Elrablómba szeretve 18+ /B E F E J E Z E T T

10.rész

Másnap reggel Jimin a padlón, hátát a falnak döntve nyitja ki szemeit. Fájdalmasan felnyög, mikor nyakához nyúl és szúró érzés nyíllal bele. Megmozgatja említett testrészét, azután bánattal telített arccal a szekrénye felé lépked. Előveszi a legfeketébb ruhadarabokat, melyeket egy gyors fürdést követően felvesz magára. Ma búcsúzik el végleg Taetól. Borzalmas érzések kavarognak bent, melyeket legszívesebben helyben kisírna, de úgy érzi, hogy akkor a temetésre egy csepp könny sem maradna szemeiben, ezért lenyeli a kitörni készülő folyadékot. Csendben megy le a konyhába, ahol Jungkookot pillantja meg egy fekete öltönyben az asztalnál reggelizni. Szótlanul leül vele szembe és rá emeli sötét íriszeit.

-Mikor kezdődik a temetés?-kérdezi tőle szomorúsággal hangjában. Jungkook gyorsan lenyeli a szájában rágott falatot és Jiminre néz.

-Amikor akarod.

-M-most szeretném...Nem fogom már sokáig bírni-mosolyodik el könnyekkel szemében. Jungkook félretolja tányérját és feláll, majd megragadja Jimin kezét és az udvar felé kezdi húzni, mely fekete szalagokkal van feldíszítve, ezzel még ünnepélyesebbé téve a temetést.

-Itt fogjuk eltemetni...Temetőben nem lehet, mert a rendőrség meg fogja tudni.

-Értem...-néz el Jungkook mellett és megpillantja a sötétbarna, nagyméretű koporsót, melyben legjobb barátja fekszik. Lassan odasétál és végig simít a tetején és egy nagyot sóhajt.

-Sajnálom!-érzi meg fülcimpájánál Jungkook forró leheletét, melytől testét libabőr lepi el.

-Ezt soha nem fogom neked megbocsájtani! Soha!-csuklik el a hangja és levegőt alig kapva elkezd zokogni. Jungkook megfordítja a fiút tengelye körül és fejnél fogva mellkasára húzza.

-Sajnálom! Annyira idióta voltam...Birtokolni akartalak, csak mert elraboltalak. De ne sírj, Taehyung sem szeretne téged kisírt szemekkel látni!

-Hiányzik! Gyerekkorom óta mindig ott állt mellettem...Pedig ne lett volna olyan nap, hogy ne vesztünk volna össze valami hülyeségen-mosolyogja meg a kellemes emléket és felnéz Jungkookra, majd lerázza magáról kezeit.-Azt érzem, hogy az életem kezd darabokra hullani. Anya meghalt, apa kitagadott, te...te...elraboltál és most, hogy szabadulni tudnék, de nem szeretnék, érted ezt? Tiszta egy bolond vagyok! Ezzel kihagyom a legnagyobb álmomat, hogy Szeptembertől Dél-Korea leghíresebb egyetemére járjak. Nem utolsó sorban pedig meghalt a legjobb barátom.

-Járhatsz az egyetemre Szeptemberben.

-De, de, Jungkook! Taehyung elment a rendőrségre, mert elraboltak!

-Az miatt ne aggódj! Elintéztem. Ekkora ereje van a pénznek. De, most ülj le a seggedre és vegyél búcsút utoljára tőle, rendben? Sírhatsz, felőlem meg is verhetsz, csak próbáld meg elfogadni, hogy ő már nincs-szótlanul helyet foglal a koporsó előtti széken, majd jobb kezét óvatosan ráhelyezi. Könnyeivel küszködve köszörüli meg torkát és néz a barna dobozra.

-Tae, nagyon hiányzol, és csak remélni tudom, hogy már egy jobb helyen vagy! Te mentettél ki engem a depresszióból és ezt fel sem tudod fogni, hogy mennyire köszönöm. Tudod, szerelmes voltam beléd, de mindig féltem elmondani, mert nem tudtam, hogy mit reagálsz rá. De, ezt azon az estén, mikor életedet vesztetted sikerült elmondanom, bár, azután ez az érzés el is halt. Sajnálom Tae, hogy nem tudtalak tisztességesen szeretni és, hogy nem mindig voltam a legjobb barát számodra, viszont remélem onnan fentről szemet tudsz hunyni nekem ezekre. Nem lesz olyan nap, hogy ne gondolnék majd rád! Szeretlek, Taehyung!

Hola! Ezen a napon több részt is fogok posztolni, mivel írtam előre részeket. Remélem tetszeni fog.