne aggódj! Oké?

-Igen...Oké!

-Na, de gyere be! Már nincs olyan jó idő, mint nyáron!-vezeti kezét Jimin vállára, majd óvatosan beinvitálja a házba a fiút.

                                              ---3 héttel később---

Jungkook már három hete, hogy elküldte a házából Jimint, melyet azóta vagy ezerszer megbánt. Jimin nélkül nem tud enni, aludni. Semmit nem tud nélküle csinálni. Folyton azon töri a fejét, hogy: Vajon mit csinálhat? Van hol laknia? Jól van?

-A rohadt életbe!-söpri le étkezőasztaláról tányérját, mely földet érésekor ezermillió darabra hullik. Az utóbbi három hétben Jungkooknál rekord, ha egy nap kétszer étkezik, ennek ellenére egy nap háromszor is lejár az edzőterembe, hogy kiadja magából feszültségét. Karjainak mérete kétszeresére nőt, az így is hibátlan kockahasa most még tökéletesebb lett. Minden nap vagy négy lány akarja megvívni a harcot telefonszámáért, viszont Jungkook csak szó nélkül otthagyja a civakodó utcalányokat. Nagyon szégyelli magát amiatt, amit Jiminnel tett, és, hogy nem hallgatta végig győzködését. Végül mégis Jiminnek volt igaza, mivel tényleg nem szándékosan csókolt vissza. Nagyon szeretné újra látni, csókolni, ölelni, megnevettetni a szürke hajú, ártatlan fiút. Egyáltalán még szürke a haja? Őt is így megviseli, hogy útjuk szétvált, vagy már túllépett Jungkookon? Elmélkedését egy mobilcsörgés űzi el.-Halló! Mit akarsz Namjoon?

-Figyu! Kilencre mész dolgozni, ugye?

-Ja, miért?-válaszol flegmán, mialatt a kávéfőzőhöz sétál. Mikor meglátja, hogy elfogyott az összes kávépor, mely a kávéfőző mellé volt kiöntve felsóhajt, majd visszacammog helyére.-Itt vagy? Mit akarsz?

-Nincs kávéd, igaz? Ezért vagy ilyen morcos?-nevet fel jóízűen barátja.-Bocs haver, én voltam, az, aki lenyúlta. Már vagy három hete nem jöttél ki a házadból a munkán kívül. Most szépen eljössz velem a közeli étterembe, eszel és beszélgetsz velem! Világos, Jeon?

-Nem akarok oda menni! Ott dolgozik Jimin, vagy lehet, hogy már nem is-sóhajt fel.-Jó, legyen! Menjünk oda!-mi van, ha Jimin is ott lesz? Akkor láthatná és mindent jóra fordíthatna.  Azonnal felpattan a székről és megy is fel az emeletre a pénztárcájáért, majd mondja Namjoonnak, hogy öt perc és ott lesz.

-Na, kijöttél végre, Jungkook?-paskolja meg hátát Nam és kinyitja neki az étterem ajtaját. Köszönnek, majd Jungkook elindul az egyik ablakfelöli asztalhoz, majd egyenesen az ablakon kifelé vezeti a tekintetét.-Jungkook! Rendelj magadnak valamit. Ott a pult!-rántja hátra fejét. Jungkook felkel, majd a pulthoz sétál, ami mögött egy túlságosan is ismerős, szürke hajkoronát pillant meg két éjsötét íriszével. A fiú úgy látszik nem látta meg a fiút, mivel nagyon a hasát fogja leszegett fejjel.

-Khm!-köszörüli meg torkát Jungkook, mire Jimin felnéz a hangra. Arca, akár a fehér fal.  Szemei alatt sötét táskák vannak, viszont teste annál jobban néz ki.-Minden rendben? Nem nézel ki túl jól!-jegyezi meg Jungkook, melyet rögvest meg is bán.Hogy lehetsz ennyire idióta, hogy a hosszú idő óta nem látott szerelmedre ilyet mondasz?  A szakításuk miatt ilyen levert, és már-már betegesnek tűnő Jimin? Történt vele valami azóta?

-Jó napot! Mit szeretne?-kezdi el monoton hangon szövegét, mindeközben fejével a szürkés pultot kémlelve. Mielőtt még Jungkook válaszolni tudna Jiminnek a fiú böffent egy nagyot, majd villámsebességgel iszkol hátra, feltehetőleg a mosdóba. Jungkook meredten bámul maga elé, mialatt próbálja kitalálni, hogy mi lehet Jiminnek a gondja. A látványától kapott hányingert? Hányt is? Fejet rázva siet a mosdóba és nyit be szemeivel Jimint keresve.-Ji-hu, kérlek, gyere el értem! Nagyon rosszul érzem magam! Szólok a főnökömne-büfög még egy sort, majd engedi ki magából eddigi táplálékbevitelét.-Igen...Gyere gyorsan! Köszönöm! Szia!-hallja meg Jungkook a hangokat, melytől hirtelen őt is elkapja a nemlétező hányinger. Szóval, Ji-huval van? A legelső vécéfülkébe nyit be, ahol egy immáron vörös arcú, hátát a falnak támasztó Jiminnel találja szemben magát.

-Jimin, mi van veled? Hallasz? Én vagyok az, Jungkook!-guggol le a fiú mellé, majd két, vörösen izzó, pufók arcát kezei közé fogja.

-Tudom. Látlak.

-Miért hánysz? Egyáltalán miért jössz be így dolgozni? Elment az eszed?

-Hagyj békén! Nem rád tartozik!

-Már, hogy a faszba ne tartozna rám! Jimin, mi van veled?

-Most ugye csak viccelsz? Megerőszakoltál, kezet emeltél rám és csak úgy kidobtál a házadból! Szerinted?

-Jimin, nagyon sajnálom, amit tettem veled, de azóta ezerszer megbántam! Nem tudok nélküled létezni! Nem tudok normálisan enni, inni, aludni sem, mert nem vagy ott, velem! Kérlek, adj nekem még egy utolsó esélyt!

-Jungkook, világosan a tudtomra adtad, hogy soha többet nem akarsz látni és, hogy kerüljelek el, ha meg is látlak. Erre te mit csinálsz? Idejössz, és nem hagysz békén!

-Ugye nem vagy beteg? Mármint....Érted...

-Nem! Dehogyis! Ezen a héten minden reggel hánytam, de még munka előtt. Ji-hu szerint allergiás vagyok valamire. Nem is tudom, hány fájdalomcsillapító gyógyszert vettem be már. El kellene mennem az orvoshoz, de nincs annyi időm. És nem is értem, hogy miért mondom ezt el neked!-törli meg öklével száját. 

-Azt mondtad, hogy mindig szeretni fogsz Jimin! Akkor adj légy szíves még egy esélyt! Ígérem jóvá teszek mindent!

-Jimin? Jimin? A mosdóban vagy?-hangzik fel a Jungkook számára nem kívánatos személy hangja az ajtó mögül.

Szerintetek mi lehet Jiminnel?