16.rész

802 32 50
                                    

-Igen? Jimin telefonja-szólal meg a vonal túlsó oldalán Jin.

-Jin? Mit keres nálad Jimin telefonja?-remeg meg a dühtől a hangja is. Kezében a telefont kis híján összeroppantja a férfi jókedve miatt. Miért van nála Jimin? Miért van nála a telefonja? Miért nem Jimin fogadta a hívást?   

-Nálam van, miért? Nem tudtad?

-Nem. Add meg a címed és odamegyek!

-Jimin, Jungkook át szeretne jönni, okés?-hallja ezúttal halkabban a mély hangot. Jobb lábával megállíthatatlanul dobol a padlón, míg nyuszi formájú fogaival erősen harapdálja ajkának alsó felét. 

-NE! Tedd le!-hallatszik Jimin kétségbeesett hangja, ami e pillanatban darabokra töri Jungkook kőszívét. Mi a baja? Megbántotta valamivel?

-JIMIN! Ott vagy?-kérdezi meg az egyértelműt, de túlságosan is hallani szeretné a fiú vékonyka kis hangját.-Mi történt? Miért mentél el itthonról? Haragszol?

-Jin, kérlek....Kapcsold ki!-zokogja Jimin. Jungkook arcából fehér fal lesz. Nem tudja mit csinált, amivel ilyen szinten megbántotta. Ha tudná, hol élne Jin már rég az autójában ülne és a sebességhatárt átlépve menne Jiminhez, csakhogy mielőbb karjaiban tarthassa törékeny testét. Nyugtatná, puszilná, ölelné mindenhol, ahol érné, miközben füléhez hajolva suttogná el vagy ezerszer a sajnálom szót. 

-Jimin, ne sírj! Gyere ide! Bocs, most lerakom!

-Meg ne merd tenni!-ordítja a telefonba, majd hatalmas erővel felborítja az éjjeliszekrényt.-Mond meg a kibaszott címedet Jin!-vicsorogja immáron állva.

-Sajnálom Jungkook, nem lehet! Szia!-bontja meg a vonalat. A fiú a telefont hozzávágja a földhöz, ami szerencsére nem törik össze. Újra kezébe veszi az eszközt és tárcsázza a számot, azonban már nem veszik fel.

---Eközben Jiminnél---

-Sajnálom, Jungkook! Nem lehet! Szia!-teszi le a telefont az idősebbik.-Jimin, miért akadtál ki ennyire?-simogatja meg a kezében tartott fiúnak a fejét.

-Semmiért. Tényleg!

-A semmiért nem sírnak így az emberek-mutat rá enyhe mosollyal arcán.

-Igaz...De, nem szeretném elmondani...

-Semmi baj Chimie! Majd, ha érzed, akkor. Tessék, inkább válaszd ki a filmet-nyújtja felé a távirányítót. Megemeli az ölében tartott fiút és hátra dől az ágy háttámlájához. Jimin hyungja mellkasára hajtja kis fejét, majd a férfinek párnáját egyik kezével átölelve szorítja magához, majd veszi el Jin kezéből az irányítót. 

-Köszönöm hyung, hogy ilyen rendes vagy!

-Akik fontosak nekem ezt a bánásmódot érdemlik-törli le hüvelykujjával az egyik sós cseppet szeme alatt, mialatt Jimin barna szembogarait szemléli.-Szeretlek Jiminie, olyan, mintha a kisöcsém lennél. Nem engedem, hogy bántsanak!-kuncog fel és megsimogatja a hátát. 

-Szeretlek, Jin!-mosolyog rá a fiúra és figyeli a filmet, amit azóta elindított. Hiányzik neki Jungkook. Piszkosul. De legalább könnyebb lesz így elfelejtenie bármennyire is fáj neki. Akkor miért hívta fel? Nem azzal a lánnyal van? Csak megkönnyítette a helyzetet, ha egymásnak esve mennének Jungkook házába szeretkezni. Úgy is csak zavaró tényező lenne ott. Anyja halála után mindig ő lett a zavaró tényező.  Bármit is tett ellene végül ő maradt pácban. 



A filmen rengeteget nevetnek, mert végül egy vígjátékot nyomott. Annak ellenére, hogy mennyire összetört a szíve felszabadultan kacag az egyik színész tehetetlenségén a gumikacsával. A film legvégén Jin már nagyban horkol, amikor Jimin lemászik róla, hogy ne nyomja össze nem túl izmos testét. A telefon ismét rezegni kezd az ágyon, de próbál nem tudomást venni róla, mialatt a fényességet szünteti meg a helyiségben. Betakarja magukat és Jinnek háttal fordulva csukja le szemeit, azonban a rezgő hang miatt nem tud elaludni. Fel kellene vennie? Miért nem tud csak úgy könnyen túllépni rajt? Miért nem tud mást szeretni? Mire már feleszmél a felvett eszközt a füléhez emeli a szobából ki igyekezve.

Elrablómba szeretve 18+ /B E F E J E Z E T TWhere stories live. Discover now