A Legidősebb Kamado

10.

- Megértem! - tette a vállamra a kezét mosolyogva - Na, ne várasd meg a feleséged és a lányod!

- Biztos?

- Biztos!

Rámosolyogtam a fiúra, majd észrevétlenül leugrottam a fáról, a kerítés túloldalára.

~ Visszaemlékezés vége ~

- Igen, sikerült! - mondta, mire megveregettem a hátát

- Tudsz te, ha akarsz!

- És, mond csak... - kezdte Kyojuro, mire Iguro kivételével mindenki tudta miről beszél

- Igen?

- Hány gyereket terveztek? - kérdezte visszafojtva a nevetését, egy perverz mosoly kíséretében

- Te, ténylegesen hülye vagy! - jelentette ki

- Igazad van, Obanai! Sajnos igazad van. - bólintott lefagyva Sanemi

Még sokáig beszélgettünk, amikor meghallottam Mei édes, és vékony hangját.

- Apa! - kiabált oda nekem, mire felé fordultam, és amikor elért hozzám, felvettem a karjaimba

- Mondjad!

- Ha hazamentünk, akkor majd megtanítasz kardot forgatni? - kérdezte, mire tágra nyílt szemekkel néztem egyetlen lányomra, hogy mégis honnan szedte ezt

- Még kicsi vagy hozzá! - nyugtattam meg

- Jó, akkor majd jövőre! - bólintott mosolyogva, majd végignézett a fiúkon - Sanemi-saaan! - ugrott át az ő karjaiba

- Mi van, te Csöpp? - kérdezte nevetve

- Te sem tanítasz meg kardot forgatni? Apa nem akar!

- Hát ezt, kösz... - ráztam meg a fejem hitetlenkedve

- Mert még pici vagy azért, Törpe! Majd, ha nagy leszel, akkor majd megtanítalak! - mondta Sanemi, mire a kislány bólintott

- Rendben! - ölelte át a nyakát

- Áruló...! - húztam össze a szemem, és inkább átöleltem Kasumi-t, aki időközben mellém lépett - A lányod nem szeret, csinálj vele valamit!

- Nem az enyém, hanem a miénk! A mi lányunk! - bökdöste a mellkasom

- Jó, oké, nyugi! - fogtam meg a kezét

Este

Estére Giyuu elment a srácokkal, Tengen-hez, hogy beszélgessenek egy kicsit. Én eközben Mei-t próbáltam altatni, de nem akarta behunyni a szemét. Végül bevetettem a titkos fegyverem.

- Mei, shhh! - csitítgattam, majd elkezdtem ringatni, és halkan énekelni - Könnyű álmot hozzon az éj. Altasd el, hűs dunai szél. Aludj el, kisember. Aludj el! Álmodj hintát, homokozót. Álmodj rétet, kispatakot. Aludj el, kisember. Aludj el! - erre elhallgattott, és nézett tovább rám, a könnyes szemeivel

- Anya, még egyet! - mondta, mire leültem az ágyra, és elkezdtem egy másik altatódalt

- Álmodj, Királylány! Ahogy a mesében oly' békés. Álmodj, Királylány! Az is álom volt, hogy éltél. Nekünk is álom vagy, ma már. Álmodj hát! Álmodj hát!

- Van még egy? - kérdezte, mire elmosolyodtam

- Valahol mélyen ott a szívem rejtekében, örzök egy verset, mind közül legszebbet. Anyám szavalta, a gyermekét altatta. Belém vésődött, mindegyik sora: Ne félj! Ne félj! Én itt vagyok veled! Imádkoznak az angyalok neked. Nem érhet baj, csukd be kis szemed! Aludj, aludj. Álmodjál szépeket! - felálltam az ágyról, és beraktam az alvó lányt, a kiságyba, majd gondosan betakartam

Lefeküdtem az ágyra, és lehunytam a szemem, de pár perc múlva ki is nyitottam, mert megéreztem, hogy valami, vagy pontosabban valaki simogatja a felkarom. Felültem, és egy puszit nyomtam Giyuu arcára, majd neki dőltem.

- Giyuu, gondolkodtam. - kezdtem

- Igen? Ha el akarsz válni, megértem, de mégis jobb lenne, ha együtt maradnánk, hisz összetartozunk.

- Nem erre gondoltam! - nevettem el magam, majd megcsókoltam - Azt vettem észre, hogy te nem nagyon... Öhm... Mármint, ez nem probléma, vagy valami hasonló, csak...

- Mármint, az, hogy nem foglak meg mindenhol? - találta ki a gondolatom

- Ne értsd félre, csak ez egy picit szokatlan. Általában azok, akik már ilyen kapcsolatban vannak...

- Ne is folytasd! - tette a mutató ujját a számhoz - Ez azért van, mert én ezt szeretném tiszteletben tartani.

- De, én megengedem, hogy bármikor hozzám érhess. - pirultam el a végére, elfordítottam a fejem, és behunytam a szemem, majd azt vettem észre, hogy Giyuu felemeli a fejem, és megcsókol

- Biztos?

- Biztos! - mondtam határozottan, és a következő pillanatban, már a hátamon feküdtem, Giyuu pedig felettem volt

Felgyűrte a pizsama pólóm, és egy puszit nyomott a hasamra, utána pedig, megsimította. Jobban felgyűrte a pólóm, mire megfogtam, és lehúztam magamról, kezét pedig a mellkasomra tettem. Onnan lejjebb csúszott, és keze végül a melleimen kötött ki. Elkezdte finoman masszírozni, de közben ajkaimra hajolt, és finoman megcsókolt.

- Giyuu... - suttogtam az ajkaira

- Hm? - nézett mélyen a szemembe

- Szeretlek téged, Giyuu! - mondtam komolyan, mire elmosolyodott, és egy puszit nyomott a nyakamra

- Én is szeretlek, Kasumi! - mondta, miközben bal kezével még mindig tartotta magát, jobb keze pedig a melleimről, az oldalamra csúszott

Ezután ledőlt mellém, én pedig felültem, és visszahúztam a felsőm. Mikor ezt megtettem, a férjem mellkasára hajtottam a fejem, és lehunytam a szemem. Elaludtam, miközben Giyuu az oldalam simogatta.