Megfáradt húrok - Egy verseskötet

Súlytalanság

 Lebegni kéne

De lehúz a föld

Keserűen bámulok az égre

Hámló tapétába csomagolt falak közül

Hideg kezek préselnek a padlóhoz

Talán valaki majd feloldoz

És újra talpra állhatok

Tovább bámulva az eget

Csillagokról álmodva és sötétről

Amiben elrejtőzhetek

Elfeldve a Napot

És a tegnapot

Ami sosem volt

És a holnapot

Ami sosem lesz