Az élet legszebb éveit az egyetem ajándékozza. De mi történik akkor, ha képbe kerül az ördög és betemeti magát a szívedbe?
Daxton Blake maga az ördög. Aki csak ismeri, tudja, hogy bölcsebb döntés távolságot tartani tőle. Mert Daxton olyan, mint egy...
- Jól tetted, hogy elmondtad - vágott közbe. - Egyébként nem ez volt az első félrelépése! - kijelentése után elkerekedett szemekkel a fenekem alá húztam a lábam, majd nagyot nyeltem. Mintha olvaott volna a gondolataimba: sziszegve bólogatni kezdett. - Aki egyszer megcsal, az újra megteszi! - rántotta meg a vállát. - Ilyen egy mérgező kapcsolat.
- De akkor miért nem szakítottál vele?
- Mert szeretem - csillogott a szeme. - És nehéz elengedni azt, akit szeretsz! De azt hiszem, hogy átérzed - húzta össze a szemét. - Csak arra a személyre tudsz gondolni. Arra, hogy mit csinál, hol van, mit eszik... - hátára feküdt, majd mellkasára húzta a párnáját. - Egyébként mikor kezdődik Daxton ökölcsapása? - kusza gondolataim közben próbáltam vissza emlékezni az időpontra, amit elválásunk előtt a tudtomra adott. Amint kimondtam, Peyton felült és megnyitotta telefonján a messengert. - És ha azt mondom, hogy tudok valakit, aki elvisz minket oda? - felém mutatta telefonját, majd megjelent annak a srácnak a neve, akit nem csak mindenki ismer, de ő is ismer mindenkit. Ő amolyan menő srácnak számított. - Ő még a fuvart is biztosítani tudja!
- És hogy megyünk ki a kollégium ajtaján? - csillant fel a szemem. Peyton pötyögni kezdett, majd az ablak felé pillantott.
- Ki mondta, hogy az ablakon megyünk? - reakcióm mindent elárulhatott, hiszen hirtelen felállt, kinyitotta a szekrényemet és nekem dobott egy piros felsőt és egy rövidnadrágot. - Szeretnéd látni a pasidat bunyó közben vagy nem? - helyeztem csípőre a kezem.
- Ő nem a pasim!
- De az lesz! - vigyorgott, miközben rájöttem arra, hogy ez egy nagyon rossz ötlet.
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
Nem érted, hogy milyen szar, csak akkor amikor csinálod. Nem érzed a fájdalmat, csak akkor, amikor jelen vagy és a részese vagy. Szeretnétek tudni, hogy mire célzok? Akkor nagyon figyeljetek! A negyedik percnél tartottunk, de az ellenfelem egy jobb ököl segítségével a ketrec széléhez taszított. Magasságának és termetének köszönhetően az erős ütés miatt a padlóra zuhantam, majd vért köptem a fehér szőnyegre. A szorítót nem csak körbe állták, de az egész raktárban üvöltöttek a nézők, illetve a szurkolók. Nem láttam az arcokat, csak a sötétben megjelenő kezeket, hallottam a dübörgő zenét és az emberek üvöltését. Összesen két embert láttam, ő pedig pocok és az edzőm volt. A padlón négykézláb álltam és próbáltam összekaparni magam, de zúgott a fejem és éreztem a halántékomon végig folyó vér forró érintését. A pillanatnak köszönhetően beszívtam a levegőt, belekapaszkodtam a pillanatba és előre pillantottam: láttam az edzőmet aki teli torokból üvöltött, hogy álljak fel. Mellette ott volt pocok, aki padlóra dobta kalapját és izzadtan törölte homlokát. Mögöttük az emberek üvöltöttek, szurkoltak és vártak a pillanatra, amikor valaki legyőzi a másikat. Érdekel titeket, hogy éreztem magam? Úgy, mint akit fejbe basztak egy vascsővel. - Kelj fel kölyök! Kelj fel, Daxton! - Billy megragadta a rács szélét és izzadtan rángatni kezdte. - Ki kell hoznunk őt onnan! - ordította pocok felé, aki mérgesen a szája szélét rágta.
