A Legidősebb Kamado

5.

- Oké! - zárta le ennyivel

Ha nem csapok rá a lapockájára, tuti itt ülünk 30 éven keresztül, egy nyamvatt sebet fertőtlenítve. Eddig minden vitát én nyertem meg, de este mindig visszakaptam. Nem bánt, meg semmi ilyesmi, csak jól töltjük az éjszakát. Azaz, töltöttük. Most egy darabig következmény nélkül fogok elaludni. Hátulról átöleltem a nyakát, mire megsimította az alkarom, majd fejét a fejemnek döntötte. Kibontakozott ölelésemből, és felállt az ágyról. Megfogta a kezem, felhúzott magához, majd letérdelt elém, egy kis dobozzal a kezében. Kinyitotta a dobozt, és mélyen a szemembe nézett.

- Ha már lesz egy gyerekünk, akkor megkérdezném! - mondta mosolyogva, mire kezem a szám elé tettem - Kamado Kasumi, leszel a feleségem? - letérdeltem elé, és megcsókoltam

- Igen. - mosolyogtam, mikor elváltunk

Felhúzta az ujjamra a gyűrűt, majd a nyakába ugrottam, és hosszasan megcsókoltam. Idilli pillanatunkat egy kopogás zavarta meg. Giyuu gyorsan visszahúzta a hadtest ruháját, majd egy "Gyere!" után belépett rajta Tengen, Iguro és Kyojuro. Kimentünk és leültünk a kanapéra.

- Találtunk nektek házat! - mondta Tengen, mire majdnem megfojtottam szegényt

- Köszi! Köszi! Köszi! - engedtem el

- Ha van kedvetek, akkor megnézhetjük akár most is. - ajánlotta fel Iguro, mire bólintottunk

Pár perc sétálás után, megálltunk egy nagy háznál. Nem csak a ház volt nagy, de az udvar is hatalmas volt. Egyeztettünk a tulajjal, majd körbevezetett minket. Nem rossz, sőt inkább azt mondanám, hogy nagyon is lakájos. El tudnék itt élni.

- Ezret kérek érte! - mondta a tulaj, mire Kyojuro lecsapott az asztalra egy borítékot

- Mind itt van! - mondta mosolyogva, mire Giyuu-val együtt köpni-nyelni nem tudtam

A tulaj átadta a kulcsokat, majd el is takarodott innen. Visszamentünk, hogy összeszedjük a cuccaink, a beköltözéshez. Út közben Kyojuro elé álltam, csípőre tett kézzel.

- Rengoku Kyojuro! - kezdtem, mire összerezzent - Ezt most mire véljem?! Mi is ki tudtuk volna fizetni, miért pazarlod ránk a pénzed?!

- Ez az én születésnapi ajándékom! - fogta meg a vállam, mire sóhajtva megöleltem

Mikor mindent összeszedtünk, mentünk vissza a saját házunkba. Olyan fura ezt kimondani...

~ 4 hónap múlva ~

Tanjirou ma ment a Végső Kiválasztásra, ami miatt rohadtul izgulok. Giyuu is mondta már, hogy ne izguljak, mert csak ártok vele a babának, de egyszerűen nem tudok nem aggódni miatta, hisz az öcsém. Amikor közöltem a srácokkal a hírt, hogy terhes vagyok, mindenki sorra megölelt, a fiúk pedig gratuláltak Giyuu-nak. Azért is, mert gyereke lesz, meg azért is, mert a sarkára állt, és megkérte a kezem. A hasamra simítottam, amiben növekedett a kislányom. Igen, kiderült, hogy lány lesz. Ha olyan antiszoc lélek lesz, mint az apja, leütöm. Mármint nem a gyereket, hanem Giyuu-t, mert az ő hibája. Ráadásul az esküvő is a nyakunkon van... Pár perc múlva Giyuu lépett be a konyhába, ahol az asztalnál ültem, doboltam az ujjammal az asztalon, és néztem ki a fejemből, miközben a szabad kezemmel a hasam simogattam. Odajött mögém, és megsimította a felkarom, mire megugrottam, és hátra fordultam. Felálltam, Giyuu leült a helyemre, majd visszahúzott az ölébe.

- Mi legyen a neve? - simítottam a kezére, ami a hasam simogatta

- Mei?

- Tomioka Mei... - gondolkodtam el - Nekem tetszik! És neked, Kisasszony? - simogattam meg a hasam, mire a kicsi megint boxolónak képzelte magát - Neki is tetszik!

- Éreztem! - nevette el magát, majd hozzám hajolt egy csókra

~ 1 hónap múlva ~

Tanjirou végre megérkezik! Ez miatt egész nap a konyhában forgolódtam, hogy főzzek. Gyűrűs ujjamon, már a karika gyűrű díszelgett, hiszen 1 hete hivatalosan is Giyuu felesége lettem. Ő az asztalnál ült, és sorolta, hogy miért kéne leüljek, és hagynom az egészet a francba. Én persze szerető feleség módjára, csak legyintettem egyet, és folytattam tovább a munkát. Mikor mindent előkészítettem, elmentem, és megcsináltam az öcsém szobáját. Mikor ezzel is végeztem drága férjem elé léptem, akit szerintem most nagyon, de nagyon kihoztam a sodrából.

- Kész vagyok, örülsz? - kérdeztem, mire átölelte a derekam, és a hasamra simított

- Te legyél szó fogadó, ne úgy, mint anyád! - guggolt le a hasamhoz, mire a kicsi újra boxolni kezdett - Látod, ő is az én pártomon áll!

- Ez nem ér, ti ketten vagytok, én meg egyedül! Mindjárt szólok Kyojuro-nak, hogy ő legyen velem!

- Vicces vagy! - dünnyögte, mire mosolyogva megcsókoltam