Megfáradt húrok - Egy verseskötet

Ez nem egy búcsú

A vér sosem kötött

Sem a sár

Sem a víz

Nem is volt rá szükségünk

Mind tudtuk, hogy egy ágról szakítottak

Csupa rothadt gyümölcs

Esetlen, kartonpapírszárnyú tündérek

Bohémok, énekes holtak

Nem voltunk többek a puszta földnél

Ami kiokádott

Mégis...

Nem is kellett több nálunk

Egypár botor gyereknél az éjszakában

Akik karon ragadták egymást

És nem eresztették

Néha ennyi is elég, hogy lehozzák a Holdat

Hogy a csillagtalan sötét selyemként takarja a világot

De az őrült napoknak vége

Felzabálta őket az üresség

De én nem felejtek

Ez nem egy búcsú

Minden pillanat élénken forog tovább bennem

Megigazítom a gázmaszkot

Amit remegő ujjakkal rám adtatok

És a friss levegő emlékével viszlek tovább titeket

Mindenkit