Új nyitás ✅

Epilógus: Az ajándék

~Darcy~

Az izmaim csak úgy sajognak. Mégis egész testemet jól eső békesség és elégedettség járja át. Az agyam lassan tér magához. Le kell pillantsak Alisssára, hogy elhiggyem, tényleg most szeretkeztünk át egy fél napot. Álmos, mézszínű szeme ragyogón figyel engem. 

Elmosolyodom, amit viszonoz. Ujjaival gyengéden simitja végig az állam. 

 – Remélem tetszett az új erőnléti edzés.

Felnevetek, ő is velem nevet. Borzasztóan boldog vagyok, hogy sikerült megbeszélni mindent.

 – Ez felér egy maratoni edzéssel – felelem huncutul.

 – Remélem nem akarsz több menetet, mert én már nem érzem a testem.

 – Ejnye de elpuhultunk – oldalba bököm, mire megugrik mellettem. – Úgy látszik ráncba kell szedjelek, Alissa Jorden! 

Fel könyököl és úgy pillant le rám. – Ne kímélj, Darcy Skyler! 

Megcsókol, de ezúttal lassan. Most, hogy kielégültünk egy időre, a smacipartijaink nem olyan hevesek. Nem panaszkodom, mert ez a gyengédebb verzió is nagyon tetszik. Nem is örülük, mikor elválik tőlem. Felpattan és öltözni kezd.

 – Hova sietsz? – értetlenkedve felülök az ágyban. Hagyom a takarót lecsúszni a mellkasomról.

Alissa megfagy, és hosszú pillanatokig néz engem. Kedélyes fél mosolyra húzódik a szám, majd nemsokára megköszörülöm a torkom, hogy végre válaszoljon.

 – Maradj itt! Van számodra valamim.

Meglep ezzel a kijelentéssel és ötletem sincs mit szánhat nekem. Amikor nyílik az ajtó a biztonság kedvéért elbújok a takaró mögött. Eszembe jut, hogy az anyja lehet végig itthon volt... Rák vörösre pirulok. Nem voltunk éppen csendben. Atya ég! Ez mennyire lesz ciki?! 

Nem tudok nagyon elmerülni ezekben az aggodalmakban, mert visszaér egy ajándék táskával a kezében. A szemöldököm felszalad, kíváncsian lesem mit kapok. Meg áll az ágy végében, egy kicsit habozik, de végül felém nyújtja a táskát. Elveszem tőle és belekukucskálok. Bézs pamut anyagot látok. Kihúzom és kihajtogatom. Hangosan olvasom fel, mi áll rajta.

 – Az én királynőm. – Elvigyorodom. – Máris kiakarsz magadnak sajátítani?

 – Nem egészen így értem. Inkább... Te vagy az én életem királynője. 

Az arcomat fürkészi, én pedig nem birom megállni a vigyorgást. Így térden odasietek az ágy szélére és onnan adok neki egy szájra puszit. Majd a sarkamon ülve újra a táskába kukkantok és egy fehér bögrét pillantok meg. Azt is kiveszem. Amint meglátom a szöveget felröhögök. 

 – Honnan tudtad, hogy sok orgazmusunk lesz? 

 – Édesem, ha rajtam múlik biztos. De most te is bebizonyítottad, hogy nem kell emiatt aggódnom. 

 – Imádom a dili fejed! – Gondolkodás nélkül cuppanok a mosolygó ajkaira. Hasonló vidámsággal és szerelemmel viszonozza. Leteszem a bögrét, karjaimat a nyaka köré fonom. Arcomat gyengéden a kezei közé veszi, hüvelykujjával simogat. Én ugyanezt teszem a tarkóján. Megszűnik az idő. Csak mi ketten létezünk, egységben és boldogan. Magamba szívom az illatát, amiben keveredik a parfümje, az izzadsága és a szexszag. Bódító. Tutira új drogot fedeztem fel! 

Abban a pillanatban, hogy egy kicsit szátválunk kopogás hallatszik. Én vissza ülök az ágyra, gyorsan magamra kapom az új pólóm. Alissa kinyitja az ajtót, mikor készen vagyok.

 – Nem akarlak zavarni titeket, de ha esetleg éhesek vagytok, van ebéd. Most csináltam.

 – Szuper! – Egyszerre kiáltunk fel, mire az anyukája elmosolyodik. Aztán magunkra hagy, hogy összekészüljünk az ebédhez.

Amig ráncba szedem a külsöm, nem bírom ki, hogy ne jegyezzem meg. 

 – Annyira aranyos anyukád van. Olyan jó, hogy így elfogad.

Alissa szemöldök ráncolva fordul felém. – A te szüleid tudják, hogy bi vagy?

Enyhe fájdalom nyilal belém. Megnyalom a szám, hátha könnyebben ejtem ki a szavakat. 

 – Nem tudják – bököm ki nagy nehezen. Félek, mit látok a szerelmem arcán, de végül csak felnézek rá. Eléggé döbbentnek tűnik, mire bocsánatkérőn vállat vonok.

 – De miért? 

 – Sose volt ez nálunk téma. Nem tudom, hogy állnak hozzá. Viszont elég szabálykövetőek, és elég szigorúan neveltek. Mindig feleljek meg a többi embernek...

 – De ez nem helyes! – Leül mellém, átkarol. Puszival halmozza el a fejem búbját és az arcom. – Meg fogjuk oldani, jó?

 – Jó – felelem. Azonban legbelül felcsapja fejét a félelem. Nem rég úgy éreztem ketten megváltjuk a világot, de most hirtelen pofán törölt a valóság. Azonbam nem tudok a keserűségembe süllyedni, mert kézen fog és kivezet a konyhájukba. 

Megdöbbenek. Egészen ünnepi a teríték, de ami ennél is jobban megérint, az az anyukája sugárzó öröme. Meghatódom, kénytelen vagyok sűrűn pislogni, hogy ne csorduljon ki a könnyem. Jó étvágyat kívánunk és nekiállunk enni.